Elhagyja érted a feleségét?

Piszkáld-kibe-lő-le

A faluban kábé hat utca volt csak – fenét kábé, annyi volt és pont, meg néhány földút, de hát ki akar a téeszbe menni manapság. Nem volt egy világváros a falu, most sem az, de gyerekeskedésnek meg disznóvágásra ideális, mit ideális, éppenséggel, ha már itt tartunk: pazar. Szebbet kívánni sem. Nyaranta mondjuk kicsit túl hangosan brummogtak végig a kombájnok a Dózsán, de apám hozott haza aratásban elárvult őzgidát, aki persze tisztességes, istenfélő nevelésben részesült később.

És szombat reggelente beleciterázott az ember horkolásába a pávakör - ellenben – na nem jut eszembe semmi, az borzasztó volt valóban.
Ennyi. Kicsi falu, kicsi igények. A férfi, apám meg a többi ifás, elmaradt néha, ruszki vágtázó nekitámasztva a falnak, belülről 3+2-őt üvölt a kétkazettás-diszkófényes Videoton.

Macerás szisztéma a részeges hortyogás, az asszony ellenben legalább azzal tisztában lehet, hogy nem másik nőszemélynél keresett éjjeli menedéket az ura – ha másért nem, hát azért, mert a nőcsábászat a házunk táján, azon a gyufás-skatulyába zárt vidéken akkor is kitudódik, ha este nyolckor valami különös okból nem kapcsolódik fel a köztéri világítás.
Persze azért mifelénk is estek ám cifra dolgok. Tudnék mesélni!

Ady Bandi: Hej kanász, ha zavarom

A Nyugat szerkesztőségében - ami nem a kis falumban volt, tévedés ne essék - állítólag papírba foglalt rendeletet hoztak arról, hogy Ady Endrét frissen felvett gépíró-kisasszonnyal egyedül hagyni nem lehet. Mert az hétszentség, hogy bekövetkezik a „hát Bandikám, már megint, és miért pont az én asztalomon? És a Csinszka mit szól majd?”
Hiába no, vérbajban ismerszik meg a barát, nem is azért, de ezek a pesti népek, hát ezek tényleg nem bírnak azzal a világnagy szervezetükkel. Ez a megcsalás-mechanizmus, akár a kábeltévé: alig-alig jutott el vidékre. A hitegetés, hogy utána majd elveszlek, csak az asszony meg ne tudja. Van épeszű fehérnép, aki elhiszi ezt a mesét?

Eldugott karikagyűrűk, ha beszélni tudnátok. Nem vitatok én semmilyen szerelmet, de családokat átcseszni a palánkon, nem is tudom, spúr vagyok nyilván ezekben a hínnye-nagy szívügyekben.

„Elválok majd, esküszöm, elválok, de az idő most még nem alkalmas”. Naná, persze. Tiszta Romana-ciklus, csak olcsóbb valamivel. Illetve nem is, inkább egy beteges Gazdálkodj okosan-parti ez, nem egyéb: a balatoni úttörő-tábor még talán összejön a faszival, de hogy közös hűtőgép, meg pingpongasztal soha nem lesz belőle, az ziher.

Nem kiállni magadért, és belemenni egy ilyen meccsbe annyi, mintha eke elé kötnének. Húzzad lányom, megérdemled, mert ökör vagy. És nem is a megcsalás a divat, rájövök én, hanem a nyúlszívűség. Ferdül a férfiakban a kihúzott gerinc, dugni mondjuk jó dolog, főleg ha hagyják, és elszámolni sem kell vele senkinek a világon. Leöblítjük sörrel a bugyi ízét, aztán jónapot - vár otthon a família, boldog a család, négy a kerék, három a gyerek, hárem a világ.

Tessék vigyázni, az ajtók záródnak

Megbámulja az ember az idegen cicit, követ el hibákat, de akkor is, hazudjon, aki ugyan farokkal jött a világra, de a heréje valahogy nem fejlődött ki az istennek sem.

Abban hinni, hogy egyszer majd - és ezen van a hangsúly, hogy Egyszer Majd - elvesz feleségnek az a csodálatos ember, hát kérem, az botorság. Aszerint a Nap forog a Föld körül.

Nem csak magát tetszik a kisasszonynak elsorvasztani, hanem egy másik asszonykát is – félreértés ne essék, ketten vannak itten igazából átverve a szalontahó által, és a franc sem tudja, hogy melyikőjük a nagyobb marha.
Mit mondjak, néha igen nagyon kívánkozom haza; persze nem mondom, azért mifelénk is estek ám cifra dolgok. Tudnék mesélni!

• szex
• megcsalás
• szerető
• család
• adamik zsolt
• pasiszemszög
• Lélek&Test