Az autizmus tünetei és kezelése

Az autizmus azon szociális, kommunikációs és kognitív képességek minőségi fejlődési károsodása, melyek szükségesek a rugalmas gondolkodáshoz és viselkedésszervezéshez.

Ez a zavar élethosszig tart és ritka esetben nehezen, de kompenzálható élethelyzetet hoz létre, gyakrabban pedig nagyon súlyos fogyatékosságokkal járó állapotot eredményez. Súlyosságát három csoportba osztjuk.

• Kevésbé súlyos esetek: a legtöbb jobb képességű beteg megtanítható saját szükségleteinek felügyelet nélküli ellátására.
• Közepesen súlyos: a közepesen súlyos autizmusban szenvedők egész életükben igényelnek valakit, aki ellenőrzi őket, aki segít, de bizonyos tevékenységeket akár önállóan is elvégeznek.
• Nagyon súlyos: a legtöbb beteg egész életen át tartó, mindenre kiterjedő ellátásra szorul.

Kialakulása

Kialakulásának oka nem ismert. Az eddigi kutatások eredménye mindössze azt bizonyította, hogy a súlyos biológiai és neurológiai változások, illetve károsodások magzati korban, vagy közvetlen születés után következnek be. Az biztos, hogy sem az anyai rátermettség, sem a családi környezet, sem pedig a terhesség alatti stressz nem befolyásolja az autizmus kialakulásának esélyét. Viszont sok esetben genetikai alapja van, hogy ez a genetikai alap mit takar, az még nem teljesen tisztázott.

Az autizmus egyáltalán nem ritka, jelenleg a harmadik leggyakoribb fejlődési zavar. Sokkal többször fordul elő, mint például a Down-szindróma. A világ minden táján előfordul, nincs köze sem a gazdasági, sem pedig a szociális környezethez.

Tünetei

Tünetei az élet és az érzékelés különböző területein jelentkeznek, a betegség súlyosságától függő mértékben.

• A társas kapcsolatokban: például társaktól való elkülönülés, vagy szokatlan közeledés, egyoldalú interakció.
• A kommunikációban - beszéd, gesztus, mimika: például a beszéd hiánya, a beszéd szintjéhez képest gyenge beszédhasználat, kommunikáció, vagy a nyelv szó szerinti értelmezése, furcsa tartalma, szokatlan hanghordozása.
• Az érdeklődés, aktivitás és játék területén: például szokatlan, sztereotíp, repetitív tevékenységek, hobbik.
• A gondolkodásban, a tanulásban és a mindennapi alkalmazkodásban: például ragaszkodás az állandósághoz, a megszokotthoz.
• A gyermekek a legsúlyosabb tüneteket 2-5 éves koruk között mutatják. Közvetlen környezetükhöz való kapcsolatuk, alkalmazkodásuk ezután lényegesen javulhat, de az alapprobléma nem változik.

Minden 100 típusosan autizmussal élő gyermekből kb. 5 válik önálló felnőtté, 25-30 jelentős fejlődést mutat, de támaszt, ellenőrzést igényel, a többiek súlyosan fogyatékosak és ellátásra szorulnak.

Felismerése

Az autizmus felismeréséhez és pontos diagnózisához nagyon jó orvosra, pszichológusra és jó megfigyelőképességű, türelmes szülőkre van szükség. Mivel semmilyen orvosi, vagy pszichológiai teszt nem létezik, mellyel pontosan ki lehetne szűrni, az egyetlen módszer, ha minden más betegséget kizárnak tesztekkel.

A felismerést bonyolíthatja az is hogy vannak gyerekek, akik egészen két-két és fél éves korukig teljesen normális ütemben fejlődnek, majd csak három éves koruk előtt kezdődik meg a súlyos hanyatlás. A korai felismerés nagyon fontos lenne. Ennek két oka van:

• Az első években megfelelő gondoskodás és oktatás mellett nagyon gyors fejlődés következhet be. A szakszerű neveléssel, nagyon nagyfokú fogyatékosság kompenzálható. Tehát a gyermek fejlődése akár még a normális fejlődést is megközelítheti.
• A korai felismerés megakadályozhatja a deviáns viselkedési formák és fejlődések beidegződését és helyesnek történő megítélését.

Ha szeretnél többet megtudni az autizmusról, akkor mindenképpen látogass el az Autizmus Alapítvány » oldalára.

• genetika
• nevelés
• a gyerek fejlődése
• Életmód