Mi a legnehezebb az egyszülős családok életében? Magyar édesanyák mesélték el valós tapasztalataikat

Az egyszülős családok sokszor még most is láthatatlanok a magyar társadalom számára. A pénzügyi ellehetetlenülés és a társadalmi kirekesztettség, az elszigetelődés fokozottan fenyegeti őket, és sokkal több támogatásra lenne szükségük, mint amennyit valójában kapnak.

A KSH jelentése szerint jelenleg közel félmillió olyan szülő van Magyarországon, akik egyedül nevelnek mintegy 700 ezer gyermeket. Az, hogy valaki egyedülálló szülővé válik, nem olyan dolog, amit eldönt az ember, hiszen mindenkinél adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor a család darabjaira hullik szét. Egyedülálló lehet egy olyan szülő, akinek elhunyt a párja, akit már a baba megszületése előtt egyik napról a másikra elhagytak, aki partner híján egyedül vállal gyermeket, akinek tönkrement a párkapcsolata, házassága, vagy akinek sikerült kilépnie egy bántalmazó kapcsolatból, és mindennap azon fáradozik, hogy egy stabil, szeretetteljes, nyugodt környezetet nyújtson a gyermekének. 

Mi a legnehezebb az egycsaládos szülők életében? 

Szülőnek lenni nem mindig a legkönnyebb feladat, hiszen gyakran előfordulnak olyan élethelyzetek, amelyekkel egy pár is nehezen birkózik meg. Egyedülálló szülőnek lenni pedig még ennél is sokkal nehezebb. Két ember helyett nap mint nap helytállni, dolgozó szülőnek, családfenntartónak, a pandémia és iskolabezárások idején pedig tanítónak, bébiszitternek lenni még bonyolultabb. Nem beszélve arról, ha a szülő szellemi sérült, fogyatékos gyermeket nevel egyedül, minden segítség nélkül. A napi hajtásban egyedül maradni a felmerülő problémákkal, az anyagi kiszolgáltatottsággal, a kételyekkel, hogy valóban jól csinálom-e, miközben nincs senki, akitől egy kis segítséget lehetne kérni, lelkileg a padlóra küldheti az embert.

Olvasóink véleménye

Március 21. az egyedülálló szülők világnapja. Ennek apropójából pár nappal ezelőtt olvasóinkat kértük arra, osszák meg velünk tapasztalataikat és véleményüket azzal kapcsolatban, milyen nehézségekkel és problémákkal kell szembenézniük az egyedülálló szülőknek, illetve mi a legnehezebb szerintük az egyszülős családok életében. A felhívásra sok hozzászólás érkezett, ezekből osztunk meg párat.

- Számomra a logisztika a legnehezebb. 100 felé kellene lenni egy időben, és persze a piszkos anyagiak. Nem mindegy, hogy egy vagy két fizetésből kell ugyanazokat a dolgokat kifizetni, mint más, kétgyerekes családnál.

- A legnehezebb az élet maga.

- Mindent egy időben kell megoldani. Természetesen higgadtan, mégis energikusan, megfontoltan, empatikusan, hogy mindezzel jó példát mutass a gyermeknek.

- Mi a legnehezebb? Szerintem a következetesség. Ikergyermekeket neveltem, és bármilyen döntést hoztam, jót vagy rosszat, azt végig kellett vinnem. A tekintélyem mindig meg kellett őriznem előttük. Később nyílt kommunikáció zajlott köztünk. Mindenki elmondhatta, mit gondol. Az élet visszaigazolt, boldog, tartalmas gyermekkorról tesznek említést!

- Apai szigor, anyai gyengédség egy személyben. Az otthoni teendők csak rám várnak, a fiamból férfit faragni, a lányomból nőt nevelni. Nagyon nehéz feladat.

- Két gyerek, 15,5 és 7,5 évesek. Iskolások, szépek és okosak. Igazi kincs mindkettő. Ami nehezebb, hogy mindez egy fizetésre, minimális gyerektartással, féléves elmaradással. Apukának csak az egója van, nárcisztikus, minden láthatáskor cirkusz, ha elviszi őket. A gyerekek nem szívesen mennek. Munka van bőven, hála az égnek, viszont normális esetben, ha utaznom kell, nehezen kapok segítséget bárkitől, hogy néhány napig vigyázzanak a gyerekekre.

- Két gyerkőcöm van, de egyedülálló anyukának lenni, úgy gondolom, brutális, és állandóan kimerítő feladat lehet mentálisan is. El se tudom képzelni, mikor töltődnek fel ezek az anyukák egy kicsit az állandó logisztika mellett? Az biztos, hogy erősek, akik néha szeretnének elgyengülni is. A legjobbakat kívánom nekik.

