„Elakadásainkról még mindig nem divat beszélni” – Hernádi Judit pszichológussal traumáról, krízisről

A trauma és a krízis szavak az elmúlt években elterjedtté váltak a hétköznapi beszédben, ám nem feltétlenül használjuk őket helyesen. Pszichológiai értelemben mit értünk trauma alatt, és hogyan hat az emberre? Mit jelent a poszttraumás növekedés? Milyen események kapcsán kerülhet az életünk krízisbe? Miért a mostani generáció problémája a normatív krízis? A TraumaAmbulancia krízistanácsadó szakpszichológusát, Hernádi Juditot kérdeztük ezeket a mentális egészségünket nagyban érintő fogalmakról.

Mit jelent a trauma?

Abban természetesen lehetnek különbségek, hogy ki mit él meg traumaként, hogyan kezelünk egy-egy traumatikus eseményt. Ebben jelentős szerepe van a személyiségnek, illetve annak, hogy gyerekként mit láttunk otthon.

– A trauma fogalma olyan állapotot jelöl, amikor olyan váratlan és heves lefolyású esemény elszenvedője, szemtanúja lesz valaki, mely halálos fenyegetettséggel, súlyos sérüléssel jár, a fizikai vagy pszichés integritás elvesztésén túl intenzív félelmi, szorongásos vagy tehetetlenségérzéssel járó reakciót vált ki. Traumatikus reakciót okozhat egy közlekedési baleset, gyermekkori fizikai vagy érzelmi elhanyagolás, bántalmazás, háborús esemény. Fontos kiemelni, hogy a trauma is teljes mértékben egyéni reakció az általunk traumatikusnak megélt élethelyzetre, és minden esetben múltbéli eseményhez kapcsolódik – kezdi Hernádi Judit.

– Természetesen nem mindegy, hogy egy adott – potenciálisan traumatikussá váló – esemény milyen életszakaszban talál meg minket. Nyilván gyerekként sokkal többféle életesemény kezelésére nem vagyunk felkészülve, erősen függünk még attól, hogy a szüleink mennyire tudnak biztonságos stabil bázisként jelen lenni. A szülőknek, illetve a családnak abban is komoly szerepe van, hogy a gyerek észrevétlenül is tőlük tanulja, hogyan kell kezelni a nehézségeket – akár egy stresszorral való megküzdést, akár egy gyászfolyamatot. És a mintamásoláson túl, annak is jelentősége van, hogy a szülők miképpen támogatják a gyerekeket a nehézségekkel való megküzdés során.

Kiknél alakul ki poszttraumás stressz-szindróma?

Gyakran megesik, hogy a traumatikus esemény túlnő az emberen, és rendkívül nagy teherként nehezedik az érintett vállára. Bár a poszttraumás stressz-szindrómát sokan háborús eseményekhez kötik, mivel elsőként veterán katonáknál figyelték meg, valójában ennél hétköznapibb körülmények között is előfordulhat.

– Nem csak háborús események, akár egy baleset – gyerekkori – abúzus, bántalmazás is érhet minket olyan mértékű negatív ingerként, hogy hatására mintha kicsit szétesne a személyiségünk: túl nagy teherként éljük meg az elviselést, az agy pedig úgy próbál védekezni a befogadása ellen, hogy az eseményt emlékdarabokban raktározza el.  Ha a későbbiekben nem kerül feldolgozásra és újraintegrálásra, akkor ezek a traumatikus élmények a legváratlanabb pillanatokban is előjöhetnek emlékbetörések formájában. Ezeket nem tudjuk kontrollálni, ilyenkor egy zaj, egy szag zsigeri reakciót vált ki belőlünk és tudattalanul visszavisz abba az érzelmi állapotba, abba az élethelyzetbe, amit traumatikusként éltünk meg – mondja Hernádi Judit.

Mit jelent a poszttraumás növekedés?

Természetesen nem törvényszerű, hogy egy traumatikus esemény az egész későbbi életünket beárnyékolja. Ám ahhoz, hogy pozitív irányú változás következhessen be, nem lehet a szőnyeg alá söpörni a történteket.

– Fontos, hogy tudatosítsuk magunkban, mi történt a múltban, rájöjjünk, hova vezethető vissza, hogy az életünk bizonyos területén elakadtunk, és képesek legyünk ezeket a helyzeteket orvosolni, illetve egy érettebb működésmódot kialakítani. A poszttraumás növekedés leginkább akkor lehetséges, ha foglalkozunk az életünket nehezítő elakadással, traumával, és megpróbálunk egy új, egy hatékonyabb megküzdési mechanizmust kialakítani.

TraumaAmbulancia

Hernádi Judit a TraumaAmbulancia önkéntes pszichológusaként arról is mesélt, mennyire fontos, hogy egy traumatikus esemény következményeivel mielőbb elkezdjünk foglalkozni – hiszen így a gyógyulás is előbb következik be az életünkben.

– A TraumaAmbulancia eredeti célkitűzése az volt, hogy a balesetben érintettek mentális és lelki támogatását segítse. Időközben ez a kör egy kicsit kiszélesedett, mivel a 2020-ban kitört világjárvány és a háborúk miatt sok más jellegű traumával és problémával szembesülő érdeklődő kérte egyesületünk segítségét. Volt bejelentkezőnk Izraelből, akit kint ért a háború kitörése, és a beszélgetések során kiderült, hogy túl az aktuális helyzet nehézségén a háború még egy transzgenerációs problémát is felszínre hozott nála, amivel neki külön meg kell küzdenie.

