Így néztek ki a modern nappalik a Kádár-korszak panelházaiban: mindenki erre vágyott

Miután 1959-ben Dunaújvárosban, vagyis akkori nevén Sztálinvárosban felépült az első, kísérleti jellegű panelház, nem volt megállás. A ’60-as és a ’70-es években mindenfelé gombamód szaporodtak a házgyári technológiával készült épületek. 

A második világháború pusztításai, valamint a vidéki falvakból a városokba költöző tömegek miatt kialakuló lakáshiány enyhítésére jó megoldásnak tűnt a mind a mai napig ambivalens érzéseket kiváltó panel. A kis alapterületű lakásoknak hála egy nem túl nagy területen számos család találhatott és talál otthonra még ma is. 

Modern, összkomfortos lakás hiányosságokkal

A panellakások összkomfortosak és modernek voltak, ám a lakók viszonylag gyorsan szembesülhettek a hiányosságokkal is. Az apró helyiségek nem mindig könnyítették meg az együttélést, és a szomszédok előtt sem maradhatott semmi titokban. A veszekedések, a tv- és rádióműsorok, valamint a gyerekzsivaj mind-mind áthallatszottak. Az elérhető közelségű közértek, játszóterek, szolgáltatások és oktatási intézmények kárpótolták a családokat. 

A kis szobák másféle berendezést és egy jó adag leleményességet is igényeltek: a családi házak robusztus stílbútorai általában nem fértek el, a beépített szekrények pedig jócskán előmozdították a lakások élhetőségét. 

Apró helyiségek, véges kínálat

A gyermekes családoknál a nappali mint olyan luxusnak számított, hiszen a két- vagy másfélszobás lakásokban az egyik helyiség gyakran a fiataloké, a másik pedig a szülőké volt, utóbbi szolgált lakószobaként is egyben.

A modernebb bútor és a lakástextilek vásárlásához sokszor hitelt kellett felvenniük az embereknek, a fővárosban élők a legendás Otthon Áruházban, később pedig a Domusban, illetve a különböző bútor- és textilkiállításokon nézték ki a vágyott darabokat. A közszemlére tett darabok ugyanakkor nem mindig voltak elérhetőek, és az sem ment ritkaságszámba, hogy a hangulatos enteriőr egyszerűen nem fért volna be a lakásba. 

Természetesen a választék is véges volt, így az egyes lakások berendezése sok hasonlóságot mutatott.

Típusbútorok és nippek

Az 1950-es évek végén Ipari Vásáron mutatták be a modernnek számító, polírozott fából készített Varia bútort, ami többek között azért lett nagyon népszerű, mert az egyes elemek, amiket külön is meg lehetett vásárolni, meglehetősen nagy variálhatóságot biztosítottak. A Bodnár János által tervezett, ikonikus, fémvázas Panni falban még praktikus írólap is helyet kaphatott. A szekrénysor és az annak részét képező vitrin gyakori, már-már elmaradhatatlan szereplője volt a nappaliknak, mint ahogyan a dohányzóasztal is. 

 Az ülőalkalmatosságok a kárpitozott székektől, fotelektől kezdve egészen a műbőr puffokig, majd a műanyag egyre nagyobb térhódításával a fröccsöntött, szétszedhető Pille székekig terjedtek. Utóbbit egyébként eredetileg egy francia dizájner, Henry Massonnet tervezte Tam Tam ülőke néven. 

A típusbútorok között nagy karriert futott be a kagylószék, aminek sokféle változata jött létre, például a Szék- és Kárpitosipar Vállalat gyártotta Erika szék, amit Burián Judit tervezett 1959-ben, vagy a Bútoripari Vállalat Kecskeméti Gyáregysége által gyártott Gondola szék. 

A kiegészítőkről, dekorációkról szólva elmondható, hogy a csipketerítők, a kerámiakaspók és a nippek különösen nagy népszerűségnek örvendtek, a vitrinen kívül gyakran kaptak helyet például a televíziókészülék tetején. A dísztárgyak az Iparművészeti Vállalat és a Képcsarnok boltjainak kínálatában várták az érdeklődőket. 

Ilyenek voltak a Kádár-korszakban Budapest legendás áruházai

Lakberendezési tárgyakért az Otthonba, gyermekruhákért és -játékokért az Úttörőbe, a szerencsejátékon bezsebelt tárgynyereményekért a Lottóba mentek az emberek. A Corvinban étterem is működött, és a Verseny, illetve a Csillag is sokakat vonzott. 

(Ajánlókép forrása: Fortepan/Gárdos György. Borítókép: Dunaújváros, Római városrész, 1973, forrása: Fortepan/Vizsnyiczai Erzsébet)

• kádár-korszak
• panel
• lakberendezés
• retro
• Otthon