Ranschburg Jenő a nevelésről: a szülőnek úgy kell viselkednie, ahogyan a gyerektől is elvárja

A 2011-ben elhunyt Ranschburg Jenő, akinek fő kutatási területe a klinikai gyermeklélektan, a fejlődéslélektan, a fejlődési pszichopatológia és a szociailizáció volt, megszámlálhatatlan aranyat érő gondolatot hagyott erre a világra a gyermeknevelés kapcsán.

Könyveit szülőként különösen érdemes forgatni, hiszen Ranschburg Jenő a szeretet, a szülői viselkedés, a gyereklélek kapcsán a gyakorlatban segítő tanácsokat adott, de mindezt úgy, hogy megtanította szívvel és ésszel egy időben gondolkodni az anyákat és apákat. Ranschburgtól Vekerdy Tamás is gyakran idéz.

A lentiekben öt olyan gondolatsor következik Ranschburg Jenőtől, mely a gyereknevelés nehezebb, problémásabb pillanataiban segít. Miért rosszalkodik a gyerek? Hogyan álljon a szülő a gyerekhez, hogy a gyerek lelke egyensúlyban legyen, és érezze, figyelnek rá? Hogyan lehet jól példát mutatni?

Szülőkép a gyerekben - az ölelés ereje

Ranschburg Jenő szerint sok szülő esik abba a hibába, hogy tekintélyét próbálva megőrizni szigorúan áll a gyerekhez. A pszichológus így fogalmazta meg a problémát:

"Magasra emeltem szegénykét, hogy nagy, hogy óriás legyen.” Írta Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című versében. Azt hiszem, ez az, amit sok szülő nem tud, nem mer megtenni: időnként magához emelni gyermekét, vagy éppen leguggolni melléje, nemcsak testével, de gondolataival, érzelmeivel, világképével is, hogy a gyerek ne rettegett, jutalmazó és büntető hatalmat, de jóízű, meleg, emberi kapcsolatot érezzen szülei társaságában."

A szeretettség érzése, a törődés, a figyelem pedig kulcsszerepet játszik a gyerek magatartásának alakulásában is a pszichológus szerint:

"A felnőttek sokszor nem értik meg, hogy a gyerek számára sokkal fontosabb az a tény, hogy foglalkozzanak vele, mint az, hogy ezt milyen jelleggel teszik, dicsérik-e vagy büntetik. A lényeg a törődés. Ezért az agresszivitás, az engedetlenség kiváló lehetőség arra, hogy a gyerek felhívja magára a felnőttek figyelmét, és kikényszerítse a vele való foglalkozást."

Meg kell érteni a gyereket

Nagyon fontos a gyerek lelki harmóniája és fejlődése szempontjából az is, hogy a szülő elfogadja a gyerekét, amellett, hogy odafigyelőn szereti és gondozza:

"Soha nem tudtam elérni, hogy ha elültettem egy hamisciprust, abból tuja legyen. Az teljesen lehetetlen, mert ő hamisciprus akar lenni. Ő hamisciprusnak készül, nem lehet más. Abban az esetben, ha kellőképpen gondozom és szeretem - mert én hiszek benne, hogy azt a növény is érzi -, ha megfelelő tápanyagot adok neki, és gondoskodom mindenről, ami szükséges, akkor gyönyörűséges növény lesz belőle. Ha nem, akkor nyomorult növény - de ugyanaz a fajta, másik nem lehet! Az a mélységes meggyőződésem, hogy az ember gyerekénél pontosan ugyanez a helyzet. Hogyha érteni akarom őt, akkor az első dolgom, hogy megértsem: tujának vagy hamisciprusnak született-e" - fejtette ki Ranschburg Jenő.

Fegyelmezés és példamutatás

A nevelés nemcsak gondozás, de a jó irányba való terelgetés fáradságos munkája is. Nap mint nap adódnak helyzetek, amikor a gyereket fegyelmezni kell, ám a hangos szó mit sem ér Ranschburg Jenő szerint:

"Legyünk mindig csendesek és határozottak! Sokszor tapasztaljuk, hogy amikor a szülő hangosan kiabálva tesz szemrehányást gyermekének valamilyen tilalom megszegése miatt, a gyermek még hangosabb tiltakozással, dühkitöréssel válaszol. Ugyanakkor, ha csendes szóval elmagyarázzuk neki a helyzetet, szó nélkül tudomásul veszi és alkalmazkodik."

A jó irányba terelgetés pedig nem csupán szóbeli fegyelmezést takar. A szülő mint példakép is megjelenik a gyerek szeme előtt, így aztán saját viselkedését fogja viszont látni a gyerekében. A szülőnek is tudatossá kell válnia saját magát illetően a pszichológus szerint:

"A szülőnek úgy kell viselkednie, ahogyan a gyerektől is elvárja, a szülőnek ugyanolyan értékek szerint kell élnie, amilyen értékeket a gyerekébe nevelni akar."

Fotó Ranschburg Jenőről: Wikimedia Commons/Own Work

• ranschburg jenő
• gyereknevelés
• szülő
• Gyerek