3 tipikus mondat mártír anyáktól - Milyen hatással vannak a gyerek pszichés fejlődésére?

A mártír egy ügyért életét odaadó személy, olyasvalaki, aki egy eszméért, elvért, meggyőződésért, célért kész az életét is feláldozni - áll a szótárban. A mártír anya kifejezést azonban mindenféle pátosz és pozitív felhang nélkül szoktuk használni.

Olyasfajta nőt takar, aki gyerekeiért, családjáért feláldozza magát és ezt - gyakran tipikus mondatokkal - szerettei orra alá is dörgöli.

3 tipikus mondat mártír anyáktól

Bár a mártír viselkedésre nem csak a nők, a férfiak is képesek, ám a szebbik nemet azért érinti gyakrabban, mert tőlük a szűkebb, illetve tágabb közösség másfajta magatartást vár el. Ha a felgyülemlett feszültséget, dühöt egy kisfiú agresszivitással, verekedéssel vezeti le, azt a család, az óvoda, iskola, maga a társadalom jobban tolerálja, mint ha egy lány teszi ugyanezt. Épp ezért a lányok sokszor már gyerekkoruktól rákényszerülnek, hogy kevéssé nyíltan, passzív-agresszív formában adjanak hangot a véleményüknek olyan szituációkban, ahol érdekek ütközhetnek egymással. Anyaként pedig - akár tanult viselkedési formaként -, amikor valóban sok mindent kell megtenni másokért, miközben saját vágyainkat időről időre háttérbe szorítjuk, könnyű belecsúszni a mártírszerepbe.

„Majd, ha én már nem leszek, megtudod…”

Ez a mondat klasszikus példája az érzelmi zsarolásnak. Azt üzeni, ahhoz, hogy értékeljétek, jó vagyok hozzátok, meg kell halnom. Addig észre sem veszitek, milyen jó dolgotok van. Az efféle mondatok tesznek róla, hogy a gyermekben kialakuló bűntudat a szülő halála után se szűnjön meg.

„Csak te vagy nekem”

Ez egyedülálló vagy rossz házasságban élő mártír anyák klasszikus jelmondata. Elsőre pozitívnak hathat, de egyrészt gyakran fájdalommal és sóhajokkal teli hangsúly kíséri, másrészt az efféle kizárólagos szeretetnek a súlya agyonnyomja a gyereket. Az ilyen anya tudat alatt azt várja a gyerekétől, hogy megadja neki mindazt a szeretetet, odafigyelést, gondoskodást, amit a párkapcsolattól remélt, de nem kapott meg.

„Mindent feladtam érted…”

Sok családban ismert sztori, hogy szegény anya azért nem tudta befejezni az egyetemet, mert megszületett a legidősebb gyerek. Akkor a húszas évei elején járt, majd szült még egy-két gyereket. A fiatalabb testvéreket már nem feltétlenül gyötri bűntudatkeltéssel, de a legidősebb akár évtizedeken át hallgathatja, hogy ő a puszta létezésével felel azért, mert az anyja nem végezte el az egyetemet, nem szerezhetett jobban fizető állást, nem válhatott boldogabb ember. Arról pedig általában nem szól a családi fáma, hogy a diplomát későbbiekben miért is nem próbálta megszerezni.

Önbizalomhiány, bűntudat a következmény

Amikor egy anya az áldozatot játssza, a gyerek vagy a bűnbak vagy a megmentő szerepébe kényszerül - akár akarja, akár nem. Talán már kisgyerekként igyekszik mindig nagyon jól viselkedni, nem szeretne csalódást okozni, idővel pedig állandósulhat a bűntudat érzése, illetve próbál gyógyír lenni anyja sebeire, miközben önmagára jóval kevesebb ideje jut. A folyamat eredményeképpen nem ismeri fel a saját szükségleteit - ha mégis, az gyakran az anya ellenállásába, büntetésbe torkollhat. Idővel megtanulja érzéseit, szükségleteit elfojtani: ez a gyerekkorban kezdődő folyamat természetesen a felnőttkorra is kihat, elsősorban a párkapcsolati, családi viszonyokra lesz negatív következménye. Vagy ő maga is felveszi a mártírszerepet vagy egész életét végigkíséri az önbizalomhiány, a bűntudat. A mártír anyák gyermekeire felnőttként gyakran jellemző a megfelelési kényszer, társfüggés.

A megfelelési kényszer mögött

Szily Nóra pszichológusdiplomája mellett ma már coach végzettséggel is rendelkezik, illetve INNERMETRIX-konzulens is, személyiséganalitikát tanult, így az önismeretben tudja segíteni és támogatni pácienseit.

Képek: Getty Images Hungary

• mártírszülő
• passzív-agresszív
• anyaság
• pszichológia
• Gyerek