Üt, verekszik és tombol, pedig csak 4 éves: a pszichológust kérdeztük a gyerekkori agresszióról

Érthető, ha a szülők számára nehéz megélni, hogy angyali gyermekük egyszeriben agresszív, verekedős lesz. Pedig a felismerés az első lépés a megoldás felé vezető úton, és a szülő kifejezetten árt a gyereknek, ha egy ilyen viselkedésbeli változás felett jóhiszeműen vagy a struccpolitikát választva szemet huny.

A gyermekkori agresszióról Holló Melinda klinikai szakpszichológust kérdeztük.

Miért lesz agresszív egy gyermek?

- Mi lehet a gyermekkori agresszió hátterében?

- Számos ok állhat a gyermeki agresszió mögött, a gyermek életkorától, nemétől, a család szerkezetétől és attól az életciklustól függően, amiben éppen a gyermek és azt őt körülvevő család van. A gyermekkorban megjelenő pszichés problémák, akár az agresszió, akár más panaszok megértésében és kezelésében elsődleges szempont, hogy a gyermek tünete nem egy izolált panasz, hanem szoros összefüggésben áll az őt körülvevő, számára érzelmileg releváns személyek érzelmi állapotával, a velük való aktuálisan fennálló vagy épp hiányzó kapcsolatával. A gyermek a "tünete", akár az agresszió, akár más tünet formájában tudja kifejezni, hogy érzelmi nehézsége van, hogy számára valami megterhelő az adott helyzetben.  

- Mikor kezdjen aggódni egy szülő? Mi fér bele? Hiszen a gyerekek, ugye, hajlamosak, főleg a fiúk, verekedni valamicskét. Vagy semmilyen szinten nem normális ez?

- Aggodalomra leginkább akkor van ok, ha a gyermek agresszív viselkedése rontja a közösségi beilleszkedését, ha hátrányosan befolyásolja a szociális térben elfoglalt helyét. Ami azt is jelenti, hogy az indulatkezelési nehézsége eléri azt a szintet, ami a gyermek mindennapjait alapvetően befolyásolja, és ez jelentősebb ideig fennáll. Ha elszórtan egy- egy kisebb nézeteltérés vagy kisebb verekedés adódik, de nem a verekedés lesz a gyermek általános megoldási módja a nehézségeire, akkor azt gondolom, nincs ok aggodalomra.

- Számít az, kire támad? Szülőre, testvérre, barátokra vagy másra?

- A gyermekkel foglalkozó pszichológus számára egyértelműen fontos információ, hogy pontosan mikor és hogyan jelenik meg a "problémás" viselkedés. A háttérben álló okra utal, és lehetővé teszi a probléma megértését, és segít különválasztani, hogy az adott esetben testvérféltékenységről, beilleszkedési nehézségről, az anya-gyerek kapcsolat diszharmóniájáról vagy egyéb belső konfliktusról van szó a gyermek életében. 

- Van jelentősége, hogy fizikai vagy verbális az agresszió? 

- A súlyosság megítélése szempontjából ugyanaz érvényes a verbális és a fizikai agresszióra is. Elszórtan megjelenő "kirohanás" vagy "kirobbanás" még nem utal súlyos problémára. Kisebb életkorban inkább a fizikai, serdülő és prepubertás kortól inkább jellemző lehet a verbális agresszió.

- Hogyan kezelje jól a szülő ezt a helyzetet?

- A megfelelő szülői hozzáállás függ a gyermek életkorától, az agresszió formájától és attól, hogy az pontosan kire irányul. A megértő, odaforduló figyelem, a szülőnek az a szándéka, hogy megértse, mit szeretne a gyermeke ilyen módon kifejezni, hosszú távon sokat segíthet. 

- Van értelme büntetni? Vagy inkább a kiváltó okot kellene feltérképezni és megszüntetni?

- A büntetés nem célravezető ebben az esetben, sokszor inkább csak rontja a fennálló helyzetet. A tiszta és átlátható szabályok, a következetes és mindkét szülő által egyhangúan képviselt nevelési elvek azok, amelyek biztonságot tudnak nyújtani a gyermek számára - minden életkorban, és nem csak az agresszió kezelésében.  

-  Mikor indokolt egy gyermekpszichológus felkeresése?

- Minden olyan esetben érdemes szakemberhez fordulni, amikor a felmerülő agresszió problémát okoz a családi kapcsolatokban, a szülő-gyermek együttműködés kialakításában és harmonikus fenntartásában, amikor a gyermek viselkedése megnehezíti akár az óvodai, akár az iskolai közösségi beilleszkedését.

• vita
• dühkezelés
• szorongás
• Gyerek