Csúfolják a gyereked?

A gyerekek gyakran csúfolják egymást a legkülönbözőbb okokból - a szeplős arc vagy a szemüveg éppúgy apropót adhat a kellemetlen megjegyzésekre, mint az átlagosnál kövérebb vagy soványabb testalkat.

Sokszor nem is rosszindulatból illetik egymást negatív jelzőkkel, hiszen csak saját labilis énképüket próbálják megerősíteni, és így szeretnék felhívni magukra társaik figyelmét anélkül, hogy szavaik jelentésével és főleg súlyával tisztában lennének. Néhány gyerek könnyedén felülkerekedik az efféle atrocitásokon, sőt, a csúfolódás egyenesen becsvágyat ébreszt benne.

Nagy részük viszont nem képes megvédeni magát, és a sértést személyes bántásnak veszi, ami súlyos lelki sérüléseket is okozhat. Eláruljuk, mit tehetsz, ha csemetéd ez utóbbiak táborába tartozik.

Ne hagyd magára a problémával!

Sok szülő szerint a csúfolódás természetes velejárója ennek az életszakasznak, a felmerülő konfliktusok megoldása pedig a gyerkőcök feladata. Ha azonban egy poronty otthonról sem kap támogatást, tovább csökken amúgy is gyenge lábakon álló önbecsülése. Mások arra biztatják a gyerkőcöt, hogy védje meg magát - azaz üssön-rúgjon vissza -, ám egy alapvetően félénk, visszahúzódó gyerek a legnagyobb igyekezettel sem lesz képes eleget tenni az efféle elvárásoknak. Nem beszélve arról, hogy az erőszak amúgy is csak erőszakot szülne.

Így a csúfolt gyerek magára marad problémájával, ami akár egy életre nyomot hagyhat benne. A kellemetlen megjegyzések ugyanis egy idő után önértékelési problémákhoz és hangulati zavarokhoz vezetnek, énképe pedig olyannyira sérülhet, hogy felnőttként is nehezen tud majd boldogulni.

A legjobb védőpajzs az önbecsülés

Nem a legjobb ötlet, ha akár közvetlenül, akár a szüleiken keresztül próbálod jobb belátásra téríteni a csúfolódókat, ezzel ugyanis akarva-akaratlanul azt kommunikálod feléjük, hogy gyermeked saját erejéből nem képes megbirkózni a helyzettel. Így minden jó szándékod ellenére újabb támadásoknak teszed ki. Kérheted a gondozónő vagy az óvónő segítségét, ám ne feledd, hogy az ő eszköztára is korlátozott. Megtilthatja ugyan a többi gyereknek, hogy csúfolják a tiédet, valódi elfogadást azonban nem adhat neki, ezt ugyanis porontyodnak kell kivívnia, amire csak kellő önbecsülés birtokában lesz képes. A legtöbb tehát, amit adhatsz neki, hogy megtanítod elfogadni és szeretni önmagát.

Első lépésként mondd el neki, hogy az a bizonyos tulajdonsága, ami miatt a többiek cukkolják, valóban létezik, ám nem komoly probléma, így a kicsinek semmi oka sincs arra, hogy kevesebbnek érezze magát társainál. Fontos, hogy - bármilyen nehezedre esik is - ne vedd át csemetéd haragját vagy sértettségét, hanem higgadtan reagálj, ezzel ugyanis nonverbálisan is megerősíted az elmondottakat, miközben pozitív példát is nyújtasz számára.

Mindeközben tudatosítsd benne azokat a külső-belső tulajdonságokat, melyek szerethetővé és értékessé teszik. Szavakkal és gesztusokkal egyaránt nyilvánítsd ki, hogy büszke vagy rá, és lásd el konkrét tanáccsal is arra vonatkozóan, hogy miképp kezelje a hasonlóan kellemetlen helyzeteket. Ha például a szemüvege jelenti a vörös posztót társai szemében, nyugodtan válaszolhatja a következőket: igen, szemüveges vagyok, de engem ez egyáltalán nem zavar. Így a többiek, ha tényleg azt látják, hogy nem képesek kiváltani porontyodból dührohamot, előbb-utóbb felhagynak a próbálkozással.

Az érem másik oldala

Előfordulhat, hogy porontyod maga is szolgáltat okot a csúfolódásra. Gyakori jelenség, hogy a kigúnyolt gyerek tanácstalan helyzetében beárulja a többieket az óvónőnek, akik emiatt árulónak tekintik, és eszerint is kezelik, azaz még inkább csúfolják. Ismerd meg az adott közösség írott és íratlan szabályait, és gyermekedtől is várd el, hogy eleget tegyen azoknak: ezen a téren kérheted a pedagógus segítségét is. Minél nagyobb mértékben alkalmazkodik csemetéd, annál inkább részévé válik a csoportnak, és annál kevesebb atrocitástól kell majd tartania.

Ha nagyobb a baj

Elképzelhető, hogy kettőtök kapcsolata nem áll kellőképpen szilárd lábakon - a támogató háttér hiánya pedig már eleve aláássa a gyerek bizalmát önmaga és a világ iránt. Intő jel, ha nem a gyerektől, hanem a gondozó- vagy óvónőtől értesültél arról, hogy a kicsit csúfolják: ez esetben bizonyára azt feltételezte, nem kaphat tőled segítséget, esetleg előtted is szégyelli, hogy kudarcot vallott.

Gondolkodj el kettőtökön! Előfordulhat, hogy csemetéd úgy érzi, nem állsz mellette, ha nem rossz szándékkal bár, de elbagatellizálod valamely, a felnőtt szemével jelentéktelennek tűnő problémáját. Ha netán elnézően megmosolygod bizonyos helyzetekben, és úgy érzed, ha jobban alkalmazkodna, biztosan nem lenne vele annyi probléma, mielőbb változtass viselkedéseden. A hasonló sérülések ugyanis nemcsak társaival szemben teszik kiszolgáltatottá és sebezhetővé, hanem egész élete során elkísérhetik.

Ha a helyzet minden erőfeszítésed ellenére sem javul, a problémának valószínűleg mélyebb, esetleg hosszabb ideje folyamatosan ható okai vannak, melyek feltárása szakember feladata. Hasonló helyzetben kérd gyermekpszichológus segítségét.

• önbizalom
• önbecsülés
• gyereknevelés
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek