A halálos sminkmárka, amivel férjeiket ölhették meg a nők: Giulia Tofana húsz évig árulta a készítményeit

A múltban számos alkalommal megtörtént, hogy a nők úgy mérgezték magukat és környezetüket, hogy fogalmuk nem volt róla - elég csak az arzénban úszó ruhákra vagy a rádiumlányokra gondolni. 

Voltak azonban a történelem során olyan esetek is, amikor a nők teljes mértékben tisztában voltak az általuk használt „kozmetikumok” hatásával, és nem véletlenül volt kitalálójának folyamatos vásárlóközönsége.

Giulia Tofana, a férjek gyilkosa

Az 1620-ban, Palermóban született Giulia életéről nem sok maradt fenn, de annyit biztosan tudni lehet, hogy már édesanyja, Thofania d’Adamo is foglalkozott különböző mérgező anyagok előállításával, a nőt 1635-ben végezték ki férje megmérgezéséért. Giulia először csak hagyományos szépségápolási szerekkel foglalkozott, majd kifejlesztette saját, halálos keverékét, ami az akkori Itália nőinek egyik kedvencévé vált. Sokak szerint anyjától merített ihletet a recepthez, míg mások szerint a vonzó külsejű asszony sok időt töltött patikusok közelében, akiktől sok praktikát elleshetett.

Az Aqua Tofana vagyis Tofana vizeként ismert szer titka a remek álcázásban rejlett. A külseje úgy lett megtervezve, hogy ne keltsen gyanút egy férfinál sem, egyszerű kozmetikumnak nézték, ami tökéletesen beillett a többi szépségápolási pipere mellé. Később egy másik remek ötlete támadt a mérgek megalkotójának, akinek egyetlen célja az volt, hogy titokban tartsa az Aqua Tofanát. A mérget kis fiolákban kezdte árulni, amire Szent Miklós képét rakta, és azt hirdette, hogy a szent maradványaival összefüggő kenőcs van az üvegcsékben. Természetesen ez sem keltett gyanút, így Giulia közel húsz évig tudta árulni a szert.

De miért volt ilyen keresett a 17. század Itáliájában az arzént, ólmot és nadragulyát tartalmazó bájital? Mivel akkor a nők a legtöbb esetben a pénz és a rang miatt kényszerházasságokban éltek, így nem érezték magukat soha boldognak, ráadásul a válás opciója nem létezett. A férfiak szinte bármit megtehettek a nőkkel következmények nélkül, kontrollálhatták az életüket, és a szerelemnek még csak nyoma sem volt. Az egyetlen kiutat a szörnyű kapcsolatból a halál jelentette, így sokan gondoskodtak arról, hogy férjük idő előtt örökre lehunyja a szemét. Az Aqua Tofana pont jól jött nekik, hiszen a színtelen, szagtalan és íztelen méreg négy dózisa pont olyan illúziót keltett, mintha a férj betegség miatt kezdett volna gyors leépülésbe, így a haláluk sem vált gyanússá.

Húsz év után jött a lebukás

Mivel rendkívül jól álcázták a szer valódi hatásait, ezért ötven évig a beavatott nőkön, és Giulia Tofana lányán, a vállalkozásba besegítő Girolama Sperán kívül senki nem tudott arról, mire is való ez pontosan. A lebukáshoz az egyik kliense vezette, aki férje levesébe csempészte a mérget, ám megsajnálta a férfit, és kérte, hogy ne egyen az ételből. A férjnek gyanús lett a dolog, és addig faggatta az asszonyt, amíg az be nem vallotta, hogy mit tett a levesbe, és kitől származik a „sminktermék”. A férfi a papi hatóságokhoz fordult, ám Giuliát figyelmeztették az árulásra, és még azelőtt elmenekült, hogy rátaláltak volna. Egy templomtól kért befogadást, amit meg is kapott, ám mikor az kezdett terjedni, hogy a nő megmérgezte Róma ivóvizeit is, a dühös helyiek megrohamozták az imaházat, az ostrom során pedig átadták a hatóságoknak. Giuliát addig kínozták, amíg be nem vallotta, hogy 1633 és 1651 között közel hatszáz férfi halt meg a mérgétől. Az asszonyt, lányát és három alkalmazottjukat végül 1659-ben végezték ki a római Campo de’ Fiorin, de sok tőle vásárló nőre is kivégzés vagy börtön várt - egyesek pedig megpróbálták elhitetni, hogy ők semmit sem tudtak a méregről, egyszerű kozmetikumnak gondolták.

Az Aqua Tofana több mint száz évvel a feltalálója halála után ismét középpontba került, méghozzá a történelem egyik legnagyobb zeneszerzője, Mozart kapcsán. Már abban az időben is sokan biztosak voltak benne, hogy a tehetséges művész 1791-es halálát mérgezés okozta, ám ezt teljes mértékben soha nem sikerült bebizonyítani. Még maga Mozart is így gondolta, hiszen a halálos ágyán a következőket mondta: „Határozottan úgy érzem, hogy nem fogok sokáig kitartani. Biztos vagyok benne, hogy megmérgeztek. Valaki adott nekem Aqua Tofanát, és kiszámította a halálom pontos idejét.” Bárhogy is történt, a kérdésre valószínűleg már soha nem fogunk választ kapni, ahogy arra sem, mik is lehettek valójában a halálos szerben, hiszen a receptje örökre elveszett.

Halálos idegméreg volt a középkori nők kedvelt szépítőszere: a nadragulyát ma is használja a gyógyszeripar

A középkorban szépítőszerként, ma erős gyógyszeralapanyagként hasznosítják a súlyosan mérgező nadragulyát.

(Borítókép forrása: Wikipédia/Paolo Veronese, weejenreads/Instagram, kép a cikkben: Wikipedia/Evelyn De Morgan képe.)

• kozmetikum
• mérgezés
• méreg
• történelem
• szépségápolás
• Szépség és divat