Hegtetoválás

A világ számos területén a hagyományok határozzák meg azt, hogy milyen az ideális külső, vagy mitől lesz valaki igazán szép és kívánatos a másik nem szemében. Az afrikai országok egyes törzseinek tagjai gyakran fájdalmas és kegyetlennek tűnő testmódosításoknak vetik alá magukat azért, hogy kifejezzék kulturális identitásukat, státuszukat, és még vonzóbbak legyenek.

Egyes helyeken a nők még mindig 10-25 centis agyagtányérral a szájukban élnek, és annál értékesebb menyasszonyok lesznek, minél nagyobb az erős kínokkal járó és a mindennapi életet jócskán megnehezítő ajakdísz. Azonban nemcsak ez a brutális szokás él még ma is, hanem a hegtetoválás hagyománya is.

Az afrikai hegtetoválás fájdalmas, veszélyes folyamata

Afrika egyes népcsoportjai, többek között a karamojong törzs férfi és nőtagjai még mindig alkalmazzák a hegtetoválást. A szakértők úgy tudják, a szokás eredetileg azért alakult ki, mert erősen pigmentált bőrükön nem hagytak kellően erőteljes nyomot a természetes festékanyagok, így drasztikusabb, maradandóbb módszert fejlesztettek ki. 

Maga a folyamat hihetetlenül fájdalmas, és nem kicsit veszélyes. Általában egy éles tárggyal, például üvegdarabbal vagy késsel, pengével ejtenek több száz, de néha akár ezer mély vágást az arcon és gyakran a testen is. A sebeket fájdalomcsillapító, ám gyulladást eredményező növényi kenőcsökkel kezelik, illetve néha hamut vagy puskaport szórnak bele - ez főleg a nőknél jellemző, mivel náluk a sötét hegek még szebbnek számítanak. A gyulladás elősegítése azért fontos, mert az egyébként hónapok alatt gyógyuló hegek később ennek köszönhetően még jobban láthatóbbak, még domborúbbak, púposabbak lesznek. A vágások gyakran komoly vérveszteséggel járnak, ezért ájulást is eredményeznek, ráadásul az elfertőződés esélye is hatalmas. Igen rosszak a higiéniai körülmények, az eszközöket pedig fertőtlenítés nélkül többen is használják egymás után, így a betegségek terjedésének is teret adnak.

A hegek célja és üzenete

A vágások keloidos hegekkel gyógyulnak, melyek formáját az elkészítésük során szabályozni tudják. A lányoknak sokszor édesanyjuk választja ki a mintát és a sebek mennyiségét, és ő ejti a bemetszéseket is. A hegtetoválást a férfiak szintén alkalmazzák, ők leginkább a bátorság és a felnőtté válás jelképeként, míg a nőknél ezek mellett azt a célt is szolgálja, hogy még szebbek, vonzóbbak legyenek. Ezért ők gyakran a mellkasukon, a dekoltázsukon is ejtenek sebeket, hogy ezeknek köszönhetően kívánatosabbá váljanak. Mindezeken kívül egyébként mindkét nemnél a törzsi hagyományok tiszteletét és a hovatartozást is jelképezik a minták, elkészítésük pedig egyfajta próbatétel, melyet a fájdalom bármilyen jele nélkül kell tűrniük a szertartáson.

Ma már egyre kevesebben alkalmazzák a hegtetoválást, ám vannak, akik ragaszkodnak a veszélyes folyamathoz, így a hagyomány teljesen még nem kopott ki. A tanultabb szülők már nem vetik alá ilyennek a gyermeküket, így azokat a kicsiket, akik még viselik a sebhelyeket, gyakran kigúnyolják az iskolában. Ez a jelenség pedig még inkább hozzájárul ahhoz, hogy a szokást egyre kevesebben tartsák meg.

Az ajaktányér hagyománya

Afrika egyes törzseiben például az asszonyok és a lányok egyre nagyobb tányérokkal a szájukban élnek, amelyek miatt nemcsak hatalmas fájdalmakat élnek át, de még a beszéd, az evés és az ivás is szinte lehetetlenné válik számukra.