- Egyedül nevelem a 12 éves fiamat, miután 8 éve elváltunk az apukával. 6 éve megismerkedtem egy csodálatos emberrel, aki minden pasis dologra tanította a fiamat. Sajnos a párom 1 éve elhunyt, így megint egyedül maradtam a kiskamaszos próbatételekkel. Ráadásul ADHD-s a fiam, hiperaktív, úgyhogy rendben vagyunk. Az egy keresetemet, a családi pótlékot, gyerektartást kell beosztanom. Az anyukám segítségével boldogulok, mivel a gyermek magántanuló. Ő van vele, míg én dolgozom.

- Nem mostanában történt, de azért megemlítendő. Amikor 25 éve, 24 évesen egyedül maradtam az akkor hároméves fogyatékos-vak lányommal - koraszülés miatt lett látássérült, és agyvérzést is kapott -, nem volt könnyű feladatom. Még egy egészséges gyerekkel sem lett volna az. Szerencsére volt némi szülői segítségem. De alapvetően mindent egyedül csináltam. Speciális óvoda, fejlesztések, mellette munka és tanulás. Nehéz volt, de sosem panaszkodtam, és mindig mindent sikerült megoldanom. Viszont sosem vártam el, hogy cserébe lesajnáljanak minket. Igyekeztünk teljes életet élni, és ez a mai napig így van. Most már 15 éve van férjem, és született másik gyerek is, aki egészséges. Így már teljes a család.

Az egyszülős családok azok, akik leginkább védelemre szorulnak

Olvasóink tapasztalatai is jól mutatják, hogy az egyszülős családok azok, akik leginkább védelemre szorulnak, akiknek sok pozitív támogatásra lenne szükségük ahhoz, hogy lelkileg, fizikailag és anyagilag is helyrerázódjanak. Az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány 2018 óta működteti az Egyszülős Központot, amely nemcsak Magyarországon, de nemzetközileg is úttörő kezdeményezésnek számít. A Központ azzal a céllal jött létre, hogy egyenlő esélyt teremtsen a több mint félmillió egyszülős gyereknek, és támogató közegként segítse az egyszülős családok mindennapjait. Vallják, hogy mind egyedülálló szülőként, mind egyszülős családban felnövő gyermekként mindenkinek joga van az egyenlő esélyekhez és lehetőségekhez. Nagy Annával, a központ megálmodójával és vezetőjével beszélgettünk az egyszülős családok nehézségeiről és kihívásairól, valamint arról, milyen lehetőségeik vannak, és kihez fordulhatnak, ha segítségre van szükségük.

- Kiket nevezünk egyszülős családnak?

- Ennek definiálása az egyik legnehezebb dolog, pedig ennek kellene lennie a legalapvetőbb kérdésnek nálunk is - kezdi Nagy Anna. Vannak olyan ételhelyzetek, amelyek nagyon egyértelműek. Amikor a szülő egyedül neveli azokat a gyerekeket, akik nem képesek még, vagy egyáltalán nem képesek az önellátásra. Ez enne az alapdefiníció. Ugyanakkor nem teljesen egyértelmű, meddig tart az egyszülősség például akkor, ha az egyik félnek már van egy másik párkapcsolata, ha mondjuk újra megházasodik, hiszen onnantól kezdve inkább mozaikcsaládról beszélhetünk. Ha az egyik szülő csak a hétvégeken van a gyermekkel, akkor az most egyszülős, vagy nem egyszülős család?

- Egyszülős?

- Ahol osztott felügyelet van, ott két egyszülős családról beszélhetünk, hiszen abban az időszakban, amikor egyedül van a gyerekekkel, pontosan ugyanazokkal a nehézségekkel fog szembesülni, mint a másik szülő. Tehát az egyszülős család az, ahol a gyerek van. Ugyanakkor azt is fontos kimondani, hogy egy család akkor is család marad, ha abból az egyik szülő kiesik. 

- A központhoz gyermekek, gyermekeket nevelő egyedülálló szülők jelentkezhetnek. Mi a tapasztalat, milyen fő nehézségekkel kell megbirkózniuk az egyszülős családoknak?

- Amikor elkezdtük összerakni az Egyszülős Központ koncepcióját, nem volt előttünk sem nemzetközi, sem hazai minta. Így azzal kezdtük, hogy egy több mint 1000 fős kutatást készítettünk, amiben pontosan azt szerettük volna megkérdezni a szülőktől, hogy miben lenne szükségük segítségre, mi az, amit ők várnak az Egyszülős Központtól, mi számukra a legnagyobb probléma, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük. Egy 12 tételből álló sort állítottunk fel a válaszok alapján, mi okozza számukra a legnagyobb nehézséget.

- A lista alapján mi a legnehezebb számukra?

