Miért utálhatja a szülő a saját gyerekét? Anyák adtak választ a kérdésre
Nem minden anya érzi jól magát a szerepében, őszintén beszéltek a gyerekeik iránt érzett negatív érzéseikről.

anya gyerek
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az anyaság mindenki számára egyenlő a feltétel nélküli szeretettel, az odaadó gondoskodással és a vég nélküli törődéssel. Pedig az állandó mosolygás, a szerető ölelés és a kedves szavak mögött olykor igen rossz gondolatok, érzések bujkálnak, amiktől persze legtöbbször még maguk a szülők is elszégyellik magukat.

Egyesek humorosan úgy értékelik az anyaságot, mint az a munkakör, ami 0-24 óráig tart, nem kapsz érte se fizetést, se elismerést. Pedig időnként mindenkinek jólesik, ha éreztetik vele, hogy attól is jó anya marad, ha magára is hagy némi időt, és ne szégyellje kimondani, ha valami éppen bántja, még ha a gyerekéről is van szó. De vannak olyan kivételes esetek, amikor nemhogy idegesíti az anyát a gyereke, hanem egyenesen utálja őt.

Őszinte vallomások anyáktól

Előfordulhat, hogy a gyerek olyan szörnyűséget tett, amivel nemcsak a bizalmat, de az iránta érzett szeretetet is sikerült teljesen kiölnie édesanyjából. Megrázó történeteket osztottak meg a szülők név nélkül arról, mi válthatta ki ezt az gyűlöletet.

GettyImages-137548318

- A fiam mindent ellopott a lakásból, amikor vakációra mentem. Ellopta édesapám érmegyűjteményének a felét is. Több mint 10 ezer dollár (nagyjából 3 millió forint - a szerk.) értékben lopott a családtól. Nemcsak hogy nem szeretem őt, de minden egyes porcikáját utálom.

- A fiam szexuálisan bántalmazta az 5-6 éves lányomat, aki neki féltestvére volt. A 14 éves fiam, és egészen 18-19 éves koráig bántalmazta a lányomat. Nem hinném, hogy a szemébe tudnék még egyszer nézni anélkül, hogy megölném.

Más eseteknél pedig egészen máshonnan gyökereztethető a probléma. Vannak olyan nők, akik nem akarnak gyereket vállalni, mert egyszerűen nem is tudják magukat elképzelni anyaként. Beleerőltetni őket a szerepbe sokszor nagy hiba, amiről az alábbi történetek tanúskodnak.

GettyImages-531439455

- Soha nem akartam gyereket. Nem éreztem késztetést, hogy szüljek, mások babáinak látványa sem hatott meg. Soha nem gondoltam volna magamról, hogy jó anya lennék, és ezt az élet be is bizonyította. Amikor férjhez mentem, eleinte ő sem akart apa lenni, aztán egyszer csak a semmiből tudatta velem, hogy mindennél fontosabb lenne számára, ha születne kisgyerekünk. Eleinte ellenkeztem, aztán sikerült eloszlatnia félelmemet, megígérte, hogy ő is, és a szülei is támogatni fognak. Teltek-múltak a hónapok, a férjemmel elváltunk, de világra hoztam a gyereket, akihez az égvilágon semmilyen kötődést nem éreztem. Még azt sem tudtam mondani, hogy „ő az én fiam", mert egyszerűen nem éreztem így. Valakinek az édesanyja lettem, négyéves koráig egyedül neveltem. Nem tudom leírni, milyen pokoli érzés volt felnevelni egy olyan valakit, akivel semmilyen kapcsolatot nem tudtam kialakítani. Örökké hálás leszek az exanyósoméknak azért, hogy közbeléptek. Egy alkalommal hétvégére magukhoz vitték, és megjegyeztem nekik, hogy akár meg is tarthatják. Emlékszem, ahogy a fiam nagyapja rám nézett, és megkérdezte, hogy komolyan beszélek-e. Mindent elmondtam neki, annak a férfinak, aki soha nem akarta, hogy a fiával összeházasodjak, és megértette, hogy nem viccelek. Megtettem, amit tudtam, de elbuktam anyaként, amivel súlyos károkat okoztam az ő unokájának. Ötéves volt, amikor végérvényesen magukhoz fogadták.

A cikk az ajánló után folytatódik

- Azzal szeretném kezdeni, hogy nem utálom a lányomat, de vannak napok, amikor csak felemelem, és nézek rá, hogy itt egy emberi lény, akit kötelességből gondoznom kell. Nagyon stresszes most az életem, a vőlegényem elhagyott. Valójában nem akartam gyereket, szerettem volna karriert építeni. A gyerek miatt nem tudok részt venni a továbbképzésemen. Ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném, de rossz, negatív érzéseket ébreszt bennem az anyaság.

Legtöbbször az anyaság pozitív oldaláról lehet olvasni, de egyre többen érzik, hogy ideje megosztaniuk azokat a negatív élményeket is, amik velejáróik lehetnek. A kialvatlanság, a zéró privát szféra, az állandó odafigyelés is a „csomag része”. Míg legtöbben ezeken felülemelkednek, és gyönyörködnek kicsijük fejlődésében, addig másoknak bizony támadhatnak olyan gondolataik, hogy ha lehetne, visszapörgetnék az időt, és inkább nem vállalnának gyereket. Általában a rossz gondolatok idővel eltűnnek, mint a szülés utáni depresszió, de ezen érdemes dolgozni, akár szakember bevonásával.

Még több történet szülőktől, akik utálják gyerekeiket

Néhány anya korábban is bevállalta, hogy - természetesen név nélkül - megosztja azokat a gondolatokat, amikről senkinek nem mer beszélni, és amik a legjobban nyomják a szívét.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük