Ha szorong és fél az elsős gyerek: hogyan segíthet a szülő a pszichológus szerint?

Az első osztály minden gyerek életében egy hatalmas változás, melyet óhatatlanul kísérhetnek nehézségek. Elkél a bátorítás, és kell is mindennap beszélni az új tapasztalatokról.

Sajnos van olyan is, hogy a gyerek nem egyszerűen megtorpan a sok újdonságtól, az ismeretlen gyerekektől és feladatoktól, hanem szabályosan fél, vonakodik, tiltakozik az iskolába járás ellen. Szülőként fontos figyelemmel kísérni, hogyan alakul a helyzet, mennyire erős, milyen tartós, hogy ez hosszútávon ne viselje meg a gyerek lelkét, és kiderüljenek az okok. A pszichológust, Acosta Sára Diánát kérdeztük meg a témában.

- Természetes egy kis vonakodás, vagy valami rosszra utal, ha a gyerek úgy jön haza elsősként, hogy nem megy többet suliba?

- Természetes, ha az első napokban, hetekben a gyerek izgul vagy fél. Még azoknál a gyerekeknél is természetes némi aggodalom, akik nem az első osztályt kezdik, hiszen a nyári szünet után mindig nehéz visszarázódni az iskolai környezetbe. Aki viszont most kezdi az első osztályt, annak még több újdonsággal kell szembesülnie: nemcsak a követelmények, az egész környezet ismeretlen, beleértve a gyerekeket, tanárokat. Egy ennyire új helyzethez mindenki változó könnyedséggel tud alkalmazkodni, egyeseknek több időre van szükségük.

- Mi lehet az oka, ha a gyerek vonakodik az iskolától?

- Ennek különféle okai lehetnek. Ahogy köztünk, felnőttek között is vannak, akik könnyebben veszik a változásokat, úgy a gyerekeknél is vannak különbségek e tekintetben: van, aki egyből otthonosan mozog egy új környezetben, míg másnak ehhez időre van szüksége.

E mellett szerepet játszhat a fáradtság, hiszen az első pár hét szokatlan megterhelést jelent a gyerekeknek. Nehézséget jelenthet még nekik a szeparáció a szülőktől, bár az óvoda erre már jó gyakorló terepet nyújtott, így a leválás jó esetben már kevésbé viseli meg őket. Mégis, sokaknál az új környezet nyújtotta izgalom vagy szorongás újra felerősítheti ezeket az érzéseket.

Sőt, sok esetben a szülő is izgul, fél, hogy milyen lesz a gyereknek az iskolában, és tudattalanul ezeket a félelmeket adja tovább neki is. Előfordulhat ezek mellett az is, hogy a gyerekek félnek attól, hogy nem tudnak majd barátokat szerezni, és a kezdeti sikertelenségek elbizonytalaníthatják őket.

- Sokan félnek, hogy a gyerek ellenállása az iskolával szemben tartós lesz. A korai ellenállás ezt jósolja?

- Ez nem jelenti azt, hogy a gyerek már soha nem lesz lelkes az iskolával kapcsolatban, legtöbbször ezek a nehézségek az első pár hét alatt enyhülnek, és fokozatosan elmúlnak. 

- Hogy segíthet a szülő?

- Szülőként elsősorban sok beszélgetéssel és támogatással segíthetjük ezt a folyamatot. Biztosítsunk időt, lehetőséget arra, hogy gyermekünk mesélhessen az élményeiről, nehézségeiről. A nehézségek, félelmek megfogalmazásában segíthet neki, ha mi is mesélünk neki arról, nekünk mi volt nehéz, amikor mi kezdtük az iskolát.

E mellett ne féljünk a tanítótól sem segítséget és tanácsot kérni, hiszen ő van napközben a gyerekekkel, sok mindenre van rálátása, és valószínűleg rendelkezik tapasztalattal e téren.

- Olykor a barátkozás terén adódó nehézség mindennek az okozója. Ebben segíthet a szülő?

- A barátok szerzése egy új környezetben mindig nagyon fontos, így növelheti a gyerek biztonságérzetét, ha a többi gyerekkel - vagy közülük egy-kettővel - iskolán kívüli programot szervezünk. A megfelelő alvás és étkezés is elengedhetetlen, törekedjünk arra, hogy a gyerek ne legyen kialvatlan és éhes, amikor iskolába indul, és a reggeli készülődés is minél nyugodtabban teljen, mindenre elég idő jusson.

- Lehet a másnapi sulira hangolni úgy a gyereket, hogy ne legyen ideges, tiltakozó?

- Jó lehet, ha előre kikészítjük a másnapi ruhát, amit segíthet kiválasztani. Adhatunk némi kontrollérzetet neki azzal, ha bizonyos dolgokban ő hozhat döntést: mit vegyen fel, mit szeretne uzsonnára, közös tanszerválasztás.

- Hol követhet el hibát a segítő szándékú szülő?

- Ha a gyerek elmondja, mitől tart, fontos, hogy még jóindulatból se kicsinyítsük aggodalmait. Ismerjük el, hogy nehéz lehet neki, és kérdezzük meg, mi segítene. 

- Ha először lelkes, aztán később változik a gyerek hozzáállása, annak mi lehet az oka?

- Sokszor előfordul, hogy a kezdeti lelkesedés ellenére rövid időn belül a gyerek arról számol be, hogy nem szeretne menni. Ennek egyszerű oka is lehet: az újdonság izgalma elmúlik, de az idegeskedés, az aggodalmak megmaradnak. Ez esetben is az a legfőbb feladatunk, hogy megértsük, mitől fél, mi aggasztja.

Ezen túl fontos szem előtt tartanunk, hogy, ha a viselkedésében jelentős változás áll be, azt valamilyen iskolai konfliktus vagy nehézség is okozhatja. Lehet, hogy piszkálják, de az is elképzelhető, hogy nem megy neki úgy a tanulás, ahogy elképzelte. Gyerekünkön kívül a tanítók lehetnek nagy segítségünkre abban, hogy erre fényt derítsünk, és megoldást találjunk. Érdemes elmondani a tanárnak, hogy, bár a gyerek nagyon izgatottan és örömmel kezdte el az iskolát, most úgy tűnik, bántja valami, szorong. Megkérdezhetjük, esetleg észlelt-e valamit az osztályteremben.

- Milyen mértékű vonakodás lehet még rendben, és meddig normális ez? Mi adhat okot szakembert felkeresni?

- Ha a szorongás súlyosabb jeleit észleljük, vagy a probléma nem szűnik meg az első hónap végére, mindenképp érdemes szakember segítségét kérni. Intő tünet lehet például, ha rosszul alszik, vagy kifejezetten nehéz elindulni az iskolába, ellenáll, netalántán fej- vagy hasfájásra panaszkodik reggelente. Ez utóbbi esetben először mindenképpen orvosi vizsgálat szükséges, hogy a betegséget kizárjuk. Az iskolákban iskolapszichológus segítsége kérhető, ő akár a tanárokkal együttműködésben is tud segíteni a beszokásban.

Fotók: Getty Images.

• pszichológia
• gyereknevelés
• iskola
• Gyerek