A jó gyerekkor nem azon múlik, hogy hány testvére van valakinek: 3 édesanya története, akik egykét nevelnek
Ma már sok családban tudatos döntés az egyetlen gyermek.

GettyImages-541599218
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az egykékkel kapcsolatban ma is sok sztereotípia él: aki testvér nélkül nő fel, önző, egosita, osztozkodni és alkalmazkodni képtelen felnőtté válik. Pedig az, hogy milyen személyiségű ember válik a gyermekből, a genetikán, a megfelelő nevelésen és példamutatáson, valamint a környezeti hatásokon is nagyban múlik. 

 Sok családban döntenek tudatosan úgy, hogy csak egy gyermeket vállalnak. Vagy azért, mert úgy gondolják, egy gyermeknek tudják megadni azt az anyagi - és érzelmi - stabilitást, amire egy kisgyermeknek szüksége van, vagy egy nehéz terhesség és egy rosszul sikerült szülés után döntenek úgy, hogy inkább nem vállalnak be egy másodikat. Olykor a biológia is közbeszól, hogy lesz-e testvére valakinek, vagy sem, hiszen lehet, hogy bármilyen próbálkozás ellenére sem sikerül megfoganni a babának. 

Anyák, akik egykét nevelnek

Az alábbiakban három édesanya mesélte el, miért döntöttek úgy, hogy gyermekük testvér nélkül fog felnőni.

GettyImages-668930212

Erika, 33 éves, egy 10 éves fiú édesanyja

Van egy bátyám, akivel, úgy gondolom, remek és őszinte a kapcsolatunk, mindenben számíthatunk egymásra. A férjemék hárman vannak testvérek, ahol szintén szoros a testvéri összetartás, ezért sokan nem értik, miért nem szeretnénk több gyermeket. De úgy gondolom, a jó gyerekkor nem azon múlik, hogy hány testvére van valakinek, ha a szülők minőségi időt töltenek vele, és megteremtik számára azt a közeget, hogy lehetősége legyen barátokat szerezni. 

Már a babaprojekt előtt megbeszéltünk a férjemmel, hogy egy, de ha minden nagyon jól megy, akkor maximum két babát vállalunk, bár én már akkor is éreztem, hogy nem bírnék el kettővel. Hiszen dolgozó nőnek, feleségnek is lennem kell, nem csak anyának. Persze mindig csodálattal néztem a tyúkanyó típusú édesanyákat, akik birkatürelemmel nevelik három vagy akár több csemetéjüket, én viszont mindig úgy éreztem, hogy nincs energiám több gyermekre. 

A cikk az ajánló után folytatódik

Könnyű terhességem volt, a rosszullétek elkerültek, és mindvégig aktív kismama voltam. Emlékszem, a szülés előtti héten még vígan kitakarítottam a házat, és ablakot mostam. Amilyen csodás volt az a kilenc hónap, olyan rémes volt a szülés és az azt követő pár hónap, amit, azt hiszem, sosem fogok elfelejteni. Szülés utáni depresszióban szenvedtem hosszú hónapokig, a kisfiam pedig egy nem alvó, rossz evő baba volt. A helyzet úgy másfél éves korára normalizálódott, de akkor én már eldöntöttem, hogy még egyszer ezt nem szeretném átélni. Sem a szülést, sem az első évek nehézségeit. Imádom a kisfiam, és el sem tudom képzelni nélküle az életem, ugyanakkor azt is tudom, hogy elevensége és csibészsége miatt két gyereket is kitesz. Persze mindig megkapjuk, hogy kéne neki egy testvér, akire számíthat, akivel játszhat. Szerencsére egy nagyon szociális, érdeklődő, mindenkivel barátkozó fiunk van, ebből is látom, hogy nem kell őt félteni. Az ilyen típusú emberek sosem lesznek egyedül, mindig lesznek barátai, akikre akkor is számíthat, ha már mi nem leszünk - mondta.

