Soha nem az áldozat hibája - Fontos változás kezdődött a #metoo-val az ESZTER Alapítvány szerint
Liluval és az ESZTER Alapítvány vezetőjével beszélgettünk botrányokról, erőszakról, beidegződésekről és lassú társadalmi változásokról.

eroszak
Ez is érdekelhet

Télen-nyáron nélkülözhetetlen bulikellék: megtehetsz bármit, mert nem érzel semmit (x)

A szabadban töltött idő egészségre gyakorolt pozitív hatása minden multivitaminnál többet ér (x)

Meglepő fellépést vállalt Mező Misi: közel 600 fiatal énekelt vele (x)

7 dolog, ami károsítja, és ami védi az idegeinket (x)

beauty and style

A 71 éves Susan Lucci fürdőruhában, Photoshop nélkül mutatta meg bomba alakját: elárulta titkát »

Gyorsabban nő, és erősebb lesz a hajad, ha odafigyelsz erre: 6 egyszerű tipp a dúsabb frizuráért »

Azt hitték, megszaladt a Photoshop a Balmain reklámjában: pedig ennél nagyobb csavar van benne »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

Nemcsak az egyéni következmények miatt kulcsfontosságúak az idén ősszel sorra kirobbant szexuális zaklatási botrányok. Ezzel egy időben ugyanis a nők ellen elkövetett erőszakos cselekmények és a visszaélések végre a társadalmi párbeszédbe is bekerültek.

A vélemények sajnos máig nagyon megoszlanak az ügyben, ami egyértelműen indokolja, miért lehet az, hogy az áldozat soha, vagy csak hosszú évek után mer beszélni róla. Virág Györgyöt, az ESZTER Alapítvány - Alapítvány az Erőszakos Szexuális Támadást Elszenvedettek Rehabilitációjára - vezetőjét és Lilut, a Keresem a családom családegyesítő show műsorvezetőjét kérdeztük tapasztalataikról Csillik Timurral közösen pártfogolt kampányuk kapcsán.

- Mit tapasztalnak, hogyan állnak ma az emberek a nők elleni erőszakhoz? Mennyire érezhető ma az a berögződés, hogy ami otthon történik, ahhoz másnak nincs köze?

Virág György: Alapvető változás az erőszakkal kapcsolatban akkor lesz, ha a társadalmi megítélés, a társadalom többségének attitűdje, gondolkodása változik. A helyzet nem annyira rossz, mint azt néha gondoljuk. Van változás, csak mindez emberi léptékkel mérve lassan történik, és az áldozatokat nyilván nem vigasztalja, nem segíti, hogy a hosszú távú trend számukra kedvező. Jól jellemzi a helyzetet Laurie Stark hollywoodi író-újságírónőnek az amerikai producer bántalmazási botrányával kapcsolatban tett Twitter-bejegyzése:

 „Ne feledjük: a Weinstein Company nem azért rúgta ki Harvey-t, mert rájöttek, hogy egy szexuális ragadozó. Azért rúgták ki, mert MI is rájöttünk.”  

Lilu: Szerintem nagyon nehéz felvállalni egy ilyen helyzetet, és leginkább a sértettek tudnának beszélni arról, hogy miért is nem beszéltek róla évekig. Nagyon pozitív visszajelzésnek gondolom viszont a mostani erőszakos esetek nyilvánosságra kerülését követő eseménysorozatot, mert azt mutatja, hogy egy bátor felszólaló után egyértelműen látszik, mennyire megmozgatja ez a téma a közvéleményt. Virág György is rátapintott kiemelt esetével erre a lényeges részletre.

VGY: Ez a pillanatkép azt mondja a jelenlegi állapotról, hogy a cég számára ugyan még nem egyértelmű, belső morális szükséglet egy ilyen tett, de a külső környezet jelentős része már ezt várja el. Ismerve a várható társadalmi reakciót, magatartásukat ehhez igazítják. A magatartás mögötti erkölcsi norma még nem vált belsővé, mégis követik a szabályt.

VGY: Amíg a társadalom jelentős része legalább hallgatólagosan elfogadja az erőszak legitimitását, és különböző mítoszokat, magyarázatokat kreál és melenget az elkövetők védelmére, addig nehéz marad az áldozatok helyzete, kevés az esély mind a megelőzésre, mind az áldozatok segítésére.

Jól jelzi a hazai állapotokat, hogy a 21. század első évtizedének végén Magyarországon még mindig nincsen olyan szervezet, mely intézményesen és célzottan a szexuális erőszak áldozatává vált gyerekek és felnőttek ellátásával, segítésével, rehabilitációjával foglalkozna, és az egyetlen ilyen ellátó hely, az ESZTER Alapítvány pszichoterápiás rendelője a szükséges források hiánya miatt második éve nem működik.

