Kertvárosba költözni terhesen? Köszönöm, de nem! - Eszti szubjektív

A második trimeszterben jártam, amikor lehetőségünk nyílt rá, hogy kiadjuk IX. kerületi lakásunkat, és kiköltözzünk Budapest egyik peremkerületébe. Zalai lányként a kertvárosi létforma alapvetően vonzó perspektíva számomra, a férjem pedig egyértelműen menni akart, mégsem vágtunk bele. Miattam.

Bepánikoltam. Valami belül azt súgta, nem jó ötlet. Írtam egy pro-kontra listát, ami kétségtelenül a kertváros javára dőlt el, aztán - hála a terhességi hormonoknak - végigbőgtem egy fél éjszakát, majd másnap közöltem a férjemmel: nem akarok menni. Pedig akkor még nem is hallottam a zöld özvegyekről.

Gyerekünk lesz, de nem adom az otthonom

A költözés lehetősége épp akkor jött, amikor végre túl voltam az első hónapok hányingerén, állandó fáradtságán, végre megint volt egy kis energia bennem, amit nem akartam dobozolásra, lakberendezésre fordítani. Ez volt a rövid távú ok. A hosszú távú szempontokat górcső alá véve pedig leginkább egy dolog aggasztott: úgy éreztem, egyedül lennék. Akkor már több mint tíz éve laktam a Ferencvárosban, aminek ismertem zajos, csikkes, üvegcserepes ábrázatát, de mutatta felém a szebbik arcát is: több barátnőm lakik elérhető távolságban, minden bolt egy köpésre van, otthon vagyok benne. Ami pedig a zöldet illeti, a szomszédos Orczy-kert több mint húszhektárnyi területe és a Füvészkert közelsége megnyugtatóan hatott épp csak kialakulóban lévő anyai bűntudatomra.

Ó, igen! Nagyjából a második-harmadik trimeszter környékén kezdődik a folyamat, melynek során a leendő édesanyáknak sikerül napról napra jobban háttérbe szorítani saját vágyaikat, ezzel párhuzamosan előtérbe helyezik a gyerek vélt vagy valós igényeit. Ilyenkor minden kérdéses szituáció, melyben a mérleg nyelve nem billen elég gyorsan és egyértelműen a baba irányába, lelkifurdaláshoz, önmarcangoláshoz vezet.

De kik azok a zöld özvegyek?

A zöld özvegy kifejezést az Egyesült Államokból importáltuk, ahol a magyarországihoz képest jóval korábban megfigyelhető volt az a szuburbanizációs hullám, mely nálunk csak a ’90-es években kezdődött. Lényege, hogy a gyermekvállalás környékén a fiatal párok hirtelen azt gondolják, utóduk számára jobb életkörülményeket biztosíthatnak, ha a nyüzsgő városból kiköltöznek a zöldövezetbe. Itt a tisztább levegőtől, madárcsicsergéstől, fűben mezítláb rohangálástól úgy érzik, gyermeküknek boldogabb gyermekkor adatik meg, mint a városi kutyák által összepiszkított betondzsungelben. Jogos.

Az elgondolás szinte hibátlan, ám egy fontos szempontot sokan hagynak figyelmen kívül: ha a munkahely továbbra is a városközpontban van, a megnövekedett utazási idő miatt az átmenetileg egykeresetes családok édesapái szép lassan hétvégi apukákká válnak. Hajnalban indulnak, este érkeznek - a család anyagi terhei egyedül az ő vállukat nyomják -, a gyerekkel hétköznap alig találkoznak. Mindeközben a kicsivel otthon lévő édesanya az új és ismeretlen kertvárosi környezetben könnyen elszigetelődhet.

Várjunk!

Egy babának nagyjából mindegy, hol él, egyetlen dolog számít: édesanyja mellett legyen. Ő pedig minél nagyobb harmóniában él önmagával és környezetével, minél kiegyensúlyozottabb, a kicsi annál nagyobb eséllyel pályázhat boldog gyerekkorra - és ezt nemcsak én mondom, hanem Vekerdy Tamás is. Persze, mikor már szaladgál, egy talpalatnyi zöld a közvetlen közelben egyre jobban felértékelődik, de kapkodni felesleges.

Nehéz ugyanis előre látni, pontosan milyen igényei lesznek a családnak, mire a gyerek eléri az egy-két-három éves kort. Csak, mert úton van a baba, nem kell az egész életet fenekestül felforgatni - majd megteszi ő maga, ha megérkezett. A terhesség és a gyermek érkezése már önmagában akkora testi-lelki metamorfózis, melyet nem biztos, hogy tetézni kell hirtelen irányítószám-változtatással. A várandósság - amikor a fókusz a külvilágról a belső történésekre tevődik át - nem az az időszak, ami alkalmas ilyen jellegű hirtelen döntések meghozatalára. Nem bántam meg, hogy maradtunk. Ha kinőjük a lakást, majd megyünk, de nem kapkodva, nem azért, mert mások is ezt teszik. Átgondoltan, a saját ritmusunkban és igényeink szerint.

• terhesség
• költözés
• eszti szubjektív
• vélemény
• Gyerek