Nem tudta, hogy van ikertestvére, felnőttként találkoztak: egy kísérlet választotta el őket

Amikor a 19 éves Robert Shafran elkezdte a főiskolát, különös és megmagyarázhatatlan élményben volt része. Bár akkor tette be először a lábát az iskolai közösségbe, a többi diák rég nem látott ismerősként ugrálta körül.

Üdv újra itt - mondták neki, és a fiatal fiúnak fogalma sem volt, mi ez az egész. Végül az egyik ottani tanuló, Michael Domnitz előállt az őrülten hangzó magyarázattal, hogy Robertnek valószínűleg van egy ikertestvére, akiről eddig nem tudott.

Akarva-akaratlan is A két Lotti sztorija jut eszünkbe, pedig ez a valóság. Ha nem is stimmel minden részletében, de rokon a történet, mely pár évtizede kezdődött. A szemfüles diáktárs, Michael elmondta, kire hasonlít kísértetiesen Shafran. Edward Gallandra, akit egy évvel azelőtt tanácsolták el a Sullivan Főiskoláról, és aki ugyancsak, ahogyan Shafran is, adoptált gyerek volt.

Felkereste a testvérét

Shafran az ötlet hallatán nem várt tovább, azonnal útnak indult Edwarddal, hogy felkeresse lehetséges ikertestvérét annak örökbefogadó szülei házában, a New Hyde Park közelében. Mikor megérkeztek, és Shafran bekopogott, leesett az álla, hiszen mintha saját maga nyitott volna ajtót neki. A bejáratnál megpillantotta Edwardot, testvérét, akitől elsodorta az élet.

Kiderült, hogy hárman vannak

Hetekkel később az újságok is lehozták történetüket, amit a Queens Főiskola egyik diákja, David Kellman is elolvasott, egy ugyancsak adoptált fiú. Döbbenten ismerte fel, hogy az ikrek vonásai szakasztott olyanok, mint az övéi, és lépéseket tett, hogy felkereshesse őket.

Kiderült, hogy a fiúk hármasikrek, akiket egy tinilány szült még 1961-ben, a New York-i Hillside Kórház szülészetén. A gyerekeket később egyenként adták örökbe, mint kiderült, nem pusztán azért, mert az élet úgy hozta, hogy három kisbabát senki sem tudott vállalni. A fiúk egy kutatás alanyai voltak, tízéves korukig látogatta is őket egy pszichológus, aki aktákat vezetett róluk.

Mindhárman más-más családi körülmények közé csöppentek, a kutatás célja pedig az volt, hogy felmérjék, hogy egypetéjű ikrek esetén milyen eltérések lesznek nyomon követhetők a gyerekek fejlődésében a későbbiek során aszerint, milyen környezetbe kerültek. Rémesen hangzik, de sajnos évtizedekkel ezelőtt még nem voltak ritkák az efféle és még lelketlenebb kísérletek.

Szerencsére, egyúttal hihetetlen módon a fiúkat mégis összeterelte a sors idővel, és, ha nem is úgy indult az életük, alkalmuk nyílt megismerni egymást, és kiteljesedő testvéri kapcsolatot ápolni attól kezdve. A nyolcvanas években egyébként megkeresték szülőanyjukat is, aki sajnos nem szeretett volna velük a továbbiakban találkozni, de az ikertestvérek így is nyertek.

• ikrek
• találkozás
• Gyerek