– Az időfaktornak is nagy jelentősége van: minél előbb kap valaki segítséget, annál nagyobb az esély a PTSD elkerülésére és a gyógyulás megkezdésére. Van, aki évekkel korábban történt traumatikus esettel keres meg minket, mert például az interneten mások történeteit olvasva döbben rá, hogy neki ezzel dolga van. Nehezíti a felismerést, a kibeszélést, hogy a problémáinkról és elakadásainkról még mindig nem divat beszélni, szeretjük az életünk pozitív történéseit megosztani az ismerőseinkkel, vagy akár a közösségi médiában. Az elakadásainkkal meg inkább beburkolózunk. A saját klientúrámban azt tapasztalom, hogy sok esetben már az is előbbre visz, ha csak megbeszéljük, hogy normális, ha egy nehéz helyzet megviseli, megérinti, akár kiborul tőle. És, hogy ez mással is így történik. Ha ezekről a nehézségekről, elakadásokról van egy párbeszéd – akár már kicsi kortól – akkor a feldolgozásuk is könnyebb lesz az élet során.

Mit értünk krízis alatt?

Egy másik gyakran használt pszichológiai kifejezés napjainkban a krízis, melynek létezik akcidentális és normatív változata. És, hogy az emberek többsége mikor kéri szakember segítségét krízis esetén, arról is mesélt Hernádi Judit.

– A krízis egy olyan élethelyzettel való szembesülés, melyben a korábbi megoldókulcsainkat nem tudjuk sikerrel alkalmazni, ennek következtében elakadunk. A szituáció pedig elhatalmasodik a mindennapjainkon, a megoldásának keresése kerül fókuszba. Ez lehet egy teljesen természetes dolog: az úgynevezett normatív krízis az életszakaszváltásainkhoz kapcsolódik – például kapunyitási pánik, családdá válás, életközepi válság. Születésünktől kezdve különböző fejlődési szakaszokon megyünk keresztül. Minden életszakasznak vannak feladatai, melyeket megoldva egy következő szakaszba lépünk, és a személyiségünk teljesebbé válik. Vannak azonban váratlan krízisek az életünkben: például egy válás, egy szerettünk halála. Ezeknek a kezelése nehezebb, mert váratlanul történnek, kevésbé vagyunk rájuk felkészülve. A klienseknél gyakran azt tapasztalom, hogy akkor szoktak segítséget kérni, amikor ez a kétfajta krízis egybeesik, vagyis egy normatív krízist keresztez egy akcidentális krízis, és ilyenkor az ember úgy érzi, hogy ez már túl sok neki.

Hogyan kezelhető a normatív krízis?

Mint Hernádi Judit mondja, a Z-generáció, a mostani fiatal felnőttek már elég tudatosak ezen a téren, és baj esetén sokkal hamarabb kérnek segítséget, mint az idősebb korosztály. Ők már abba születtek bele, hogy sokfajta tudásanyag könnyen elérhető.

– Nem ritka a körükben a kapunyitási pánik, hiszen a rengeteg lehetőség közül sokszor nehéz választani, vagy a családdá válás krízise, amikor a párkapcsolat átalakul, az „én” szerepek egy kicsit elvesznek és már szülőszerepben is jelen kell lenni. Hogyha ezek a normatív krízisek nevükön vannak nevezve és beszélhetünk róluk: arról, hogy ez teljesen természetes, de érdemes figyelni néhány dologra – például, hogy a szülők által keltett feszültség ne ragadjon rá a gyerekre, ne okozzon nála tüneteket. Hogyha ebben meg tudjuk támogatni az embereket, családokat, akkor szépen ki tudják alakítani azt a működésmódot, ami számukra jó lehet.

Normatív krízis – lazuló családi kötelékek

Az előző generációknak kevesebb dolguk volt ezzel az élet váltószakaszaiban jelentkező helyzettel. Ennek oka pedig egyszerűen az, hogy korábban több esélye volt a fiatalabb generációnak a mintakövetésre.

– Régebben – akár csak két generációval ezelőtt – szorosabbak voltak a családi kötelékek. Sokszor több generáció élt együtt, de legalábbis közelebb laktak egymáshoz, könnyebben átadták a tudásokat, rítusokat, hagyományokat egymásnak családon belül. Nem feltétlenül edukatív módon, de volt a gyerekek, fiatalok előtt egy minta, ami – még ha nem is volt tökéletes –, példaként szolgált. Napjainkban azonban a családok távolabb élnek egymástól, így jóval kevésbé vannak meg ezek a minták, és sokszor a fiataloknak maguknak kell azokat kikapirgálni. Természetesen meglehet ennek az előnye is, hiszen szabadabb életet eredményez, ugyanakkor gyakran hiányozhatnak a praktikák, hagyományok, melyek fogódzóként szolgálnak – meséli Hernádi Judit.

(Képek: Getty Images Hungary)

• trauma
• krízis
• normatív krízis
• életközépi válság
• mentális egészség akta
• Életmód