"6 éves kövér, lapos lány vagyok" - Egyre több kislány szenved testképzavarban

A fogyasztói társadalom intézményesült nyomására mostanra szinte alapkövetelménnyé vált a tökéletes külső, bár józan ésszel belegondolva mindannyian tudjuk, hogy a mindig kifogástalan megjelenés a hús-vér ember számára elérhetetlen, mint ahogy a boldog és kiteljesedett élettel sincs szoros összefüggésben.

Ennek ellenére a médián keresztül nap mint nap eljut ez a fajta üzenet. Minél ingatagabb lábakon áll valakinek az önbecsülése, annál nehezebb figyelmen kívül hagynia - ami nem csupán a felnőttekre igaz, hanem a serdülőkre, sőt, a kisebbekre is. Ennek egyenes következményeképp pedig a testképzavar is egyre több prepubertás korban lévő gyereknél tapasztalható.

Étkezési zavarok - a jéghegy csúcsa

A testképzavar egyenes következményeként emlegetett étkezési zavarok - azon belül is a bulimia és az anorexia - csak a jéghegy csúcsát jelentik.

Azok a gyerekek, akik rossz viszonyban vannak a testükkel, a későbbiek során nagyobb számban válnak deviánssá, ami az első lépést jelenti az önsorsrontás felé. Sokan közülük az átlagosnál korábban kezdenek szexuális életet élni, ami esetenként nem mentes bizonyos extremitásoktól sem.

A fentieken túl pedig könnyebben válnak különféle szenvedélyek rabjaivá is - annál is inkább, mert manapság jóformán csak az nem jut hozzá valamiféle tudatmódosító szerhez, aki nem akar, és ez bizony már az általános iskolások esetében is igaz.

Így alakul ki a testképzavar

Bár a szakemberek továbbra is inkább a lányok problémájaként emlegetik, a fiúknál is mind szélesebb körben megfigyelhetők a testképzavar tünetei. Leginkább azok a gyerekek veszélyeztetettek, akik rendszeresen néznek zenei klipeket, abnormális arányokkal rendelkező babákkal - Barbie és társai - játszanak, illetve valamelyik csontsoványra koplaltatott modellt választják példaképül.

A betegségre való hajlamban az említett társadalmi-kulturális hatások mellett szerepük lehet az alkati adottságoknak, valamint bizonyos pszichológiai tényezőknek, melyek mind az egyén, mind a szűkebb és tágabb környezet vonatkozásában jelen lehetnek. Utóbbiak különösen nagy jelentőséggel bírnak, ugyanis az én kialakulásának összes későbbi fázisa a testsémában gyökerezik.

A tapasztalatok szerint a testképzavarral küzdő gyerekek viszonylag kevés pozitív megerősítést kapnak szüleiktől, nevelésükben pedig sokkal több szidás és büntetés, mint dicséret és jutalom van jelen - ami egyebek között a testükre, illetve az azzal kapcsolatos képességeikre és cselekedeteikre is vonatkozik.

Ne fukarkodj a pozitív visszajelzéssel!

Ahhoz, hogy a gyermek elégedett legyen magával, és ennek megfelelően kialakítsa énjét, elengedhetetlen, hogy viselkedésedben ne a helytelenítés, hanem a helyeslés legyen túlsúlyban. Sőt, a szóbeli elismerés mellett alkalmanként a helyzethez illő jutalomnak is van létjogosultsága. Nem elég megdicsérni például azért, mert megosztotta a játékait a testvérével, vagy szót fogadott az óvó- vagy tanítónőnek - ugyanilyen fontos, hogy méltányold testét, illetve minden fizikai jellegű képességét és cselekedetét.

Adj hangot annak, hogy vele együtt a testét is szereted, és szépnek, ügyesnek tartod azt - ily módon ugyanis nagymértékben hozzájárulhatsz ahhoz, hogy a gyerek ugyanígy érezzen. Ha pedig a helytelenítés elkerülhetetlen, igyekezz azt minél szelídebb hangnemben kommunikálni porontyod felé, hogy a lehető legkevesebb önbizalomvesztést okozza.

Csak lazán!

Az önbizalomvesztés nélküli fegyelmezést úgy valósíthatod meg, ha minél kevesebb szorongással vagy bosszúsággal figyeled, amit gyermeked éppen tesz, és ügyelsz arra, hogy az adott cselekedettel kapcsolatos érzelmeid ne lépjék túl az adott helyzet követelte mértéket.

A szülők gyakran jóval hevesebben reagálnak egy-egy szituációban, mint indokolt lenne, mert a jövő iránti aggodalmuk is belejátszik reakcióikba. Így, bár jót akarnak, a gyerekben a szükségesnél lényegesen erősebb gátlásokat alakítanak ki a testével kapcsolatban. Ez pedig rendkívül káros, mert a gyermek számára csak a jelen létezik, és azt hiszi, hogy szülei is ugyanígy vannak ezzel.

Olyankor viszont, amikor csak az adott helyzet miatt aggódsz, és ezt az aggodalmadat nem súlyosbítják a lehetséges következményekre vonatkozó aggodalmak, sokkal könnyebben veheted rá gyermekedet az elfogadhatóbb viselkedésre - mégpedig anélkül, hogy akaratod ellenére sérülést okoznál a lelkében.

Amennyiben a gyerek teste - és természetesen maga a gyerek - szeretetben és gondoskodásban részesült, akkor növekedése során, amikor felfedezi és megszilárdítja énjét, sajátjává teszi majd mindazt a gyengédséget és törődést, amiben részesült.

Tisztelni fogja egyrészt tulajdon testét, másrészt önmagát mint személyt. Így igénye lesz arra, hogy megóvja önmagát, és feszültségét sem szervezete rongálásával vagy kizsigerelésével próbálja majd levezetni.

Cikkünk Bruno Bettelheim - Az elég jó szülő című könyve alapján készült, mely a Cartaphilus Kiadó gondozásában jelent meg.

• testalkat
• kisgyerek
• gyerekek lelki bajai
• Gyerek