Normális, ha egy anya nem képes szeretni a gyerekét? - A szakértő válasza

A szülő-gyerek viszony változik, a kicsi profitálhat is a folyamatból.

Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Én nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges, de a fiamat mintha nem is én szültem volna. Mintha más anyagból gyúrták volna.

Egészen máshogy működik az agya, az érzelmei, sokszor azt érzés, hogy beszélünk egymáshoz, és nem értjük egymást. Elég fura érzés, inkább idegen, mint közeli. Időnként megijeszt, a lányommal ezt sohasem tapasztaltam. (Adrienn, 38 éves, orvos, két gyermek édesanyja)

Csak egy a kötődéseink közül

Bármilyen illúzióromolóan hathat, a gyerekünkkel, gyerekeinkkel való kapcsolat csupán egy a fontos vagy kevésbé fontos érzelmi kötődéseink közül. Az is sok mindennek a függvénye, hogy ez hogyan alakul: a gyerekvállalás körülményeitől, a szülők közötti kapcsolattól, az anyag gazdasági, kulturális, szociális előtörténetétől és személyiségétől éppúgy, mint a gyerek karakterétől, érzelmeitől. És persze ezek bonyolult egymásra hatásától.

Abban, hogy hogyan éljük meg az anyaságot - mert ennek kihatásai lesznek általános emberi, női és szexuális identitásunkra is -, nagy szerepe van annak, hogy a gyerekünkkel milyen a kapcsolatunk, nem mint társadalmi viszony, hanem mint két ember közötti egyedi és megismételhetetlen érzelmi reláció.

És ahogy más emberi kapcsolatunk, ez is számtalan lehet. Lehet nagyon intim, közeli, lehet rutinszerű szülő-gyerek viszony, lehet hűvös, távolságtartó. De egyszerűen valami megmagyarázhatatlan ok miatt lehetünk egymás számára szinte idegenek is.

Képek! 7 teltkarcsú anyuka, akiket imád a férjük

Nézegess képeket!

Elolvasom

Folyamatosan változó érzelmi dinamika

Ahogy egy gyerek érezheti magát idegennek a saját családjában, megélheti, hogy rossz helyre született, ez az anya oldaláról is éppúgy megjelenhet. Furcsa mód az érzelmi közelség, az intimitás képessége, a közös hullámhossz, a kölcsönös megértés és elfogadás megléte valójában sohasem önmagában, vérségi alapon szerveződik. Én sokkal inkább hiszek Feldmár András gondolatának, hogy akkor tudlak szeretni, ha ismerlek, és akkor tudlak megismerni igazán, ha szeretlek. Sok szülő-gyerek kapcsolatban soha nem tud kialakulni a megnyílásnak az a foka, amely a szeretet előtt teljesen szabad utat engedhetne.

Minden nő életében máshol vannak a hangsúlyok, és máshogyan áll fel az anya-apa-gyerek tengely folyamatosan változó érzelmi dinamikája. Mindenkinek minden pillanatban máshol van a figyelem, az érzelmi koncentráltság - mivel ezt annyi családon belüli helyzet és külső körülmény is alakítja. Ez így van rendjén. Szerencsére azonban - akár egy párkapcsolatban - a családban, az anya-gyerek viszonyra sem mondhatjuk soha, hogy ez most már mindig így marad. Igaz ez éppúgy a kiegyensúlyozott, mint a szorongós, feszült időszakokra. Hiszem azt, hogy egy szülő-gyerek kapcsolatban is mindig lehet jó és rossz fordulat, és hogy mindig van megújulásra, nyitásra is lehetőség.

Boldog anya

Tapasztalatom szerint a kulcs a konstans figyelem, az érzelmi munka, talán ez az egyetlen dolog, amit egy "jó anya" nem spórolhat el. Legyen az vigasztalása, hogy ez a történet minden szereplőjétől követelmény, a "jó gyerektől" éppúgy, mint a "jó apától". Szerencsés esetben ennek a követelmények a teljesítésével felállítható lesz egy új modell, amelyben a normatív előtagot tetszés szerint elhagyhatjuk vagy lecserélhetjük, mondjuk, "boldog anyára". Mert ez nemcsak a másikra, az egymásra való figyelem, de az önmagunk igényeire, vágyaira, frusztrációra vonatkozó figyelem is.

Kinek mi a boldogság, sokszor csak apróságokon múlik, és jelent feltétlenül önzőséget a viszonylag egyszerű hüvelykujjszabály: ha én jól vagyok, akkor mindenki más is jól lesz a családban. Ez viszont nemcsak rám, de rám is éppúgy vonatkozik, mint a család minden egyes tagjára. Mert a gyerekemnek minden körülmény között én leszek a legjobb anya, és ha nem élek vissza ezzel a tényállással, akkor nem sülhetnek el nagyon rosszul a dolgok. Lehet, hogy ebből a folyamatból a gyerekeink is többet profitálnak majd, mint gondolnánk.

Cikkünk Mester Dóra Djamila Nő, Anyag, szerető - Anyaság és szex című könyvének segítségével készült.

A női szexualitás és a nők saját testéhez való viszonyában kulcselem a bizonytalanság. Sosem tudhatom igazán, hogy éppen mi történik bennem. A bizonytalanságból pedig egyfajta szorongás fakad: ha nem hiszek magamban, nem hiszek a testemben, akkor máshol kell keresnem a biztonságérzetet.

Először el kell sajátítanunk, mi mindent kezdhetünk a testünkkel, ha megszűnnek az azt uraló autoritások. Nem beszélve arról, hogy a szex testi vonatkozásai mellett jogos igényként merül fel bennünk az intimitás, a szerelem vagy épp az elfogadás vágya. A menstruáció, az orgazmus, a várandósság, a szülés, a gyermekágy, a szoptatás vagy a menopauza látszólag biológiai történései éppúgy hatással vannak az önértékelésünkre, párkapcsolatunkra, mint a családi életünkre.

Ráadásul a fejünkben mítoszok élnek arról, hogy mi a normális. Ahelyett, hogy a saját vágyainkat, örömünket, intimitásunkat élnék meg, vélt vagy valós elvárásoknak próbálunk megfelelni. Pedig a szexben nincs jó vagy rossz. Ez a könyv is ebben a szellemben íródott, nők ezerféle arcát szeretné megmutatni.

Kiadja a Jaffa Kiadó.
A könyv ára 2520 forint.
A könyvet itt rendelheted meg.
Ezt is szeretjük