Miért félnek a férfiak a házasságtól?

Félreértés ne essék: nem minden férfi fél a házasságtól. Ellenben a házasságtól való kétméternyi tartás a természetüktől valóban nem idegen. Az egész téma valahol a macskák háziasításával rokon: nem minden cica kóborol el tavasszal a saját nemisége után, ellenben senki sem lepődik meg különösebben, amikor március táján a szomszéd a sövény mögött a világba messze szökött Tejbajszán Mirci miatt keserg.

Nem minden rovar bogár, de minden bogár harap, négy méter minimum, és szombatonként japán szörnyfilmekben statiszta. Tetszenek érteni?

Szabadság

Mel Gibson a Rettenthetetlen vége táján, abbéli döbbenetében, hogy őt itten most tényleg szétszakajtják - a Sophie Marceau apósa mégsem viccelt, nézd már, hogy megyek négyfele -, azt ordítja ki magából, hogy szabadság, szabadság, mely kifejezések közé némi halálhörgés is vegyül.

Na most, ha ezt a mozit a Tarr Béla rendezi, és az egész valami kies tanyavilág fekete-fehérbe fáradt férjpopulációjáról regélne lassan, percegve, mint a légypapírra ragadt kártevő, a befejezés holmi tőről metszett metaforaként ugyanúgy jó szívvel beilleszthetővé válna. Csak a színekkel kellene mit kezdeni, nekiesni a celluloidnak hipóval, ám ez jelen esetben mellékvágány.

A kedves olvasó most biztosan égbe húzott szemöldökkel ül a monitor előtt, pirosra festett, élesre mart körmével nyilván egy bolyhos kisállat dühös vegzálásába kezd, és halkan őskeresztény átkokat mormog. Merthogy már miért. Azért, Kedves Olvasó, mert a férfi szabadságfüggő. Ő olyan, hogy nem szereti a bilincset. A fojtóhurkot kifejezetten rühelli. Szíve szerint mindenkit, kinek a titulusa főnök, összeismertetné a sárga föld táján a vakondokkal. Nem szereti, ha megmondják neki a hány métert.

A kedves olvasónak magyarázzuk? Hát magácska is ezért a fajta manusért rimánkodik az egeknek! Akkor meg minek tetszenek istrángba fogni? Érthetetlen az egész: a házasság feltétlen óhajtása a női sosemtudommitszeretnék csimborasszója.

Nyűg

Az, hogy a férfi fél a házasságtól, nevetséges koholmány. A férfi köztudottan nem fél semmitől. Tessék csak megnézni a Rambót. A frigyet például, ha szembejönne, egy igen-igen költséges, hollywoodi akciófilmre hajazó brutálszekvenciában tárazná fejbe kíméletlenül.

Nem: a nősülést csupán nyűgnek tartja a legtöbbjük. A felnőni képtelen tízezrek fejében az aranygyűrű kaloda, a nászéjszaka herélési rítus, a házasélet pedig börtön, a 18. századi Bastille legmélyebb bugyra körülbelül. Igazuk van ezeknek a szerencsétleneknek? Az egész gyanús ügylet valóban valami gonosz násztánc csupán az ő áldott legényéletük még éppen parázsló romjain?

Nem tudnánk megmondani - mindenesetre így képzelik ők. Vagy minimum felesleges papírmicsodának. Hogy nem csupán a lakáshitelről, az autó adásvételéről és a sörvásárlásról kell a blokk, hanem a nőről is. Hogy már az is megvan. És ezt a pasasok legtöbbje kikéri magának. Az ő fejükben az együttlakás, pláne a közös vécé minden meggyűrűzésen túl lelend.

Férjség

Jó férj csak abból a manusból lehet, aki képes túltenni magát azon a gyerekségen, amit a csajmágia okoz. Akinek elég egy asszony. Hol terem az ilyen pasi? Van egyáltalán? Afrika kies dzsungeleiben állítólag láttak hasonlót, sőt, a Himaláján készült egy kisebb kolóniáról - egy pár - fehérzajos jetifotó. Legyünk őszinték: a fickónak a szorosra húzással lehetnek problémái.

A cipő, ha görcsre tekerik a masnit, veszettül szorít - ilyen műfajba képzeli ő az egész zajos kínpoppot. Hogy a gyűrű, mivel voltából fakadóan szűk, majd métert sem enged moccanni.

Tiszta hülyék ezek, hát nem?

Megjegyzés: Sorok Írója házasember. /a szerk./

• szex
• házasság
• adamik zsolt
• férfi érzelmek
• pasiszemszög
• Lélek&Test