Ő volt az első siket és vak diák, aki diplomát szerzett: Helen Keller bebizonyította, hogy semmi sem lehetetlen

Helen Keller élete mindenki számára inspiráló lehet. Bár gyermekként elvesztette látását és hallását, soha nem adta fel, és elképesztő karriert futott be.

Diplomát szerzett, könyveket írt, szónokolt, aktivistaként tevékenykedett, és rengeteget utazott. Bebizonyította, hogy semmi sem lehetetlen, ha az ember küzd az álmaiért.

Egy betegség miatt vesztette el látását és hallását

Helen Keller 1880-ban született az amerikai Tuscumbia településen. 19 hónapos volt, amikor egy súlyos betegség, valószínűleg skarlát vagy agyhártyagyulladás következtében elvesztette látását és hallását. Az orvosok azt hitték, a kislány nem éli túl a fertőzést, ám lassan felgyógyult belőle, és szépen megerősödött.

Helen a család szakácsnőjének két évvel idősebb gyermekével, Martha Washingtonnal tudott a leginkább kommunikálni, mert ő volt az, aki igazán megértette a jeleit. 1886-ban édesanyja egy másik siket és vak lány, Laura Bridgman sikereit olvasva úgy döntött, felkeres egy híres orvost, J. Julian Crisholmot, aki azt tanácsolta nekik, hogy írassák be lányukat a Perkins Institute for The Blindba, a vakok intézetébe. A szülők megfogadták a javaslatot, az iskola igazgatója pedig felkérte az akkor húszéves öregdiákját, a szintén látássérült Anne Sullivant, hogy legyen Helen Keller oktatója. Ekkor vette köztük kezdetét egy közel ötvenéves baráti kapcsolat: a fiatal nő először a kislány nevelőnőjévé, majd társává, barátjává vált.

Anne Sullivan 1887-ben érkezett a Keller család házába, Helen később azt mondta, ez a nap lelke újjászületésének napja volt. Azonnal meg is kezdték a tanulást, az ifjú hölgy megmutatta a kislánynak, hogy mások tenyerébe írt betűkkel egyszerűen kommunikálhat, ám a folyamat nem volt könnyű. Helen először nehezen értette meg, hogyan azonosíthatja a tárgyakat a szavakkal, de elkezdte utánozni és átvenni tanítója mozdulatait, így lassan elsajátította a technikát, és a siketnémák kézjeleit is. Szintén tőle tanult meg Braille-írással olvasni és írni.

Egyetemi diplomát szerzett

1888-ban a kislány elkezdte tanulmányait a Perkins Intézetben, és közben beszélni is tanult. 1894-ben Anne-nel New Yorkba költöztek, és a Wright-Humason iskolában folytatta tanulmányait. 1896-ban visszatértek Massachusettsbe, Helen pedig felvételt nyert a Cambridge School for Young Ladiesbe, 1900-ban pedig a ma a Harvardhoz tartozó Radcliffe Főiskolára is. A fiatal nő egyre nagyobb elismerést vívott ki magának, egyre többen felfigyeltek rá, az író, Mark Twain pedig egyenesen a csodálója lett. Bemutatta őt Henry H. Rogersnek, a Standard Oil mágnásának, aki később feleségével együtt anyagi támogatást biztosított a tanulmányaihoz. Helen Keller 1904-ben, 24 évesen diplomázott le, ezzel pedig ő lett az első siket és vak diák, aki egyetemi bölcsészdiplomát szerzett.

Anne végig társa, segítője és barátja maradt, ám egészsége 1914-ben romlani kezdett, ezért Helen felbérelte Polly Thompsont házvezetőnőnek, akivel szintén szoros kapcsolat alakult ki köztük.

Világhírű szónok és szerző vált belőle

Helen idővel világhírű szónokká és szerzővé vált, illetve a politikából is kivette a részét. Pacifista szüfrazsett volt, kiállt a női egyenjogúság mellett, egyetértett a születésszabályozással, valamint felszólalt a fogyatékos emberekért is. Első írásai 11 éves korából származnak, első önéletrajzi kötetét főiskolai éveinek végén adta ki, élete során pedig összesen 12 kötete és rengeteg cikke jelent meg. 1915-ben megalapította a Helen Keller International nevű nonprofit szervezetet, mely a vakság megelőzését igyekezett elősegíteni. Találkozott többek közt Grover Cleveland és Lyndon Baines Johnson amerikai elnökökkel, illetve számos hírességgel, például Alexander Graham Bell-lel vagy Charlie Chaplinnel is. Kampányolt az Amerikai Szocialista párt tagjaként, és támogatta a munkásosztályt. Karrierje során előfordult, hogy a nézeteit nem támogató újságírók fogyatékosságával kezdtek foglalkozni, és emiatt támadták.

1961-ben többször is stroke-ot kapott, ezért hátralévő éveit otthon töltötte, de még időskorában is igyekezett pénzt gyűjteni a vakok alapítványának. 1964-ben megkapta a Szabadságért Elnöki Érdemérmet, 1965-ben pedig a New York-i Világkiállításon a Leghíresebb Hölgyek közé választották. Végül 1968-ban, 87 évesen érte álmában a halál. A washingtoni Capitoliumban szobrot emeltek neki, és egy alabamai kórház is az ő nevét viseli.

Harriet Tubman, a Fekete Mózes története

Harriet Tubman valószínűleg 1820-ban vagy 1822-ben született Harriet Green és Benjamin Ross gyermekeként, Edward Brodess rabszolgájaként. Szörnyű gyermekkora volt: ötéves korától kezdve más-más embereknek adták bérbe, és folyamatosan borzalmas bánásmódban részesült. A sok szenvedést megélt fiatal lány hatalmas lelkierejével képes volt megszökni a fogságból, ezután pedig több száz sorstársa életét tette jobbá. Nem véletlenül emlegetik őt Fekete Mózesként.

(Képek: Getty Images.)

• helen keller
• siketség
• vakság
• inspiráló nők
• Lélek&Test