Az autizmus 10 fontos jele kisgyerekkorban - Hogy ismerd fel?

Minden várandós anyukának megfordul a fejében, mi lenne, ha kisbabája valamilyen rendellenességgel születne, de a szülőszobán, amikor mind a 20 ujjacska, kéz és láb a helyén van, rendszerint megnyugszanak.

Sajnos azonban vannak olyan rendellenességek, amelyek kívülről nem láthatók, mégis jelen vannak, és csak egy idő után lesznek tapasztalhatóak a jeleik. Ilyen az autizmus is, amely néhány hónaposaknál is, de jellemzően egy-két éves kortól fedezhető fel.

Az autizmusról

Már Hippokratész korában is születtek feljegyzések az autizmusról, akkoriban azonban azt még isteni vagy sátáni erők általi befolyásoltságnak vélték. Ma már tudvalevő, hogy mindössze egy idegi rendellenességről van szó, aminek következtében a gyerek speciális odafigyelést igényel.

Az autizmus százból négy gyereket érint, leginkább kisfiúkat. Arra nézvést, hogy mi okozza, egyelőre csupán feltételezések vannak, vélhetően genetikai eredetű, de vannak, akik környezeti okokat sejtenek a háttérben.

A tünetek

Az autizmusnak viszonylag egyértelmű jelei lehetnek. Babakortól egészen egy-két éves korig jelentkezhetnek az első tünetek, melyek némi odafigyeléssel észrevehetőek.

A tíz leggyakoribb tünet a következő:

• körülbelül hat hónapos kortól a babának már reagálnia kell a nevére, ha ez nincs meg, fennáll az autizmus lehetősége
• nem gügyög, nem beszél
• túlérzékeny a hanghatásokra
• kifejezéstelen arc, mosolytalanság
• játékait sorba rendezi, erősen igényli a napirend betartását is
• karjait lengeti, csuklója, karja merev, libikókázik a lábain
• nem teremt szemkontaktust, kapcsolatot környezetével
• nincs veszélyérzete
• álmatlanság
• reklámszövegek, hallott mondatok ismételgetése

Amennyiben a tüneteket tapasztalod, fordulj gyermekorvosotokhoz, aki további eligazítást adhat, ajánlhat szakembert, illetve speciális foglalkozásokat.

Nehezen észrevehető?

Vitatható, hogy az autizmus könnyen vagy nehezen vehető észre, valójában sok függ attól is, hogy a szülők észre akarják-e venni a jelentétét, vagy inkább megpróbálják-e megmagyarázni a dolgot azzal, hogy a kicsi különleges egyéniség, érdekes szokásai vannak, vagy bizonyára később kezd majd beszélni, mert ez családi vonás, és így tovább.

Pedig minél előbb felfedezik az autizmus jelenlétét, annál többet lehet segíteni a gyereknek, és annál nagyobb eséllyel élhet majd normálisabb életet később. A szülőknek is könnyebb lehet, ha belátják, gyermekük más, és hozzájuk hasonló helyzetben lévő szülőkkel járnak össze például egy csoportban, ami könnyebbé teheti a dolog elfogadását.

Fontos azonban, hogy bármennyire is nehéz, meg kell próbálni nem tragédiaként felfogni, ha a gyermek autista, hiszen a kicsinek erős családi háttérre van szüksége. Továbbá észben kell azt is tartani, hogy annak ellenére, hogy az autista kisgyerekek társaiktól eltérően viselkednek és az átlagtól eltérő nevelési igényűek, ugyanúgy sok-sok szeretetre és elfogadásra van szükségük, akárcsak a többi, velük egykorú, rendellenesség nélkül született kis lurkónak.

• Gyerek