GettyImages-1135489552

Kata, 40 éves, egy másfél éves kislány édesanyja

A párommal öt éve vagyunk együtt, három évig sikertelenül próbálkoztunk, mire természetes úton megfogant kislányunk, Anna, aki eleve késői baba. Ekkor 38 éves voltam. Sosem gondoltam azt, hogy közel a negyvenhez leszek édesanya, hiszen mindig imádtam a gyerekeket, és legalább kettőt, de hármat is el tudtam volna képzelni magamnak. Az élet úgy hozta, hogy a megfelelő partnerre viszonylag későn, 35 évesen találtam rá. Egy év után összeházasodtunk, és azonnal családot szerettünk volna alapítani. Rá egy évre teherbe estem, de sajnos az ultrahangvizsgálat azt mutatta, hogy nincs a babának szívhangja. Egy világ tört össze bennem, és éreztem, hogy 37 évesen lekéstem arról, hogy valaha gyermekem legyen. Mivel én és a férjem is pozitív gondolkodásúak vagyunk, hittünk benne, hogy ha úgy kell lennie, kapunk a sorstól egy kisbabát, ugyanakkor nem görcsöltünk rá. Úgy voltunk vele, ha nem sikerül 40 éves koromig teherbe esni, örökbe fogadunk egy árvát. Végül 38 évesen pozitív lett a terhességi teszt, és rá kilenc hónapra megszületett a mi kis angyalkánk. Tőle szebbet, jobbat kívánni sem lehetne. Noha régebben úgy képzeltem el, hogy két- vagy háromgyermekes anya leszek, most valahogy úgy érzem, így lett teljes az életünk, és már csak a koromnál fogva sem mernénk bevállalni még egy babát. 

GettyImages-1059538634

Enikő, 34 éves, egy ötéves kislány édesanyja

Egy kezemen nem tudnám megszámolni, hányszor szegezték nekem a kérdést: "És mikor jön a kis tesó?" Vagy: "Higgye el, kéne neki egy kis testvér!" De ha három vagy négy gyermekünk lenne, akkor bizonyára azt kapnánk meg, hogy: ”Jaj, minek ennyi, fel is kell nevelni őket!" Úgy gondolom, bár az anyaság a világ legszebb csodája minden nehézségével és aggodalmával együtt, ugyanakkor minden párnak szíve-joga eldönteni, hogy hány babát szeretnének, ebben a kérdésben pedig még a környezetének sem illendő beleszólnia.

Manapság a nagyszülők vagy messze laknak, vagy aktívan dolgoznak, így egyes szülőknek vajmi kevés segítségük van. Nem beszélve arról, hogy a megemelkedett ingatlan- és élelmiszerárak mellett sok család albérletben, hónapról hónapra él, akár egy, akár több gyermekük van. A párom és én úgy érezzük, hogy egy gyermeket tudnánk tisztességesen felnevelni, iskoláztatni. Mivel nem a nagyszülőknek szültük őket, ezért igyekszünk mindent ketten megoldani Zsófi körül. Néha arra gondolok, hogy ha véletlenül egyedül maradok bármilyen oknál fogva, akkor felteszem magamnak a költői kérdést, hány gyereket lennék képes egyedül felnevelni. És én jelenleg úgy érzem, hogy egyet. De a kislányom nem csak ezért, a mások számára talán kicsit fura gondolatmenetért lett egyke. Mielőtt a párommal szülők lettünk, vágyakoztunk egy gyermek után. Ez az érzés ma már nincs meg egyikőnkben sem, és úgy gondolom, ha nem szívből jövő ez a fajta vágy, akkor talán nem kell erőltetni - vallotta be Enikő.

Ez történik, ha van testvéred

Az viszont mindegyik esetben biztos, hogy kell idő, mire megszokják egymást az apróságok, és az évek múltán garantáltan lesznek kisebb-nagyobb összezördülések, csínytevések, viták és hihetetlenül vicces pillanatok is. A következő képekhez hasonló dolgok például valószínűleg mindenkivel történtek már, akinek van testvére. Az alábbi fotókon szülők örökítették meg a két- vagy háromgyermekes lét pillanatait - lehet, hogy neked is ismerősek lesznek, ha van tesód.

Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary

Ezt is szeretjük