Miért mindig a rossz pasikat vonzom be?

A nők dédelgetett álma és vágya, hogy megleljék az igazit, akivel oly módon összeillenek, mint egy kirakós egymáshoz passzoló darabkái.

Ám az elveszett fél olykor várat magára, és megeshet, hogy mindig olyan pasikba botlasz, akiket inkább messze elkerülnél. Hogy közelebb juthass a saját problémádhoz, nézd meg, mit válaszolt szakértőnk hasonló gondokkal küzdő levélírónknak!

Kedves Ági!

Nem tudom, miért, de állandó hitetlenkedéssel és féltékenységgel megyek bele egy kapcsolatba, illetve, ha benne vagyok, akkor is ez a helyzet. Lehet-e ennek oka a középiskolás koromban elszenvedett trauma? Mivel egyrészt apám megcsalta édesanyámat, és előttem bukott le a telefonbeszélgetésével, anyám azóta is féltékenykedik, bár apám szereti őt, és nem is akart válni. Másrészt a suliban is sokat piszkáltak, mert azok közé tartoztam, akiknek nem a pasizás, a diszkó volt a legfontosabb.

Egy tartós kapcsolatom volt eddig, ami két évig tartott, de amúgy még nem sikerült komoly párkapcsolatot kialakítanom. 31 éves, gyermektelen, diplomás nő vagyok. Társkereső oldalakon próbálkozom, sajnos a hagyományos diszkós, szórakozóhelyes társkereső helyek nem jönnek be nekem.

De eddig csak olyanokra akadtam, akiket majdnem csak én támogatok, akár anyagilag, akár lelkileg. Nem tudom magam igazi nőnek érezni férfi mellett, hiszen, ha randevúra kerül a sor, előfordul, hogy én viszem autóval, vagy meghívom vacsorára, illetve felesben fizetem vele a számlákat. Hol keressem a megoldást?

Szeretnék kisbabát, de úgy érzem, mielőtt teherbe esnék, jó lenne kiismerni a másikat. Kicsit tartok tőle, hogy elszalad felettem az idő. Rájöttem, bár eddig is tudtam, hogy a neten szélhámosok ismerkednek, diplomások, akik csalják a nejüket, otthagyják gyerekeiket anélkül, hogy válnának. Titokban keresgetnek szeretőt.

Persze erre az a válaszuk, hogy a nők sem különbek. Én még mindig annak a híve vagyok, hogy, ha nem jól érzem magam egy kapcsolatban, bevallom, és én kérem a szakítást, harmadikat addig nem is keresek. A minap is megkaptam egy korombelitől, hogy legyek már esetlenebb, mert az anyáskodó, határozott nő senkinek nem kell.

Válaszodat előre is köszönöm!
Andi

Kedves Andi!

Pestiesen szólva: na, ja. Ami alatt azt is értem, tudom, miről beszélsz.
Volt idő, hogy hasonló gondokkal küzdöttem, hiszen én is inkább a határozottabb, nem pedig az elesett nők közé tartozom. Próbálkoztam pátyolgatásra szoruló férfiakkal, és kerestem magamban a hibát - például, hogy talán túl nagyok az elvárásaim - és a változás lehetőségét. Aztán néhány kudarc után rájöttem, ha másnak mutatom magam, mint amilyen szeretek lenni, nem vagyok hiteles.

Azok a férfiak ugyanis, akik támogatásra szoruló nőre vágytak, gyanakodva szemléltek. Azok meg, akik eltűrték volna, hogy mondom és teszem, amit szeretnék, rám se néztek.

Úgyhogy arra jutottam, inkább felvállalom magam, még azon az áron is, hogy sokáig kell keresgélnem. Hittem benne, hogy akad majd valaki, aki pont olyannak szeret, amilyen vagyok. És lett is. Határozott, erős férfi, aki mellett úgy lehetek igazi nő, hogy közben mondhatom, tehetem azt is, ami nekem fontos.

Szerintem azon kellene először is elgondolkodnod, mennyire valós az a kép, amit a többiek, azaz elsősorban a férfiak látnak rólad? Amit valójában mutatni tudnál és szeretnél, mennyire torzul el vajon a környezet és a társadalmi elvárások miatt? Aztán pedig igenis jó, ha tudod, hogy milyen pasit szeretnél. Ne köss vállalhatatlan kompromisszumokat, de persze ne kergess ideákat sem, hogy például pont 190 centi magas, Gerge Clooney-mosolyú, fekete hajú, Brad Pitt-mellkasú legyen az illető.

Ami a többit illeti: igen, egy ilyen történet, mint amit az édesapádról meséltél, befolyással lehet a párkapcsolataidra. A családállítás módszerének egyik alaptézise, hogy a sikeres párkapcsolatok szempontjából nagyon fontos a gyerekkor, mert harmonikus együttélésre, házasságra akkor állunk készen, ha a szüleinkkel - nők esetében elsősorban az édesanyákkal - jó a kapcsolatunk.

Egy családfelállítás meg tudja mutatni, vajon az említett esetben a hűség, illetve hűtlenség és kételkedés mennyire köt téged, netán összefüggésben van-e azzal is, hogy az interneten leginkább hűtlenkedő, nős férfiakkal hoz össze a sors.

A családállításnál mindig abból indulunk ki, hogy a rendszerek, így a családok működési zavarait valamiféle tünet jelzi, például a hitetlenkedés, féltékenység érzése is az. Innen visszafelé indulva fejtjük fel a fonalat, az okozattól haladunk az ok felé, azt keressük, hogy kivel történt valami olyan rossz a családban, ami az adott tünettel kapcsolatban állhat.

Látszólag nagyon egyszerű, ami ilyenkor történik: egy vadidegen emberekből álló csoportban kiválasztasz képviselőket, például apádnak, anyádnak, magadnak, majd beállítod őket a térben, az egymáshoz való viszonyukat is figyelembe véve, azaz, milyen távol vannak, ki áll ki mellé, kire néz rá, vagy kinek fordít hátat.

Aztán már csak kívülről kell nézned a folyamatokat. A többség szájtátva csodálkozik rá arra, amit lát, és azt mondja: sohasem gondoltam volna erre. No igen, a családállítás a lélekszinten zajló folyamatokat, összefüggéseket mutatja meg, azok pedig a tudat számára hozzáférhetetlenek.

Létezik ezen kívül egy elsősorban önismereti kérdéseket vizsgáló, speciális családállítási fajta is. Itt olyan témák kapnak főszerepet, mint: ki vagyok én, mi a feladatom, melyik az én utam, alkalmas vagyok-e arra, amit választottam és csinálok, hogyan tudnám hatékonyabbá tenni a működésemet, miért nem találok megfelelő párkapcsolatot?

Ez például lehetőséget ad annak megvizsgálására is, mennyire esik egybe az, amit magunkról gondolunk, és amilyennek a környezetünk lát minket, valóban az erősségeinket használjuk-e, vagy egészen más minőségű életet élünk, mint amire az adottságainkkal lehetőségünk lenne. Netán épp ez a hibás működésünk akadályoz meg bennünket abban, hogy megtaláljuk az igazi párunkat?

Ha van kedved megnézni, kipróbálni, akkor keress meg bizalommal.

Üdvözlettel: Féderer Ágnes

• férfi
• nő
• randi
• ismerkedés
• csalódás
• családállítás
• hét kérdése
• féderer ágnes
• Lélek&Test