Nem gondoltuk, hogy ezt teszi velünk az anyaság: 3 személyiségbeli változás, ami felkészületlenül ért

Hiába figyeled gyerekként a saját édesanyádat, hiába beszélgetsz anyává lett barátnőiddel évekkel később, hiába nézel filmeket, olvasol regényeket, pszichológiai könyveket a témában, az anyaságra csak egy bizonyos pontig lehet felkészülni. Azon a ponton túl viszont meglepetések sora ér majd. És nem csak váratlan fordulatok, de olyan személyiségbeli átalakulások következnek be, melyekre nem voltál felkészülve. Ezekről a változásokról faggattunk néhány óvodás-, iskoláskorú gyereket nevelő édesanyát.

Erzsi: "Sírok a filmeken"

- Gyerekkoromban, de még a húszas éveimben sem értettem, miért van az, hogy az anyukák olyan könnyen elérzékenyülnek. Olvasnak egy megható történetet, sírnak, megnéznek egy filmdrámát (de néha egy romantikus vígjáték is elég hozzá), pityeregnek. Hogy az anyák napi ünnepségeket már ne is említsük. Aztán megszülettek a gyerekeim, és elkezdtem magamon észrevenni ugyanezeket a tüneteket. Amíg kicsik voltak, azt hittem, biztosan csak a kialvatlanság, hiszen néhány évig nemigen aludtam át éjszakát. Ma már kicsit nagyobbak, de még mindig sírok az emberi történekről szóló könyveken, filmeken (Oké, a legutóbbi filmélményem mondjuk A hó társadalma volt). Aztán rájöttem, hogy a gyerekek érkezésével egyszerűen annyi érzés, féltés, remény és emlék költözik a szívünkbe, melynek többek között ez is velejárója. Egyszerűen mélyül a lélek. 

Adél: "Napi szinten aggódom"

- Azt gondolom, viszonylag laza nő voltam a gyerekeim születése előtt. És talán még most sem tartozom a leggörcsösebb anyukák közé. Hagyom, hogy sarazzanak, nem adok rájuk térdvédőt a biciklizéshez, és nem esem pánikba, ha olykor kisebb balesetek érik őket. De mégis… korábban soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek napi szinten aggódni valakiért, félteni egy másik embert. Gyakran érzem, hogy szorongok a jövőjük miatt: háborúk, klímaválság… És persze dolgozom rajta, hogy javuljon a hozzáállásom, de elég lassan alakul a dolog bennem.

Timi: "Türelmesebb lettem"

- Bár a gyerekeim lehet, hogy másképp nyilatkoznának ebben a kérdésben, én úgy érzem, belátóbb, megértőbb, türelmesebb lettem a környezetemmel szemben. Mióta túl vagyunk az első, második, ki tudja, hányadik dackorszakukon, nem ítélkezem más gyereknevelésén - persze az extremitásokat leszámítva. Ma már tudom, hogy sok dolog nem pusztán magán az emberen múlik, hanem a környezetéből kapott ingerek, aktuális behatások is komolyan befolyásolják a pillanatnyi magatartását. Nem tudhatom, másnak milyen napja volt, ki bántotta meg, miért viselkedik éppen úgy, ahogy. Emiatt úgy érzem, elnézőbb, engedékenyebb lettem az elmúlt években.

(Képek: Getty Images Hungary)

• anyaság
• anyák napja
• gyereknevelés
• édesanyák
• Gyerek