Az emberek 80%-a csak azután ébred, hogy hallja: válni akarok - Itt van négy ok, hogy miért

Bár a kapcsolat végleges és visszafordíthatatlan megromlásához többnyire hosszú, szenvedéssel teli út vezet, emberek nagy részét mégis villámcsapásként éri, amikor társa közli vele, hogy az útját külön szeretné folytatni. Hiába a számtalan jelzés, az évek alatt közösen megoldott problémák sokszor elképzelhetetlenné teszik, hogy a probléma már súlyosabb az elviselhetőnél.

Az esetet a kölcsönös függés tovább bonyolítja: egy közös tulajdonú ház és a család már szinte ellehetetleníti a józan döntést, sokszor nem is hagyva más kiutat a boldogtalan feleknek, mint a csendes beletörődést.

Amikor viszont egy nap mégis betelik a pohár, úgy tűnik, a döntéssel szembesített társ az utolsó utáni pillanatban kap észhez. Az, hogy az ember nem hajlandó tudomásul venni a problémát, nem feltétlenül tudatos döntés, egészen más, kézzelfogható okokra is visszavezethető.

Az állandóság kényelme

A hosszú kapcsolatokban gyakran előfordul, hogy a kialakult rutin háttérbe szorítja a változtatási hajlandóságot. Míg az ismerős háttér biztonságot ad, a változás épphogy kizökkent a mindennapokból, ezért a házasság legradikálisabb döntése is a végsőkig kitolódik.

Bár a mindennapok során akár mindkét fél egyértelműen érezheti is azt, hogy nincs rendben a kapcsolatuk, a különválás túlságosan emberpróbáló feladatot jelent, amibe nem akarnak energiát belefektetni. 

Ehhez hasonló eset, amikor a házastársak a kedvezőtlen szereposztástól tartva nem tesznek lépéseket: ugyanis míg a válásért látszólag kizárólag a kezdeményező fél tehető felelőssé, az elszenvedő alany áldozatként tetszeleg maga és a környezete szemében is.

Házasság a komfortért

A házasságkötés alapja ideális esetben a kölcsönös szeretet és bizalom, sajnálatos módon mégis többen úgy látják, a papír aláírásával egy biztosítékot szereztek arra, hogy a mindennapos komfort alanyi joggá váljon. Erről pedig akkor sem mondanának le, ha a kapcsolat már romokban hever.

Az ilyen házastárs mindenfajta rosszindulat nélkül nem hajlandó firtatni, hogy a másik fél épp mire vágyik, vagy mikor érzi magát jól. Mivel azonban a partner türelme véges, az elhallgattatott érzések előbb-utóbb a felszínre kerülnek, nem várt galibát okozva ezzel.

Nem ember, csak a közös élet része

Az egykor lángoló szerelemből megkötött házasságot is elronthatja a megszokás. A felek ilyenkor arra ébredhetnek, hogy egymás szemében nem többek, mint a közös élet nagy készletének egy-egy részletei. A házastárs ilyenkor talán már nem is valódi partner, csak a házra felvett kölcsön fele, a konyha része, a kert és a ház karbantartója. 

Az érzelemtől megfosztott fél jelenléte mégis magától értetődővé válik, így nehéz róla lemondani. A problémát az a momentum jelenti, amikor valamelyiküknek mégsem lesz elegendő ez a tárgyiasult szerep.

Van baj, de nem akkora

Nap mint nap lehet találkozni olyan esettel is, amikor mindkét fél tisztán látja a jeleket, mégsem érzik egyöntetűen szükségét a tetteknek. Bár tapasztalják a problémát, a passzív fél mégis gyakran úgy értékeli, mindez nem olyan komoly, hogy váláshoz vezessen, ezért nem érdemes forszírozni. Ez a döntés olyannyira szélsőségesnek és idegennek tűnik szemében, hogy úgy véli, csakis mással történhet meg.

Bár sokan nem veszik tudomásul, még egy stabilnak tűnő párkapcsolat is ingatag lábakon áll, ezért folyamatos törődést igényel. A problémák felmerülését nehéz megelőzni, az viszont csak elhatározás kérdése, hogy a felek időben kezelik, vagy a szőnyeg alá söpörve gyűjtögetik azokat egészen addig, amíg már késő lesz észbe kapni. Hogy aztán a századik ultimátumot követően, a válóperes ügyvéd előtt álljanak elő a megoldási javaslataikkal.

• válás
• házasság
• szakítás
• párkapcsolati probléma
• párkapcsolat
• problémamegoldás
• szerelem
• Lélek&Test