- A legelső helyre az elszigetelődés került, az, hogy mennyire magukra maradnak a szülők onnantól kezdve, hogy megszűnik, vagy el se kezdődik az a kapcsolat, amiben a gyereket vállalták. Nagyon magányos dolog, részben azért, mert a szülő az összes nehézséggel és az összes örömével egyedül marad, nincs, akivel megossza a boldog vagy gondterhelt pillanatokat - kivéve azokat az eseteket, amikor a különválás során is jól tudnak a szülők kooperálni. Ugyanakkor nem ritkán a másik szülővel vagy annak családjával is megszűnik a kapcsolat, a barátok sok esetben eltűnnek, a gyerek ovistársainak, osztálytársainak szülei is kicsit másképp kezdenek el viszonyulni a családhoz. Tényleg nagyon magányos dolog tud lenni úgy, hogy közben senkinek nincs arra nagyobb szüksége, hogy legyen körülötte egy kapcsolati háló, mint az egyszülősöknek. Hiszen ha bármi baj történik, muszáj lennie egy olyan támogató környezetnek és háttérnek, ahová fordulni lehet, és azt mondhassák, hogy segítsetek, mert nem tudom megoldani egyedül. 

Második helyre kerültek az anyagi nehézségek, nem véletlen, hogy az egyszülősség vezető szegénységi kockázat. Az ilyen családok több mint fele nemcsak Magyarországon, de világviszonylatban is vagy szegény, vagy mélyszegény. Amikor az egyik kenyérkereső kiesik, az nagyon komoly életminőség-változást, életminőség-romlást hoz magával. Megváltoznak a szülők munkavállalási lehetőségei és az egész napi logisztika, hiszen néha képtelenség megoldani azt, hogy eljusson a gyermekkel óvodába, iskolába, pandémia idején pedig még nagyobb nyomás nehezedik rájuk. 

- Pszichésen sem lehet egyszerű elviselni az állandóan felmerülő problémákat, megvívandó harcokat, amelyek az egyszülős családokra nehezednek. 

- Az is befolyásolni fogja, milyen a szülő és gyermek általános közérzete, hogy például milyen a másik szülővel a kapcsolattartás, vagy milyen a szülő egészségügyi állapota. Sok családban évekkel az elválás után is háborús helyzet dúl az apa és az anya között, amely nemcsak őket, de a gyermeket is lelkileg megviseli. Ennek ellenére valahogy ezek az egyszülős családok láthatatlanul működnek a társadalomban, az emberek ritkán gondolnak bele, hogy hogyan tudnának segíteni azoknak, akik körülöttük vannak, mert igen, sokan vannak körülöttünk. 

- Egy interjúban olvastam, hogy ön is egyedül nevelte kisfiát. Mi volt számára a legnehezebb az egyszülőségben?

- Az én személyes véleményem, hogy mindig másfajta nehézségei vannak ennek az élethelyzetnek. Amikor az ember egyszülős lesz, talán az a legnehezebb, hogy úgy érzi, minden összeomlott körülötte. Amikor az egyik percben még egy biztos talajon áll, de a másik percben ezt kirúgják az ember lába alól. Onnantól kedve szembesülni kell azzal, hogy az én gyerekem nem úgy fog felnőni, ahogy azt szerettem volna, vagy hogy fogja ő ezt feldolgozni, megélni, egészen odáig, hogy mi lesz akkor velem ezután. Ostorozzuk önmagunkat, hogy velem van a baj, alkalmatlan vagyok. Később pedig, amikor az ember kezd felállni, mindig jön egy csomó nehézség, amivel meg kell birkózni. Sokan beszélnek mostanában a gyermeknevelés kapcsán a munka, magánélet egyensúlyáról, de azt gondolom, aki kicsi gyerekeket nevel egyedül, ott a munka, magánélet inkább egy mesébe illő valami, mint a valóság. Nehéz az, amikor szép dolog történik a gyerekkel, és egyszerűen nincs kivel összenézni, vagy azt mondani: mit szólsz, milyen klassz gyerekünk van! Vagy amikor valami nagyon nehéz, és végig ott van az ember egyedül, azt se tudja, mi történik, mit csináljon. De mégiscsak, amikor az ember gyereket nevel, visszatekintve arra gondol, mi volt az a nagyon sok jó dolog, ami történt. 

- Az egyedülálló szülőket sokszor sújtja a társadalmi előítélet, megbélyegzik őket, holott vannak élethelyzetek, amikor nem tehet arról a szülő, hogy egyedül marad. Hogyan lehetne a társadalommal kicsit jobban elfogadtatni az egyszülőséget?

