Milyen volt a munka ünnepe a Kádár-korszakban? Múltidéző képeken a május 1-jei felvonulások

A munka ünnepének eredete 1817-ig nyúlik vissza. Érdekes módon, egy brit gyártulajdonos, Robert Owen fogalmazta meg, és tette közé a munkásosztály igényeit. Egyik fő célja az volt, hogy az addig 10-14 órás munkaidőt nyolcra csökkentsék. Az ezt követő évtizedekben a számos sztrájknak és megmozdulásnak köszönhetően Nagy-Britanniában 1847-ben napi tíz órára maximalizálták a nők és a gyermekek munkaidejét, de a 19. század során rengetegen követelték a további csökkentéseket.

Végül a 19. század végén, illetve a 20. század elején fokozatosan bevezették a nyolcórás munkaidőt, és 1891-ben a II. Internacionálé hivatalosan is a munkásosztály nemzetközi összefogásának ünnepévé nyilvánította ezt a napot. Magyarországon 1890-ben zajlott az első tüntetés, és 1946 óta nemzetközi ünnep a május elseje, a rendszerváltás után pedig a munkavállalók szolidaritási napjává, a munka ünnepévé vált.

Május elseje a Kádár-korszakban

A Kádár-korszakban különösen nagy jelentőséggel bírt ez a nap itthon. Kiemelt ünnepként kezelték, ugyanis a kommunizmus ideológiájában a dolgozó ember, a dolgozó nép központi szerepet játszott, a munka pedig kötelező volt. Vidéken és Budapesten is tömegek tódultak az utcára, országszerte felvonulásokat tartottak, az emberek pedig transzparensekkel, zászlókkal és táblákkal sétáltak végig a városon. Az ünnepségeken kötelező volt részt venni, a különböző gyáraknak, vállalatoknak, üzemeknek és hivataloknak pedig csoportokban kellett megjelenniük. Elvárták tőlük, hogy minél látványosabb, különlegesebb ötleteket találjanak ki a felvonulásokhoz, és általában a gazdasági fejlődést, valamint az új ipari termékeket is megjelenítették valamilyen formában a vezéreket, a rendszert dicsőítő táblák, illetve a róluk készült fotók mellett.

Mivel a gyermekek a társadalmi fejlődést, előrehaladást jelképezték, nekik is meg kellett mutatniuk magukat. Az iskolások, az úttörők csinosan, egyenruhában vitték a zászlókat, a köszöntő feliratokat, valamint politikai vezetők képeit. Az ünnepségből persze maga Kádár János sem maradt ki: volt, hogy dísztribünről integetett a fővárosban, de az is előfordult az évek során, hogy a sorfalat alkotó tömeg mellett sétált végig - ezt általában a televíziók is közvetítették.

Május elsejéhez mindemellett hozzátartoztak a mulatságok és a jellegzetes finomságok is: a majálisok, a vurstli, a vattacukor, a sült kolbász vagy éppen a virsli. A kötelező felvonulások után az emberek a szabadban lazítottak, szórakoztak, élvezték a különböző programokat, illetve ételeket-italokat. Múltidéző képeken mutatjuk, milyen is volt a munka ünnepe a Kádár-korszak éveiben.

Borítóképek: Fortepan/ szitakri, Fortepan/Magyar Rendőr.

• május 1.
• munka ünnepe
• kádár jános
• kádár-korszak
• magyarország
• ünnep
• nemzeti ünnep
• régi fotók
• képek
• Lélek&Test