6 órán át mozdulatlanul állt a nő, és bármit csinálhattak vele: sokkoló, mi történt utána

Vajon mi történik akkor, ha az emberről lekerülnek a társadalmi és jogi korlátok? Ha büntetlenül megtehetünk bármit? Vajon a bennünk lakozó empátia vagy a sötét, erőszakos ösztönök kerekednek felül?

Erre a kérdésre kereste a választ Marina Abramović, a modern művészet egyik legmeghökkentőbb alakja, amikor 1974-ben, egy nápolyi galériában elindította a művészettörténet egyik legfélelmetesebb és legelgondolkodtatóbb kísérletét.

„Bármit megtehetnek velem”

Abramović 28 éves volt, amikor bemutatta a Rhythm 0 (Ritmus 0) nevű performanszát. A galéria asztalára 72 különböző tárgyat helyezett el. Voltak köztük az élvezetet és a kedvességet szimbolizáló dolgok – mint a rózsa, a méz, a toll, a parfüm vagy a kenyér –, de helyet kaptak rajta a pusztítás és a fájdalom eszközei is: olló, szögek, szike, sőt, egy töltött revolver is.

A látogatóknak szóló utasítás így szólt:

72 tárgy van az asztalon, amit tetszés szerint használhatnak rajtam. Én vagyok a tárgy. A performansz ideje alatt teljes felelősséget vállalok mindenért, ami történik. Időtartam: 6 óra.”

A művész teljesen mozdulatlan maradt. Nem beszélt, nem reagált, nem védte meg magát. Átadta a testét és az irányítást a közönségnek.

A kezdeti kedvességtől a tiszta terrorig

A kísérlet első órái békésen teltek. A látogatók bátortalanok voltak. Valaki megfordította, valaki megcsókolta, valaki egy rózsát adott a kezébe, vagy megöntözte parfümmel. Ahogy azonban telt az idő, és a közönség rájött, hogy a nő valóban nem tesz semmit – és semmilyen jogi következménytől nem kell tartaniuk –, a hangulat drasztikusan megváltozott.

A harmadik órától kezdve a bent lévő emberek szinte kivetkőztek emberi mivoltukból. Elszakították a ruháit, levágták róla az öltözékét, és teljesen védtelenné tették. Fizikai erőszakot is alkalmaztak: megvágták a nyakát, hogy igyanak a véréből, és rózsatöviseket szúrtak a hasába. Megalázták, szexuálisan zaklatták, és kigúnyolták a tehetetlenségét.

A helyzet az utolsó órára életveszélyessé vált. Egy férfi felkapta a megtöltött revolvert, Abramović kezébe adta, majd a fegyver csövét a művész torkának szegezte, az ujja pedig már a ravaszon volt. Ekkor a galéria közönségének egy másik része – látva, hogy a játékból hamarosan valódi gyilkosság lesz – közbeavatkozott, és verekedés tört ki a látogatók között.

Mi történt, amikor letelt a 6 óra?

Amikor a galéria órája jelezte, hogy a hat óra lejárt, Marina Abramović kilépett a passzív szerepéből. Megmozdult, és egyenesen a közönség tagjainak szemébe nézett. És ekkor történt a legmegdöbbentőbb dolog.

Az emberek, akik percekkel korábban még kínozták, megalázták és a végletekig feszítették a határokat, képtelenek voltak a szemébe nézni. Pánikszerűen, fejvesztve menekültek ki a galériából. Nem bírták elviselni a szembesülést azzal a lénnyel, akit az imént még tárgyként kezeltek. Felismerték a saját kegyetlenségüket, és a bűntudat azonnal elárasztotta őket.

- Azt mutatta meg ez a hat óra, hogy ha a körülmények megengedik, a normálisnak tűnő emberek nagyon gyorsan képesek szörnyeteggé válni – nyilatkozta később Abramović, akinek aznap éjszaka a stressztől több ősz tincse is lett. Ez a performansz egy mély, pszichológiai és szociológiai kísérlet volt, ami bebizonyította, hogy ha eltűnnek a törvények és a következmények, a tömegpszichózis és a rejtett agresszió pillanatok alatt képes átvenni az irányítást a jóérzésünk felett.

Fotók: Getty Images Hungary

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• kísérlet
• hihetetlen történet
• társadalmi probléma
• kínzás
• Terasz