- Ha a láthatósága növekszik egy társadalmi csoportnak, akkor az elfogadottsága is nőni szokott. Minket azért sokszor megtaláltak azzal, hogy miért szeretnénk azt reklámozni, hogy az emberek egyedül vállaljanak gyereket, holott az Egyszülős Központ nem arról szól, hogy mi reklámozunk, hanem, hogy - egyszerűen borzasztó kimondani, de - bárki találhatja magát egyik napról a másikra olyan helyzetben, amelyben mi is vagyunk. Nagyon ritkán döntés eredménye, hogy egyszülős leszek. Azt gondolom, hogy az esetek 99%-ában úgy indulnak neki a párok, hogy mi ketten együtt fel fogjuk nevelni a gyermekünket, gyermekeinket. Aztán valami történik. Beáll egy olyan élethelyzet, amivel valamit kezdeni kell. Azért fontos, hogy beszéljünk ezekről a dolgokról. A stigma valóban létezik, de ezek valójában olyan élethelyzetek, amiket meg kell oldani, és segíteni kell. És azért kell segíteni, mert ezek az egyszülős gyerekek, amikor felnőnek, ők majd aszerint tudnak a saját családjukban élni, hogy mennyire erős az a háttér, amiből jönnek. Ha gyerekkorukban azt élik meg, hogy a problémákat meg lehet oldani, hogy lehet szeretetben élni, hogy lehet gondoskodni akkor is, ha csak egy szülő van, akkor remélhetőleg sokkal jobban és ügyesebben fogják csinálni, mint ahogy mi csináltuk. 

- Kik azok, akik felkeresik a központot, például egyszülős édesapák is kérnek segítséget?

- Igen, egyedülálló édesapák is bátran jönnek, sőt olyannyira, hogy egy apacsoportot is elindítottunk, hiszen fontos, hogy rájuk is odafigyeljünk. Amikor azt mondjuk, hogy háromszázezer egyszülős család van ma Magyarországon, az egy sokkolóan magas szám, és ha azt is nézzük, hogy az érintett szülők közel 88-90%-a édesanya, a maradék 10-12% is 40 ezer édesapát jelent. 

- Milyen konkrét segítséget nyújt a központ az egyszülős családoknak és gyermekeiknek?

- Az elmúlt három évben - hiszen ennyi éves lesz hamarosan az Egyszülős Központ - több mint 14 ezer családnak nyújtottunk valamilyenfajta segítséget, támogatást, közösséget. Több mint 14 ezer különféle élet volt, amibe be tudtunk pillantani. Hetvenféle szolgáltatásunk volt az elmúlt években, sokféle gyakorlati segítséget nyújtunk, rendszeres programokat, képzéseket szervezünk, támogató közösséget építünk az egyszülős családban élő szülőknek és gyerekeiknek.

A hozzánk fordulók lehetőséget kapnak különböző szakemberek - coachok, pszichológusok, trénerek - vezette csoportokba járni, de a munkavállalásban is segítséget nyújtunk. Ez nemcsak azt jelenti, hogy segítünk az önéletrajz megírásában, hanem azt is, hogy a partnervállalatoknál ezek a szülők munkahelyet is találjanak. A pandémia begyűrűzése előtt közösségi programjaink voltak, gyerektáborokat szerveztünk egészséges és sérült gyermekek részére, vannak babaprogramjaink, kamasz-szülő mediáció, a szülőknek jógán, tornán lehetett részt venniük, ezekkel a programokkal próbáljuk az izoláltságot oldani. Az oktatásban, korrepetálásban is lehetőségeinkhez mérten segítünk. Ami a legnagyobb nehézségünk, és amivel nehezen boldogulunk, az egyelőre a lakhatás kérdése.

- A pandémia ideje alatt sokkal nehezebb és kiszolgáltatottabb helyzetben vannak az egyszülős családok, hogyan próbálnak segíteni rajtuk?

- Ami a családoknak nehézség, nekünk ott feladatunk van. Ha azt látjuk, hogy valamilyen témában megkeresnek minket, és nem tudják, merre menjenek, el kell kezdenünk gondolkodni, hogy hogyan tudunk segíteni. Mióta járvány van, erősen megnőtt az igény a tárgyi adományok iránt, 11 tonnánál tart az élelmiszeradomány, amit kiosztottunk, és több mint 150 laptopot kaptak azok az egyszülős családok, akiknél az otthon tanulás, digitális oktatás nem volt megoldva. A munkánk végső célja, hogy a gyerek stabil, biztonságos családban nőjön fel.

Ha egy anya egyedül vállal gyereket: kiszámoltuk, milyen lehetőségei vannak

Nemcsak lelkileg és fizikailag, de pénzügyileg is megterhelő egyedülálló szülőnek lenni.

Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary

• egyszülős család
• egyedüllét
• egyedülálló
• egyszülős központ
• nagy anna
• interjú
• Gyerek