Vekerdy: aki az iskolában jó, egyáltalán nem biztos, hogy az életben is az lesz
A szakértő szerint nem azon múlik az ember majdani boldogulása, mennyire volt jó tanuló.

- Anya Taylor-Joy szimpla eleganciája szuper inspirációbomba a nőies szettekhez: csodásan fest a Dior kampányában »
- A farmertrend legmenőbb darabjait nőies és laza stílusban is elsütheted: változatosan variálható fazonok »
- A szezon legdivatosabb frizurái újragondolva: ultranőies fazonok rövidtől a hosszúig »

- Végleg törlődhet a Gmail-fiókod összes levele, ha ezt csinálod: több milliárd ember érintett
- Melyik magyar város látnivalója Gázi Kászim pasa dzsámija? 8 kérdés az ország neves helyeiről
- Jelentős szigorítás várhat az autósokra: sokan elveszíthetik miatta a jogosítványukat
- Gyerekként a Barátok közt Berényi Danija volt: ennyit változott 24 év alatt Váradi Zsolt
- Lilu és Ördög Nóra közös műsorvezetése nem működött: a szőke tévés kitálalt, miért
Sokan, szülők és gyerekek egyaránt, gyomorgörccsel néznek az új tanév elébe. Egy újabb szakasz veszi kezdetét, gondolják, amikor a gyereknek meg kell felelni, jól kell teljesíteni, és jó jegyeket kell szerezni. Mert ha nem, a gyerekből nem lesz semmi - hangzik a sokat szajkózott mondat.
Csakhogy érdemes egy pillanatra elgondolkodni, és sorra venni, milyen is a számtalan szabály satujába fogott iskola ma Magyarországon. Valóban csak az lehet-e majd az életben sikeres és boldog, aki ott megfelel. Vekerdy Tamás véleménye elgondolkodtató.
Elvész az iskola lényege, a rácsodálkozás
Milyen a jó iskola Vekerdy szerint? Így fogalmaz:
A jó iskola a rácsodálkozás a világ jelenségeire. Diák és tanár örömmel veszik szemügyre a világ nyilvánvaló titkait. Hová tűnt a mi iskolánkból az öröm? Unalom és szorongás van. Öröm és pozitív érzelmek nélkül nincs hatékony tanulás, ezt az agykutatók régóta tudják - mondta el a Magyar Narancsnak adott júliusi interjújában.

