Két évszázada még luxuscikk volt, ma minden fürdőben ott van: meglepő, miről kapta a nevét

A szappan nem is olyan nagyon régen még luxuscikknek számított, ma már tömeggyártásban készül, a legalapvetőbb tisztálkodási szer.  A története több ezer évre nyúlik vissza, ennek ellenére voltak időszakok a történelemben, amikor évszázadokra megfeledkeztek róla. 

A szappan története

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a szappant már az ókori Babilonban is használták. A régészek az i. e. 2800-ból található agyaghengerekben szappanszerű anyagot találtak. A hengereken felirat is volt „hamuval főtt zsírok”, ami egyértelműen arra enged következtetni, hogy a babiloniak szappant főztek, hiszen ez a két anyag mindenképpen kellett régen hozzá.

Az ókori Egyiptomban rendszeresen fürödtek az emberek, ha máshonnan nem, a VII. Kleopátráról szóló történetekből is tudható ez. Igaz, a mendemondák szerint ő szamártejes-mézes fürdőt vett mindennap, hogy szépségét ápolja, ami nem zárja ki természetesen, hogy szappant is használt fürdései alkalmával.

Kleopátra idejében ugyanis már biztosan főztek szappant Egyiptomban is, erről egy sokkal korábbi, az i. e. 1500-as évekből származó orvosi dokumentumban is találtak feljegyzéseket. A szappant akkoriban bőrbetegségek ápolására és mosásra használták, és ez tulajdonképpen azóta is pont így van. Ahogy a Kleopátra szamártejes fürdővize ma is számos wellnesskikapcsolódás ajánlatai között megtalálható, úgy a szappan, különösen ha adalékanyagoktól mentes, számos bőrbetegség megelőzését és ápolását segíti. 

Sok más civilizáció is használta ezt a tisztálkodási szert, mely nevét egyes források szerint az ókori római Sapo-hegyről szóló legendáról kapta. Ezen a hegyen állatáldozatokat mutattak be, és a monda szerint az állatok visszamaradt testrészeit, valamint az áldozat bemutatásakor használt tűz hamuját az eső belemosta a hegy alatti folyóba. A víz ennek köszönhetően habzani kezdett, a környékén lakók nagy örömére, akik azonnal észrevették, hogy sokkal nagyobb hatásfokkal mossák ruháikat a habzó vízben, mint amikor nem úszik hab a tetején. Mások szerint lehet, hogy a keltáktól ered a név, esetleg a gall „sapo”, vagy a germán „saipo” szavakból.

Az ókor végét jelentő római kultúra hanyatlásával az ezt követő középkor sötétebb időszakában az emberek Európában ezután egyes vélekedések szerint valamelyest megfeledkeztek a tisztálkodásról. Ez a feledékenység súlyos következményekkel járt, ugyanis ebben az időszakban a higiéniai állapotok miatt olyan betegségek szedték áldozataikat, mint a fekete himlő, melybe volt, hogy közel félmillió gyermek belehalt egy év alatt.

Azonban nem minden fekete-fehér. Ez az időszak furcsa módon egyidejűleg a szappanfőzés művészetté emelkedésének korszaka is volt. A 9. században még Indiából, Arábiából és Perzsiából importálták a szappant, később Európa déli országaiban, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban az olívaolajoknak köszönhetően kialakultak a szappanfőzés korai központjai.

Azzal együtt, hogy a világban több helyen, úgy mint Japán, vagy Európa egyes részei, sok fürdőhely is kialakult ezen évszázadok során, a mindennapi tisztálkodás Európában csak a 17. században kezdett újra divatba jönni, elsősorban a gazdagabb területeken. Ekkor váltotta fel a legtöbb helyen előállított állati zsiradékot a növényi alapanyag a szappangyártásban, amivel sikerült sokkal jobb illatú tisztálkodószert előállítani.

A 19. században Európa legtöbb országában, ahová egyébként a gyarmatokon főzött szappan is érkezett, megadóztatták, és ezért luxuscikknek számított. Csak az adók megszüntetése után tudott a szappan a hétköznapi emberek háztartási eszközévé is válni, aminek köszönhetően a tisztálkodási szokások nagymértékben megváltoztak ezután.

A hamu és zsírok főzésével előállított szappan készítése 1791-ben vett fordulatot, amikor egy francia kémikus, Nicolas Leblanc szabadalmaztatott egy eljárást a szódabikarbóna konyhasóból való előállítására. Ez a felfedezés felvirágoztatta a nagyüzemi szappangyártást.

Az első és második világháborúban újabb fordulat következett be, ugyanis ekkor az állati és a növényi zsiradék is hiánycikk volt. Emiatt a szappankészítésben ezeket az anyagokat helyettesítve kezdték el a szintetikus vegyi anyagok használatát, amivel az első mosószerek is létrejöttek ekkortájt.

A ma használatban lévő folyékony szappanok és sokszor a kemény állagú szappanok is tartalmaznak vegyi anyagokat, amik egyeseknél bőrbetegségeket, allergiás reakciókat okozhatnak.

A kézműves szappanok ezt kívánják kiküszöbölni azzal, hogy természetes növényi és állati alapanyagokat használnak a gyártás során.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• szappan
• történet
• Otthon