A pelenkázást nem, de ezt vissza fogod sírni a kisbabás napokból - Anyukák vallottak

A babával töltött első év nem csak játék és mese. Egy felmérés szerint az édesanyák minden egyes éjszakai pihenését csaknem három órával kurtítja a meg a csecsemőről való gondoskodás. Mindez pedig heti körülbelül húsz óra alváskiesést jelent. Az anyákat leginkább ez viseli meg, de a pelenkaügyek sem tartoznak a kedvenc elfoglaltságok közé. 

Ugyanakkor évek, évtizedek múltán sokan tekintünk vissza erős nosztalgiával a kisbabás időszakra, az otthon töltött hónapokra, a fogatlan mosolyokra, a babaillatra, puszilgatni való, hurkás kis végtagokra. Anyukákat kérdeztünk, nekik mi hiányzik leginkább életüknek ebből a szakaszából.

Sok-sok együttlét

- Két nyolc év alatti gyerekünk van: egy iskolás, egy óvodás. Öt évig voltam otthon velük egyhuzamban, minden napot együtt töltöttünk. Néha persze intenzívnek és soknak éreztem, mostanában mégis hiányzik a rengeteg együttlét. Akkor minden élménynél ott voltam, most pedig a nap nagy részét külön töltjük, néha alig tudom, mi történik velük egész nap. (Éva)

Azt ettem, amit akartam

- Egyéves korukig szoptattam a gyerekeimet, az első hat hónapban kizárólag anyatejet kaptak. Most, hogy már iskolásak, és gyakran válogatnak is, jövök rá, hogy a kisbabás időszaknak mekkora előnye volt, hogy nem kellett ennyit főzni. Ettem, ami nekem tetszett, a baba pedig szopizott. Most néha azon kapom magam, hogy a gyerekek maradékain élek. (Emese)

Lassú reggelek

- A reggelekre valahogy mindig személyes ellenségként tekintettem. A kisbabás időszakban reggel nem kellett rohanni sehová - legfeljebb néha védőnőhöz. Később még az óvodából is rendszeresen elkéstünk, de elnézték nekünk. Mióta a lányom iskolás, én pedig nyolc órában dolgozom, elég kapkodósan indulnak a napjaink. Az utóbbi hetekben elkezdett hiányozni a takaró alatt kuckózás, meg a pizsamás, babaillatú reggelek. (Kata)

Szoros baráti kötelékek

- Amikor megszülettek a gyerekek, még Budapesten laktunk. A gyed időszakában a kerületben lett néhány barátnőm, akikkel együtt játszótereztünk, tornára jártunk, közel laktunk, napi szinten találkoztunk. Ahogy nőttek a gyerekek, mindenkinek szűk lett a kis lakás, elköltöztünk a városból az agglomerációba - a szélrózsa minden irányába. Tudom, hogy ez az élet rendje, és örülök, hogy van kertes ház, de hiányoznak az életemből a háromdimenziós baráti kapcsolatok. (Zsuzsa)

Nem dumál vissza

- Egy kisbaba nem beszél vissza, és ha leteszem valahová, ott marad. A csecsemőkornak ezen sajátosságai valahogy felértékelődnek az alsós és kiskamasz gyerekek nevelése során. A múltkor komolyan elgondolkodtam, hogy talán jó lenne egy harmadik gyerek, hogy újra átélhessem ezt a bizonyos szempontból békés és meghitt időszakot. (Mária)

(Képek: Getty Images Hungary)

• csecsemő
• baba
• nosztalgia
• gyereknevelés
• anyaság
• édesanyák
• Gyerek