Az elnyomott kíváncsiság és érdeklődés nem jó irány, sőt, hiszen a gyerekek nem a mai világra felkészülten hagyják el az iskolapadot. Nem alkotó szellemű, teremtő kreativitással élő felnőttek lesznek a gyerekekből, sokkal inkább előre, az állam elvárásai szerint élő és gondolkodó felnőttek, viszont nem ez az, amivel a jelenben és jövőben boldogulni lehet.
Vekerdy ezt egy húsdaráló-hasonlattal írja le Belső szabadság című könyvében: a gyereket betöltik az egyik oldalon, és kijön a másikon egy kész, elvárásoknak megfelelő "termék". Pedig az iskolai elvárásoknak megfelelő diák nem feltétlen lesz jó, nem feltétlen áll helyt az életben is. Hiszen, mint a szakértő az imént említett a könyvben írja, nem erre tart a világ, nem erre lesz szükség:
Az elkövetkezendő évtizedekben, mint ezt a Szilícium-völgytől Nyugat-Európáig mindenki hangsúlyozza, a kritikai érzék és a kreativitás lesz a legfontosabb a hatékony tevékenységhez, és ezekre kéne kiképződni ifjúkorban. A mi iskoláinkban ezeket utálják. A kritikai érzék szemtelenségnek minősül, a kreativitást pedig a maga ezerfelé szétfutó (divergens) gondolkodásával figyelmetlenségnek tartják, (...) mert az iskola csak a konvergens gondolkodást szereti: meghatározott útvonalon - sínen - jön a feladat, és ugyanezen az úton küldd vissza az egy lehetséges megoldást - írja a Belső szabadságban.
Ugyanez a probléma, a szögletesre szabott tanítás, a gyerekek művészeti oktatásában is megmutatkozik. A Jól szeretni című könyvben mutat rá a szakértő, hogy hiába a sok zeneiskola, mert ezekben az intézményekben sem az öröm, a kíváncsiság és kreativitás, ami helyet kap. A gyerekek, mint írja, nem élhetnek a szabadsággal, hogy kipróbáljanak több hangszert, és válasszanak maguknak - akár mindig mást kézbe véve -, hogy kiderüljön, melyikben van tehetségük. A mai zeneiskolákba egyszerűen beíratják a gyerekeket, és egy meghatározott hangszeren tanítják, amit, ha szerencsés, megszeret. De nem kizárólag az örömért és szellemi gyarapodásért teszik ezt, ahogyan a művészeti oktatásban fontos lenne, hanem mert bizony a vizsga is közeleg. Öröm helyett ennek is szorongás a vége.
A magyar iskolarendszerben, legyen az zeneiskolai vagy iskolai oktatás, meghatározó probléma Vekerdy szerint, hogy minden az osztályozás körül forog. A tanárok és diákok egyaránt jegyekben gondolkodnak. Ráadásul a tanár, mint egy szubjektív, sok tényezőtől befolyásolt véleményező minősíti a diákot, ami nincs jó hatással, mint a Magyar Narancsnak elmondta:
Kevés szubjektívebb vagy roncsolóbb dolog van egy iskolában az osztályozásnál. Különböző vizsgálatok mutatták ki, hogy hármasról négyesre javítani pokoli nehéz, miközben mindig ötösnek lenni viszonylag könnyű. Számos tényező befolyásolhatja a tanárt: a gyerek hanghordozása, hajszíne, szemszíne, az, amit a pedagógus a szülői háttérről tud.

Alapvető probléma a magyar iskolarendszerben: a tanterv szentírás
A magyar iskolarendszerben alapprobléma, hogy a tantervet szentírásként kell értelmezni, pedig sok sikeres és boldog országban egész másként közelítik azt meg, így Finnországban is, mint Vekerdy nyilatkozta a Magyar Narancs cikkében:
- A központi tantervnek akkor van értelme, ha nem kötelező, hanem segítség, iránymutatás a pedagógusoknak. Finnországban az alaptantervhez a miniszter egy levelet mellékel, amely úgy szól, hogy "kedves kolléga, nagyon kérem, ezt a tantervet ne tartsa be! Alkalmazza úgy, ahogy a mindenkori helynek, időnek és az egyes gyerekeknek megfelel" - mondja Vekerdy.
Tanulhatnánk tőlük. Vajon elérkezik hazánkba is egyszer a finnhez hasonló hozzáállás? Lesz olyan itthon is, hogy a tanterv lesz a diákokért, és nem fordítva? Ahol a tanár szabadon bánhat a tantervvel, gyerekekre szabva, és a diákoknak nem egyestől ötösig terjed a megítélése?
A mai iskolarendszer kicsit olyan, mintha az emberi kéznek kellene öt ujjat növeszteni, hogy passzoljon egy már kész kesztyűbe. Pedig épp fordítva van: a kesztyű azért lett ötujjas, mert az ember számára úgy használható. Bízzunk benne, hogy lesz még tanár- és gyerekbarát, kellően rugalmas és nem satuként szorító oktatás Magyarországon, ahol a kreativitás és a kritikai érzék értéket jelenthetnek, és nem visszanyesendő vadhajtásokat.
Praktikák szülőktől
Ha kezdődik az iskola, jól jön néhány praktika a hétköznapokra: ezeket szülők osztották meg a neten.
Az idézetek forrása: Vekerdy Tamás: Belső szabadság; Vekerdy Tamás: Jól szeretni; Magyar Narancs, 2019. július 25. szám.
Képek: Getty Images; Facebook.com/Dr. Vekerdy Tamás.
OLVASD EL EZT IS!

- éjszakai bepisilés
- meddig pisil be éjszaka