Lilu: Azt gondolom, hogy az emberek nem vesznek tudomást erről a problémáról. Úgy kezelik, mintha nem létezne, nehezen beszélnek róla, és ez nemcsak azokra vonatkozik, akikkel megtörténik, hanem azokra is, akik a környezetükben hallanak valamilyen erőszakos cselekményről. Egyszerűen csak átnéznek rajtuk. Az áldozatok félnek a megnyilvánulástól, félnek a következményektől, azt gondolják, hogy ez magánügy. Ennek ellenére nagyon is közügynek gondolom, hiszen gyakori probléma, és közös erővel kellene javítani a helyzeten.

- Sajnos esetenként még a nők nyilatkozataiból is az látszik, hogy a pofont vagy a zaklatást az áldozat hibájának tudják be, és megbélyegzik őket. Mennyit segíthetnek a felszínre kerülő botrányok abban, hogy a nők ne szégyelljék a velük történteket?

VGY: Az, hogy a botrányok egyáltalán kirobbanhatnak, hogy a médianyilvánosság tematizálja ezt a problémát, a változás jele. Az áldozatok kiszolgáltatottak, helyzetük külső segítség nélkül kilátástalan. A hallgatás, a titok az, ami a legjobban traumatizál. Ahhoz, hogy az áldozat túl merjen lépni a félelmén és a szégyenén, az szükséges, hogy bízzon abban, támogatás és segítség, nem pedig további megbélyegzés és megszégyenítés vár rá, ha megszólal. A botrányok nyilvános diskurzusa abban segíthet, hogy egyfelől a nézők hozzáállását, attitűdjét alakítja, változtatja, másfelől az áldozatoknak azt üzeni: nincsenek egyedül, nem csak velük történik ilyen.

Lilu: Ez nem az áldozat hibája, soha! Legyen egy nő akármilyen miniszoknyában, senkinek nincs joga ezzel visszaélni. A botrányok mindenki szemét felnyitják viszont, elsődlegesen az áldozatokét, akik félnek bevallani a velük történt eseményeket. Ezek a nyilvánosságra került esetek láttatják az emberekkel, hogy az ilyen tetteknek igenis vannak következményei, akármilyen mértékű erőszakoskodásról legyen is szó. A társadalom reakciói is bizonyítékot szolgáltatnak erre, és egyben bátorítja az áldozatokat a velük történt események felvállalására, hiszen nem érzik magukat továbbra is egyedül a problémával. 

- Mit lehet tenni, ha egy magasabb beosztású ember, például egy főnök viselkedik zavaróan, és mi az a határ, amit meg kell húzni?

VGY: A hatalom kiszolgáltatottja - például egy munkahelyi szituációban - akkor tudja magát a kedvező eredmény reményében megvédeni, ha maga mögött remélheti a környezet támogatását. Egyébként bukásra ítéltetett, lúzer lesz menthetetlenül.

A cikk az ajánló után folytatódik

Lilu: Nyilván mindenkinek mások a határai, más a tűrőképessége. Vannak esetek, amiket emberek még könnyedén tudnak kezelni, mások viszont már komoly lelki megterhelésként élnek meg. Ezeket szerintem mindenki érzi magában. A határ onnantól kezdődik, ahol egy nő már kényelmetlenül érzi magát. Ehhez viszont nem kell feltétlenül hierarchikus rendszerben gondolkodni. Előfordulhat az utcán vagy a boltban is akár. Ilyenkor pedig fel kell szólalniuk magukért, nemet kell mondani, bátornak és magabiztosnak lenni.

- A családon belüli erőszaknál is van egy pont, amikor betelik a pohár, és a sorozatos terrorból kilép a nő, az anya, hogy segítséget kérjen? Mi mindentől függ ez?

Lilu: Természetesen ez a pont is mindenkinél más. Mindenki más helyzetben van, és sok esetben ez több mint egy dolog függvénye; az emberek nem tudnak csak úgy kilépni az ajtón maguk mögött hagyva mindent és mindenkit. Függ attól, hogy az anyák önállóan meg bírnak-e állni a saját lábukon, van-e hova menniük azután, hogy elhagyják a biztos otthont, vagy hogy meg tudják-e védeni gyermekeiket.

Szerintem ezeket a tényeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Itt kellene leginkább beavatkozni az államnak például, és aláírni az Isztambuli Egyezményt. Prioritásként kellene kezelni a családon belüli erőszak kérdését, hiszen ennek hiányában a nők lehetőségei erősen korlátozottak. 

- A mai napig sokszor hallani, hogy a rendőrség sokszor már csak akkor segít, ha vér folyik, ezért sokan nem mernek segítséget kérni. Kihez lehet ma fordulni Magyarországon akkor, ha az embert támadás érte?

VGY: Ha valakit támadás ér, elsősorban a rendőrséghez fordulhat. A hatósági eljárás egyik nagy problémája ma az esetlegesség. Mivel nincs, vagy nem megfelelő a képzés e tekintetben, nagyon sok függ attól, milyen kvalitású az ügyben eljáró hivatalos személy. Esetleges így az is, mennyi újabb sérelem éri a feljelentőt, sikeresen vagy további sérülésekkel zárul-e az eljárás számára. Vannak civil szervezetek is, de a szűkös forrásaik miatt szegényes kapacitással tudnak csak dolgozni.

Ezt is szeretjük