Hogyan működött a prostitúció a középkorban? Volt, ahol csak jó keresztény kuncsaftokat fogadhattak a lányok

A középkori Európában az egyház az élet minden területét, még a magánéletet és a házaséletet is igyekezett szabályozni. Ez alapján azt hihetné az ember, hogy a prostitúció egyenesen tiltott volt, az örömlányok munkája pedig hatalmas bűnnek számított. Valójában azonban ez nem így volt.

A vallás képviselői egy ideig próbáltak harcolni ellene, de később belátták, hogy nincs értelme. A 11. század környékén felismerték, hogy nem tehetnek semmit, sőt úgy gondolták, egyenesen szükség van a bordélyházak működtetésére, ezért segítették őket, és előírásokat szabtak a prostituáltak munkáját illetően.

A középkori prostitúció, mint szükséges rossz

A középkori élet fontos része volt a szex, ám szigorú kikötések vonatkoztak rá, melyeket persze nem mindig tartottak be az emberek. Az esküvő előtti együttlét elméletileg tiltottnak számított, valójában bevett szokás volt, hogy a jegyesek lefeküdtek egymással, és ha úgy vélték, nem megfelelő a partner, kiléphettek a megállapodásból. Hivatalosan az egyház szabályai szerint a házaspárok is csak gyermeknemzés vagy a hűtlenség megelőzésének céljából élhettek nemi életet, ugyanakkor fontosnak tartották a női orgazmust a teherbe eséshez, és azt, hogy a férfi kielégíthesse a vágyait.

A 11. században arra a megállapításra jutottak, hogy a prostitúció szükséges rossz, és nélkülözhetetlen a jó házassághoz, valamint a súlyos bűnök elkerüléséhez. Mégpedig azért, mert a férfiaknak társadalmilag és egyházilag elfogadott lehetőséget biztosít a házasság előtti szexhez, a vágyaik kiéléséhez, a férjezett nőket pedig megvédi a nőtlen férfiak csábításától. Éppen ezért ekkor már nem megakadályozni akarták, hanem segítették a működését.

Az egyház támogatta a bordélyházak működését

Az örömlányok tevékenységét igyekeztek szigorúbban szabályozni. A legtöbb helyen a városfalon kívülre szorították őket, illetve megszabták, hogy mely utcákon, mely napokon, mely időpontokban végezhetik a munkájukat. A legideálisabb megoldásnak az egyház számára a bordélyházak bizonyultak, ezért támogatták ezek működését, sőt volt, hogy ők maguk hozták létre őket. A létesítményeket általában a város vásárolta és üzemeltette, és mindegyiknek volt egy vezetője, aki a szabályos működésért, a problémák megoldásáért, illetve az adók befizetéséért felelt. A bevételek nemcsak az örömlányok munkájából, hanem az itt árusított ételekből és italokból is származtak. Magyarországon a források szerint Budán és Sopronban is működtek nagyobb bordélyházak.

Többféle bordélyház létezett, így minden rangú és anyagi helyzetű férfi találhatott olyat, amit megfelelőnek vélt. Volt, ahol csak a jó kereszténynek számító vendégeket fogadhatták a lányok, és ahol a lányoknak is gyakorolniuk kellett a vallási szokásokat, a jobb bordélyokban pedig a prostituáltakat rendszeres orvosi vizsgálat alá vetették. A középkorban egyébként a fürdőházak egy része is bordélyként funkcionált, itt a polgárasszonyok is találhattak maguknak partnert. Ezt azonban az egyház nem nézte jó szemmel, és a 16. században sikerült is nagyjából bezáratniuk őket, illetve kiszorítaniuk belőlük az illetlennek, bűnösnek tartott viselkedést.

Az örömlányok helyzete

A prostituáltak egy része saját döntésből űzte a mesterséget, de jóval többen voltak, akiket valamilyen formában kényszerítettek, illetve a kerítőnők beszéltek rá a kipróbálására. Voltak, akik csak alkalmanként álltak munkába, akkor, amikor éppen pénzszűkében voltak. A lányok egyébként a bordélyokban szigorú napirend alapján éltek, sok helyen kötelező volt a napi többszöri ima és a vallásosság. Bár szakmájuk elfogadott volt, őket egyáltalán nem tisztelték, sőt lenézték, alacsonyabb értékű, rangú embernek tartották, és gyakran így is bántak velük. Emellett ráadásul a legtöbben nem is kerestek túl jól, mivel a pénz egy részét a bordély vezetőjének kellett adniuk. Persze, voltak kivételek: előfordult, hogy egy kurtizán nagyobb vagyont gyűjtött, és a saját lábára állt, vagy saját bordélyt nyitott, ez azonban elég ritkán történt meg.

A prostituáltaknak jellemzően valamiféle megkülönböztető jelzést kellett viselniük, amely városonként, országonként eltért. Volt, ahol ez egy fekete köpeny, volt, ahol egy színes öv, és volt, ahol egy magasított talpú cipő volt. A lányok átlagosan harmincéves korukig végezték ezt a mesterséget, utána a legtöbben férjhez mentek, és családot alapítottak. Az is megesett, hogy egy zárda fogadta be őket, az egyház ugyanis próbált szerepet vállalni a későbbi életükben is.

A prostitúció körülbelül a 16. századig virágzott, ekkor azonban hanyatlásnak indult, legfőképpen az egyre szélesebb körben terjedő nemi betegségek, különösen a szifilisz miatt.

Így változott az erotika ábrázolása a történelemben

A történelem során számos szexuális témájú rajz és műalkotás maradt fenn. Ezek jól ábrázolják, hogyan képzelték el akkoriban az erotikát, vagy hogy milyen volt akkoriban a szex. Nézd meg, milyen volt egykor a szexualitás ábrázolása, és milyen most!

Képek: Getty Images Hungary, en.wikipedia.org.

• prostitúció a középkorban
• prostitúció
• középkor
• középkori szex
• történelem
• örömlány
• bordély
• Lélek&Test