Jóban-rosszban gyűrű nélkül: van különbség házasság és együttélés közt?
Sokan választják az együttélést házasság nélkül.

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Bár ez a régi világban még elképzelhetetlen lett volna, napjainkban egyre gyakoribb, hogy a párok nem házasodnak össze, csupán összeköltöznek, és úgy élik az életüket, esetleg úgy vállalnak gyereket is.

Felmerül a kérdés, van-e ebben kivetni való. Mit számít a papír? Nyom-e egyáltalán valamit is a latban, hogy volt-e esküvő, vagy sem, a pár boldogsága, a kapcsolat sikeressége szempontjából?

Alapvetően nincs különbség

Végiggondolva, hogy hogyan telnek egy pár mindennapjai, legyenek bár házasok vagy csak egy lakásban élők, a két eset nem különbözik sokban. A házasok és nem házasok ugyanúgy felkelnek reggel, elmennek dolgozni, este hazatérnek, és együtt alszanak el. A mindennapok tehát alapvetően nem különböznek, és a kapcsolat lényegi része, vagyis, hogy a pár szeresse egymást, számíthassanak egymásra, kitartsanak egymás mellett jóban-rosszban, gyűrűvel vagy anélkül is ugyanúgy meglehet.

Ez nem attól függ, hogy a pár állt-e az oltár előtt, vagy sem, fogadalmat tettek-e vagy sem. Ha a két ember jó párost alkot együtt, egymás mellett a helyük, együtt is maradhatnak, de ha nem, hát szakításra vagy válásra kerül a sor. Ezek érzelmi kérdések, a házassági levél megléte vagy hiánya nem befolyásolja - még ha sokan úgy is vélik, az esküvő után varázsütésre elszáll a boldogság.

A legfontosabb kérdés

Amit azonban érdemes tisztázni, az az, hogy mit akar a nő és mit akar a férfi. A maradéktalan boldogsághoz fontos, hogy mindkét fél ugyanúgy gondolkodjon ebben a kérdésben. Ha ugyanis az egyikük házasodna, de a másikuk nem, akkor az a fél, aki szeretne esküvőt, fejet hajt párja ellenállása előtt, és még ha kiskorától arról is álmodozott, hogy egyszer kimondja az igent az igazi mellett, végül feladja ezt a vágyát.

Itt merül fel a fordított helyzet kérdésköre: adja fel az elveit akkor az a fél, aki nem akar esküvőt, és álljon úgy az oltár elé, hogy a háta közepére sem kívánja a dolgot? Nem könnyű helyesen állást foglalni. Mégis, ha belegondolunk, a társadalmi normák szerint a férfi és a nő, ha együtt akarják leélni az életüket, összeházasodnak. De ha ez nem is győzi meg, van még jó néhány ok, amiért beadhatja a derekát, aki nem hisz a házasságban.

Miért jó mégis oltár elé állni?

Az egyik a gyerekvállalás szempontja. A gyermeknek persze az a legfontosabb, hogy szerető szülők mellett nőhessen fel, akik vigyáznak rá, és akik szeretetteljes kapcsolatban vannak egymással. Mindemellett azonban jobb megadni a gyereknek azt a hátteret, hogy összaházasodott szülők gyermekeként jöhessen a világra, olyan környezetbe, amit társadalmi értelemben is családnak neveznek, és soha ne súghassanak össze a háta mögött, a csúnya z betűs szót mormogva.

Továbbá, ha a pár valóban együtt szeretné leélni az életét, valóban nem különbözne semmiben a közös élet az esküvő előtt és után, és valóban annyira nem számít a papír, akkor az, ha mégis van házassági levél, legalább annyira lényegtelen dolog kell legyen, mint az, ha nincs.

Kár lemondani arról a csodás napról, mikor a pár Isten színe előtt, valamint a fátyolos tekintetű szülők, a család és a barátok előtt igent mond a közös életre, ezzel megerősítve a kettejük közt lévő köteléket. Az esküvőt fel lehet fogni a közös szerelem ünnepléseként, amikor nemcsak a mindennapok tetteiben nyilvánul meg a jóban-rosszban együtt, hanem el is hangzik, méghozzá egymás szemébe nézve, örök hűséget fogadva az igazinak.

Ezt is szeretjük