Mit ne tegyél, ha kiderül, hogy tehetséges a gyerek valamiben? Sok szülő elköveti a hibát

A szunnyadó tehetség kifejezést sokszor, sokfelől hallani, és valóban olyasmi ez, ami könnyen jó ideig, sőt, talán örökre felfedezés nélkül tud maradni. Fontos, hogy ezért a gyerekek minél több dologban kipróbálhassák magukat, és így felszínre törhessen, miben kiemelkedően jók.

A lehetőség megteremtése erre fontos szülői feladat, ám ezzel nem ér véget a teendők sora. Ha kiderült, hogy a gyerek valamiben tehetséges, könnyen nagyot lehet hibázni.

Gyakori szülői tévedés

A szülők számára mindig büszkeség, ha gyermekük valamiben jó, főként, ha arra derül fény, hogy kifejezetten tehetséges. Nagy hiba, ha a szülő figyelmen kívül hagyja ezt, még akkor is, ha az iskola falain belül a tanárok még mindig terelgethetik a gyereket tehetsége kibontakoztatásának útján. A szülői jelenlét mindenképpen fontos, ha a gyerek tehetségének csiszolgatásáról van szó.

Legalább akkora tévedés viszont a szülő részéről, ha túlzásba viszi a feladata teljesítését, mint az, ha nem foglalkozik a tehetséges gyerekkel. Sajnos sokan elkövetik a hibát, hogy a tehetséges gyereket, annak érdekében, hogy minél jobb legyen az adott dologban, különórák, foglalkozások tucatjára kezdik járatni, erőnek erejével gyakorlásra kényszerítik, unszolják. Ezek a tehetség kibontakozása ellen való dolgok, hiszen ez az út jó eséllyel oda vezet, hogy a gyerek megutálja azt az adott tevékenységet, melyben remekel.

Természetesen a tehetséges gyerek képességét érdemes kibontakoztatni, de mindig csak annyira célszerű beavatkozni, amit a gyerek még nem érez tehernek. Folyamatosan kommunikálni kell vele, hogy nem sok-e számára az a mennyiségű foglalkozás, amire járatják, eleget tud-e játszani, pihenni ezek mellett, és nem stresszel-e a tanulás miatt, ha az iskolán kívüli órák elveszik az idejét a felkészüléstől.

Soha nem szabad odáig sodródni, hogy a gyerek megtörjön a rá nehezedő súly, a túl sok elvárás alatt. Tehetsége csakis akkor bontakozhat ki igazán, ha a szülők és tanárok teret adnak neki ebben, és teljesíthetőnek véli a neki adott feladatokat.

Az optimális hozzáállás

Fejlődésre ösztökélni a gyereket természetesen mindenképpen kell, és bizonyosan lesznek napok, hogy nagyobb kedvvel vagy épp kedvetlenül megy a különfoglalkozásra, de a szülőnek mindig figyelnie kell rá, hogy a gyereknek az adott tevékenység végtére is örömére legyen.

A szülő akkor áll jól a gyerek tehetségének kibontakoztatásához, ha nem feledi, hogy a gyereket egyéb feladatok teljesítése is terheli, és a gyerekkel folyamatosan kommunikálva megtalálja az arany középutat az előrehúzó, fejlesztő, mégis elegendő teret adó foglalkozásokra járatásban, nem túlterhelve a gyereket.

Lényeges továbbá, hogy a foglalkozás, ahová a gyerek jár, úgy legyen fejlesztő hatású, hogy közben ne terelje őt erővel egy bizonyos irányba. A foglalkozást tartó tanárral érdemes tartani a kapcsolatot, ismerni az órák anyagát, és a gyereket is meghallgatni, mi a véleménye mindezekről.

A gyerek saját céljait is fontos ismerni a tehetsége kapcsán. Vajon ő meddig szeretne eljutni, mit szeretne kezdeni tehetségével? Akar zongoraművész lenni, vagy egyszerűen a maga örömére akar még jobban játszani? Akar a jövőben színész lenni, vagy csak egy-egy gyerekdarabban játszana szívesen? Akar festőművész lenni, vagy még nem döntött róla?

Tanára akkor jó tanár, ha tehetségére figyelve megmutat a gyereknek utakat, de hagyja őt választani ezek közül, és nem kényszeríti őt egy bizonyos irányba. A szülő akkor áll jól a gyerek tehetségéhez, ha figyel rá, és megadja a gyereknek a lehetőséget, hogy fejlődjön. A felnőtt ne sorvezetőt adjon a gyerek kezébe, hanem alaposan kihegyezett ceruzát - jó eszközt, amivel szabadon, bátran élhet, hogy kihozza magából, ami benne lakozik.

• tehetség
• gyerekek
• szülő
• hiba
• Gyerek