12 gyereket fogadott örökbe a világ különböző pontjairól: ilyen anya volt Josephine Baker

Josephine Baker neve hazánkban is ismerősen cseng. Talán sokaknak beugrik széles mosolya, látványos fellépőruhái. Arra azonban kevesebben emlékeznek, hogy az afroamerikai származású francia énekesnő, táncosnő 12 gyereket fogadott örökbe a világ minden pontjairól, hogy ezzel bizonyítsa, a világ különböző részein élő népek élhetnek békében egymással.

Josephine Baker, a „Fekete Gyöngy”

Josephine Baker 1906-ban született Saint Louisban. Anyja az afroamerikai Carrie McDonald volt, apja személye ismeretlen. Egyes források szerint Eddie Carson varietédobos volt, míg mások szerint Josephine apja fehér volt – annak a német családnak egy tagja, akiknél Carrie McDonald teherbe esése idején dolgozott.

Josephine gyermekkora nélkülözések közepette telt, ám nagy szerencséjére kamaszkorában felfedezték táncos tehetségét és alig 19 évesen már a Folies Bergère nevű párizsi varieté sztárja volt, majd az egész világ megismerte nevét. A Fekete Gyöngy 1937-ben francia állampolgár lett, a II. világháborúban a francia ellenállásnak kémkedett, amiért később Francia Becsületrendet és Hadikeresztet kapott. Emellett pedig egész életében a rasszizmus elleni harc elkötelezett híve volt. 

Ilyen anya volt Josephine Baker

Josephine Baker 1947-ben ment feleségül a francia zeneszerző-karmesterhez, Jo Bouillonhoz. Ekkortájt vette meg négyszáz hektáros birtokát is Dél-Franciaországban. A rajta álló, Château des Milandes névre hallgató 30 szobás kastéllyal valószínűleg már tervei voltak. Josephine Baker 1954-ben Koppenhágában tartott beszédében jelentette be, hogy a világ minden tájáról különböző rasszba tartozó, más-más vallású gyermekeket fog adoptálni, hogy bizonyítsa, a rasszizmus nem velünk születik, hanem a neveltetésünk során sajátítjuk el.

Az első két gyermeket, a másfél éves japán Akiót és a koreai Jeannot nem sokkal ezt követően fogadta örökbe. Harmadik gyermeke a szőke és fehér bőrű finn Jarry volt. Őket követte Louis Columbiából, majd Jean-Claude Boullion-Baker Franciaországból. 1956-ban adoptálta Brahimot (később: Brian) Algériából, majd innen érkezett az első lány is, Marianne. Őket 1957-ben követte Moses, majd a következő évben az elefántcsontparti Koffi. 1959-ben érkezett a családhoz a venezuelai kisfiú, Mara, a következő évben pedig a francia Noël. A sort a 12. gyerek, a család második kislánya, a marokkói Stellina zárta.

Kettős megítélése volt

Bár maga a kezdeményezés kétségkívül nemes és csodálatra méltó, a megítélése mégis kettős. Egyfelől Josephine sok gyereket valóban a nyomorból mentett meg az örökbefogadással, és biztosította a jövőjüket is. Másfelől az örökbefogadott gyermekek között akadt olyan is, ahol a vér szerinti szülőknek ígéretet tett, hogy a nyomorból kiemelt gyereket időről időre visszaviszi majd, hogy láthassák, ne szakadjon meg a kapcsolat – ám az ígéretnek nem tett eleget. Mivel izraeli gyermeket nem sikerült örökbe fogadnia – az állam nem engedte, hogy izraeli gyermekeket külföldre adoptáljanak – ezért egy zsidó származású francia kisfiút fogadott örökbe, akinek nevét Mosesre változtatta, a fiúnak pedig zsidó hitben kellett nevelkednie – hogy ily módon teljes legyen a családi kollekció. 

Josephine Baker gyermekeit lényegében inkább nevelőnők nevelték, hiszen őt magát lekötötték a fellépései, turnéi. Mivel azonban a szivárványcsalád egyfajta humanitárius vállalás volt, mely a világ okulására szolgált, Josephine kötelességének érezte, hogy a gyermekek mindennapjait, fejlődését a nyilvánossággal is megossza. Emiatt a gyerekek nem ritkán cirkuszi mutatvány részesének érezték magukat, akiket érdeklődők, újságírók vagy akár turistacsoportok kedvéért mutogatnak.

Minden gyermekét a saját kultúra szerint nevelte

Baker egy ideig szinte minden külföldi útjáról újabb gyerekkel tért haza, és mivel férjével, Jo Boullionnal négy-öt gyermekben állapodtak meg, a férfi egy idő után besokallt és elhagyta a családot, Buenos Airesbe költözött.

Bár Josephine figyelmet fordított arra, hogy minden gyereke a saját hite, kultúrája szerint nevelkedjen, öltözködjön, viselkedjen – hiszen ez a kísérlet része volt –, azzal már kevesebbet foglalkozott, hogy a gyermekek valójában mire vágynak. Például ragaszkodott hozzá, hogy Moses kipával a fején menjen iskolába annak ellenére, hogy a kisfiú nem akarta ezt, mert úgy érezte, csak elválasztja az osztálytársaitól.

Úgy tűnt, hogy a gyerekek egyéni önmegvalósításának nem szeretett volna teret adni: előre eltervezte, melyik gyermekéből válik majd orvos, tanár, ki dolgozzon a hotelszakmában. Terve az volt, hogy gyermekei felnőttként visszatérnek majd szülőhazájukba, hogy ott hirdessék a békés egymás mellett élés igéjét. Ahogyan Brian nevű fia fogalmazott:

– Mama demokrata volt a politikában, de korántsem volt az, ha a családjáról volt szó. 

Bár a Fekete Gyöngynek nem születhetett saját gyereke, 12 különböző rasszba tartozó gyermekét nem pusztán az anyaság utáni vágya miatt fogadta örökbe. A szivárványcsalád létrehozása sokkal inkább egy olyan nemes vállalkozás volt részéről, melyet a rasszizmus elleni harc hívott életre. Gyermekei felnőttként szétszéledtek a világban és alapvetően hálával, de gyakran vegyes érzésekkel emlékeztek meg anyjukról, Josephine Bakerről.

Forrás: Budai Lotti és Zubor Rozi: Micsoda anyák voltak!

(Képek: Getty Images Hungary)

• josephine baker
• anyaság
• örökbefogadás
• adoptálás
• Gyerek