Tudod, mik azok a hruscsovkák? Csak rövid időre tervezték a Szovjetunió spórolós lakóházait

A nép Nyikita Szergejevics Hruscsov pártfőtitkár után hruscsovkának nevezte a Szovjetunió költséghatékony módon, gyorsan - és hát mi tagadás, meglehetősen alacsony minőségben - épülő lakóépületeit.

A hruscsovkákat átmeneti megoldásnak szánták, mivel úgy gondolták, hogy a közeljövőben megvalósuló kommunizmus új, modern lakások létesítését teszi lehetővé. Nem így történt, és bár már sok épületet leromboltak, még mindig találkozni a spórolós lakóházakkal a posztszovjet államok és a keleti blokk területén.

Hruscsovkák, a Szovjetunió gyorsan felhúzott lakóházai

Otthont minél olcsóbban, gyorsabban és egyszerűbben - így lehetne összefoglalni a hruscsovkák építése mögött meghúzódó motivációt. A jelentős méreteket öltő lakhatási válság enyhítésének érdekében az 1940-es évektől a szovjet építészek többféle technikával kísérleteztek, hogy lecsökkentsék az építési költségeket és az időt is. Arra jutottak, hogy ez leginkább előregyártott betonpanelek készítésével lehetséges. 1953-ban, Sztálin halálát követően Nyikita Szergejevics Hruscsov került hatalomra. Lakásépítési programot hirdetett, amit ő maga felügyelt. 1953-ban és 1954-ben két betongyár kezdte meg a működését Moszkvában. Moszkva főtervezője, Vitalij Lagutyenko intézete 1961-ben kiadta egy ötszintes épület, a K-7 tervét, ami a későbbi hruscsovkák prototípusa lett. 1961 és 1968 között 64 ezer ilyen egység épült Moszkvában.

Az utolsó moszkvai ötemeletes hruscsovka 1971-re készült el, az építési terület korlátozása miatt 9 és 12 emeletes házakra kellett váltani. A Szovjetunió többi részén viszont továbbra is folytatódott a hruscsovkák felhúzása.

Kis terek, kispórolt anyagok

Az ötemeletes hruscsovkákon ott spóroltak, ahol csak tudtak. A költséges és időigényes liftépítést kihagyták, azért is, mert a szovjet egészségügyi előírások és az építési szabályzat szerint csak az ötemeletesnél magasabb épületekben kellett biztosítani a felvonót. A hruscsovkák tipikus lakásai általában 30 és 60 négyzetméter körül mozogtak, az egyszobás lakás 30 négyzetméter, a kétszobás 44 négyzetméter, a háromszobás pedig 60 négyzetméter volt, a későbbi tervekben még tovább csökkentették a méreteket.

Az egyes helyiségek kicsik voltak, a konyhára jellemzően 5-6 négyzetméter jutott, a fürdőben kapott helyet a WC is. Kád gyanánt 120 centiméter hosszú ülőkádat helyeztek el benne. Az eredeti K-7-es tervek szerint készülő lakásokban a szobák nem egymásból nyíltak, hanem egy kis előszobából, de idővel ez is módosult.

Ami igazán nagy változást jelentett a korábbi, tehát a Sztálin idejében épülő lakásokhoz képest, az a 3-4 méteres belmagasság csökkenése, ami sok helyütt még a 2,5 métert sem érte el. A szigetelés és a falvastagság is hagyott némi kívánnivalót maga után: a szobákat 4 centiméteres, a lakásokat 8 centiméteres fal választotta el egymástól. Az anyagspórolás különböző bosszúságokban ütközött ki, gyakoriak voltak például a beázások. A lakásokat egyébként kis családoknak építették, de előfordult, hogy három generáció is együtt élt bennük.

A megmaradt épületek sorsa kérdéses

A hruscsovkákat eleinte 20-25 évre tervezték, a pártfőtitkár úgy hitte, hogy ennyi időn belül megvalósul a kommunizmus, ami megszünteti a nélkülözést, és lehetővé teszi a kényelmes, korszerű lakások építését. Brezsnyev odáig ment, hogy azt ígérte, minden család olyan otthonban élhet majd, amelyben minden főre jut egy szoba, és lesz egy extra helyiség is. A történelem nem őket igazolta, még ma is vannak szép számmal, akik hruscsovkákban élnek.

Államonként, sőt városonként eltérő, hogy hogyan viszonyulnak az épületek kérdéséhez. Az egykori keleti blokk egyes országaiban a felújítás, korszerűsítés mellett döntöttek. Csehországban, Szlovákiában és Észtországban is modernizáltak lakóházakat, az észt Tartuban például három blokkot energiahatékony okosotthonná alakítottak. Moszkvában viszont többnyire a lebontás mellett döntöttek, 2012-ig körülbelül 1300 épületet tettek a földdel egyenlővé, és a többivel is ez a terv. Amennyiben az elképzelések zöld utat kapnak, a számítások szerint mintegy 1,6 millió moszkvai lakhatásáról kell gondoskodni.

A Kádár-korszak legmenőbb bútorai

Hiába hirdette a szocialista propaganda az egyenlőség elvét, tény, hogy a Kádár-korszakban is igen nagy volt a szakadék az egyes társadalmi osztályok között. Míg a munkásosztály nappaliját egyszerű dohányzóasztal díszítette üveg hamutartóval, addig az elit társalgóját cirádás, csavart lábú asztalka és kristályból készült, míves hamutálca. Összegyűjtöttük a korra jellemző, akkoriban igen menőnek számító bútorokat. Lehet, hogy némelyik neked is ismerős lesz.

(Borító- és ajánlókép forrása: Getty Images Hungary. Cikken belüli képek forrása: Wikipédia/Хомелка, Közkincs, Profimedia.)

• lakás
• szovjetunió
• hruscsov
• kommunizmus
• moszkva
• Otthon