- Kár, hogy te élsz, és a papa halt meg - Ilyen a gyászmunka a gyerekeknél

A 12 éves Ráchel hirtelen veszítette el édesapját, akihez nagyon erősen kötődött. Ráchel édesapja, egy erőtől duzzadó, két lábon a földön álló ember, szívinfarktusban halt meg.

Azóta a kislány teljesen elutasítja az édesanyját: - Kár, hogy te élsz, és a papa halt meg!

Te mit tennél?

A szülők más és más módon reagálnak, neveltetésük és habitusuk szerint. Hozzád melyik állna a legközelebb az alábbiak közül?

1. Annyira elfoglalna a saját gyászod, hogy a gyerek szemrehányásai nemigen érintenének.

2. A fenti viselkedést úgy értelmeznéd, hogy a gyerek így próbálja feldolgozni a gyászát - valójában rád vetíti ki mély érzelmeit. Biztos lennél abban, hogy valójában nem akar fájdalmat okozni neked.

3. Úgy éreznéd, a gyerek nagyon megbántott. Nem tudnál mit kezdeni a szemrehányásaival, és ezt meg is mondanád neki, valahogy így: - Igazságtalan vagy velem. Nem ezt érdemlem. Megbántottál!

A gyászmunka folyamata

Az ismert német pszichológus, Jan-Uwe Rogge szerint a második szülői magatartás a helyes - pontosabban ez az, ami erős személyiséget feltételez. Nem érdemes megütközni a gyerek irracionálisnak tűnő megnyilvánulásain: a gyász és a halál feldolgozása egyénenként más és más, mindazonáltal néhány szakaszt mindenkinél jól megkülönböztethetünk.

Elutasítás

Az első szakasz az elutasítás. A gyerek nem hajlandó elhinni, hogy meghalt valaki. Kitér a szembenézés elől, és ezzel azt is megmutatja, hogy nem tud megbirkózni a fájdalommal - ez meghaladja az erejét. Számtalan elhárító mechanizmus létezik.

Vannak gyerekek, akik ellentétes érzelmekkel reagálnak a halálra. Vidámak, állandó mozgásban vannak, záporoznak az ötleteik. Másoknál elég egy apró ürügy vagy stresszhelyzet, és sírni vagy dühöngeni kezdenek, vagy összeomlanak testileg. Vannak olyanok is, akik nem beszélnek a halálról, kerülik a témát, vagy másról kezdenek beszélni, ha szóba kerül az elmúlás. Megint mások leblokkolnak a tanulásban, vagy krónikus betegségekkel reagálnak. A hárító mechanizmusok között a regresszív magatartást is megfigyelhetjük.

Az elhunyt eszményítése

A gyász egy másik szakaszában a gyerekek elkezdik eszményíteni az elhunytat. Minden, ami a halottra emlékezteti őket, fontossá válik. Felidézik az együtt töltött kellemes órákat, a tőle kapott tárgyakat különös becsben tartják. A kisebbeknél előfordulhat, hogy a gyerek szeretne eggyé válni a halott személlyel: fel akarja venni a ruháit, az ő hivatását választja magának. Ebben a szakaszban az olyan gyerekeknél, akiknek még nincs határozottan kialakult egyéniségük, ez a jelenség akadályozatja a személyiségfejlődést.

2 nevelési módszer, ami árthat

Nemcsak nehéz helyzetekben, hanem a hétköznapok során is mellényúlhat a szülő, annak ellenére, hogy a legjobb szándék vezérli. Videónkból megtudhatod, mit ne tegyél.

Így segíts neki!

Először is, bármilyen nehéz, őrizd meg kapcsolatodat a gyerekkel. Ha úgy érzed, ez meghaladja az erődet, kérd szakember tanácsát önmagad és gyermeked számára.

Nagyon fontos, hogy a szeretett ember elvesztéséről nyíltan és őszintén beszéljetek - ez ugyanis már önmagában is feszültségoldó hatással bír, és nagymértékben megkönnyíti a veszteség feldolgozását és elfogadását. Ne szégyelld a könnyeidet - ha sírsz a gyerek előtt, az teljesen természetes dolog, feltéve, hogy megmagyarázod, mit érzel. Egy lemez, egy fénykép, egy emlék a hétköznapokból, esetleg egy családi esemény felkavarhatja az érzéseket. A beszéd és a sírás könnyít a fájdalmon, és összekovácsolja az itt maradt családtagokat, mert általuk belenyugszotok a változásba. A gyászmunkához további segítséget kaphatsz korábbi cikkünkből.

Cikkünk Jan-Uwe Rogge Nevelési kérdezz-felelek című könyvének segítségével készült, amely a Park Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

• halál
• gyász
• gyereknevelés
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek