Közel 35 ezer nőt kényszerítettek szexuális rabszolgaságra: a koncentrációs táborok bordélyai

Mai ésszel szinte lehetetlen felfogni azt a sok szörnyűséget, amit a hadifoglyoknak át kellett élniük a II. világháború idején a koncentrációs táborokban, a könyvekben, filmekben és korabeli felvételeken azonban főként az éheztetés, a kemény munka és a borzalmas életkörülmények jelennek meg.

Van azonban egy kényes téma, amiről még a túlélők is csak nagyon nehezen beszélnek a szégyen miatt: a tábori bordélyokban olyan megaláztatásban és könyörtelen bánásmódban volt részük a nőknek, hogy ez a seb soha nem gyógyult be a lelkükben.

A tábori bordélyok története

A II. világháború már javában zajlott, amikor a Harmadik Birodalom második legbefolyásosabb embere - természetesen Hitler után -, Heinrich Himmler elrendelte 1941-ben, hogy hozzanak létre bordélyokat a koncentrációs táborokon belül. Ezzel nemcsak a férfiak közötti szolidaritást és esetlegesen felmerülő homoszexuális hajlamokat szerette volna lerombolni, hanem úgy látta, talán a testi örömök motiválóan hatnak majd a munkásokra, és a teljesítményük is javul ezáltal. Az első tábori bordélyt 1942-ben hozták létre Mauthausen/Gusenben, ezt pedig még tíz ilyen létesítmény követte, a legnagyobb 1943-ban épült Auschwitzban.

A tábori bordélyok általában barakként épültek, szögesdrót kerítéssel körülvéve, kis egyéni helyiségekkel, legfeljebb húsz női rab számára, női felügyelő, vagyis az Aufseherin irányításával. A szexuális szolgáltatásokra főként német, keresztény nőket kényszerítettek, akik „antiszociális” magatartásuk miatt kerültek a táborba, de több ukrán, lengyel és fehérorosz nőnek is prostituáltként kellett tevékenykednie. Zsidó nők nem lehettek prostituáltak, és zsidó férfi nem mehetett a bordélyba. A rabok főként a ravensbrücki női koncentrációs táborból érkeztek, de Auschwitz a saját foglyait alkalmazta. Megdöbbentő, de a II. világháború német katonai bordélyaival együtt a becslések szerint a Harmadik Birodalom idején legalább 34 140 női rab kényszerült szexuális rabszolgaságra. A bordélyok csak esténként voltak nyitva, a nőket pedig egy SS-tiszt kereste meg az ügyfelekkel.

A nácik még a bordélyokban is faji törvényeket írtak elő. Azok a németek, akik bordélyba akartak menni, csak egy német nőhöz mehettek. És egy szláv rab csak egy szláv nőhöz. Mivel az I. világháborús bordélyokhoz hasonlóan itt is pénzért cserébe vehették igénybe a szolgáltatásokat, a becslések szerint a foglyok csupán egy százaléka járt valaha a bordélyokban - ők viszont rendszeresen. Miután az SS kiadott egy bordélyházi engedélyt, a férfiaknak egy nőt rendeltek ki, és orvosi vizsgálatnak vetették alá. Ha a nevüket egy esti névjegyzékben felolvasták, akkor az épülethez vonultak, és egy orvos krémet tett a nemi szervükre. Még a közösülést is felügyelték, amint a bordélyházak részletes SS-naplói tanúsítják. Az SS-nek kémlyukai voltak a barakkoknál, így ellenőrizték őket. Csak 15 perc szex és misszionárius póz volt engedélyezett.

Sok nő önszántából jelentkezett

Ahogy a koncentrációs táborokban minden más, úgy a bordélyházak is elképesztő szenvedést okoztak a foglyoknak. Sok férfit belekényszerítettek az együttlétbe, hogy motiválják és „megtérítsék” őket, ám a megterhelő munka és a kevés étel miatt semmi erejük nem volt még a szexhez is, így egyáltalán nem élvezték ezeket az alkalmakat. A nőknek a megaláztatáson és kimerültségen kívül a fertőzésekkel és sok esetben az abortusszal is számolniuk kellett, egyes bordélyokban pedig a nők mellkasára a Feld-Hure vagyis a „mezei kurva” szavakat tetoválták.

Bár nem volt leányálom a szexrabszolgák élete, sok nő mégis magától jelentkezett a feladatra, hiszen azzal hitegették őket, hogy fél év szolgálat után szabadulhatnak a táborból. Ezt persze mindig kitolták még fél évvel, és csupán annyi enyhítést kaptak, hogy nem kellett a tábori egyenruhát hordaniuk. Ez a kivételezés azonban gyakran haragot és irigységet szült a nők között, sok helyen meg is verték azokat a rabokat, akikről kiderült, hogy prostituáltnak választották őket.

A tábori bordélyok végül az 1945-ös felszabadításig működtek, az ott szolgáló nők pedig vagy meghaltak, vagy annyira szégyellték a megbélyegzést, és hogy ilyet kellett csinálniuk, hogy soha többé nem beszéltek erről senkinek. Robert Sommer 2009-ben megjelent, Das KZ Bordell című könyve volt az első mű a témában, ahol a túlélők név nélkül merték elmondani életük egyik legsötétebb titkát.

A koncentrációs táborok szadista fegyőrnői

A következő asszonyok kegyetlenségükről váltak hírhedtté. A legszadistább módokon gyötörték a koncentrációs táborok foglyait.

(Borítókép forrása: Getty Images Hungary.)

• bordély
• világháború
• auschwitz
• koncentrációs tábor
• prostitúció
• Lélek&Test