"Pornófüggő a párom!"

Már a rómaiak is...

Amikor 1860-ban, Pompeiben megkezdték az ásatásokat, a rómaiak erotikus művészetének láttán a művelt nyugat elgondolkozott picit, hogy akkor most pontosan kinek az örökösének is tartsa magát, majd hosszas tanakodás és dömdödöm után arra jutott, hogy mindezt, mint a Frigyládát az első Indiana Jones mozi végén, jó mélyre el kell temetni.

Ekkoriban ugyan csak Angliában volt érvényben az úgynevezett Obscene Publication Act - Obszcén kiadványok törvénye -, a faliképeket letakarták mégis, a mozdítható tárgyakat pedig a Nápolyi Titkos Múzeumba zárták el, és csak a magasabb rendű és rangú kutatóknak engedélyeztek hozzáférést.

El tudjuk képzelni talán, hogy mi minden folyhatott kutatás címszó alatt egy-egy ilyen dzsemborin, és hogy milyen lehetett kőkeményen rákattanni a pornóra, ami akkor igazából még nem is volt. "Elnézést, Dr. Livingstone, de ön már nyolcadszor nézi meg a héten azokat az erkölcstelen képeket, úgyhogy kénytelenek vagyunk itt és most, érzéstelenítés nélkül, egy csorba kiskanál segítségével levágni a tökeit." Jó, mi?

Pornóbubus

A pornóra kattanni csak picit rosszabb, mint rácuppanni a Lostra - a Losttal is csak annyival vagyunk előrébb, hogy a misztikus, "a büdös francba kerül ide" jegesmedve erotikus töltete viszonylag kicsi, az egy Evangeline Lilly meg csak egyszer volt bugyiban, de azt szerencsére felvettem videóra. A pornó ehhez képest mákony, hiszen a józaneszünk azon territóriuma helyett, ahol megkíséreljük összerakni azokat a büdös, zakkant, hiányos puzzléket, amiket büdös, zakkant amerikai sorozatírók terhelnek ránk, egy egészen más szervünkre koncentrálja pici, ám annál mágnesesebb halálsugarait. Ellenállni nehéz.

Magányos férfikoromban nyilván magam is legeltettem lúdjaimat a pornó mezején, szép zöld, dús földek vannak arrafelé. Néha - mit ne mondjak - manapság is letáborozik az ember Michelle Wild dombjain, mert miért ne, főleg, hogy az asszonynak dorgáló szava sincs. De tegyük hozzá, pornót sem hobbiból néz az ember. A pornó egy idő után marha unalmassá tud válni - mintha a Bajnokok Ligája helyett csak az átmozgató edzést közvetítené a sportcsatorna.

Hogyan ismerjük fel a drogfüggőt?

A pornóra kattanás legfőbb jele, hogy az illető - minő meglepetés - kétpofára falja azt. Bosszankodik, hogy csak a Private blue jön be a Travel Chanel helyén este 11-kor. Egyáltalán, az óra már beállítva pittyeg, a videóban friss kazetta izzul, akcióra várva; kedves, szerelmes már mit sem számít. Hősünk már gondolni sem gondol az együttlétekre, mert ott a Jenna Jameson meg a Maya Gold, azokkal meg nemigen lehet felvenni a versenyt.

Mit lehet tenni?

Legyél cica, essél a talpadra. Állítsd választás elé szegény kórban fetrengő nímandot: vagy te, vagy a fránya poresz.

Ez persze csak a legvégső eshetőség, a súlyos probléma bújósan is megoldható. Amikor este a tévében/neten már a "European Slut's" megy - állítólag van ilyen - párnázz mellé, és kérdezzél rá, hogy ez most pontosan miért is jó. Ha pedig megmagyarázza, akkor ne legyél rest minden segítséget megadni ahhoz, hogy szegény fejének jó legyen.

A legnagyobb butaság, ha valaki a pornóra féltékeny. A pornó a testiség túlmértségével hálóz, versenyezni vele olyan, mint lefutni egy influenzajárványt: nemigen lehet. Nem is kell. El kell fordítani a fejét, hadd lássa a hús-vér valóságot, hátha attól majd odatalál melléd - ha meg nem, akkor a fentieket kövesd!

• szex
• függőség
• adamik zsolt
• társ
• pornó
• pasiszemszög
• Lélek&Test