Zsibbadás, látásromlás, gyengeség

A szklerózis multiplex a központi idegrendszer idegrostjai körül található – azokat védelmező – velőshüvelyt támadja meg. A betegség során a szervezet védekezési rendszerének T-nyiroksejtjei és nagy falósejtjei pusztítják a velőshüvelyt. Ennek eredményeképpen az idegi jelek lelassulnak, illetve gátlódnak, ez pedig mozgáskoordinációs és látási nehézségeket, valamint kognitív problémákat okoz.

A betegség bizonyos fázisaiban a tünetek súlyosbodhatnak – relapszus. Ez általában akkor következik be, amikor a szervezet immunsejtjei új területeket támadnak meg az idegrendszerben. Amint a gyulladás csökken, a kínzó tünetek enyhülnek – remisszió.

Milyen tünetekkel jár?

A betegség első jelei általában húsz és negyven év között jelentkeznek. Ma már azt is tudjuk, hogy a nők gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak – ennek okára azonban még nincs magyarázat. A szklerózis multiplex tünetei igen változatosak lehetnek, attól függően, hogy a betegség az idegrendszer mely részét támadta meg. A leggyakoribb tünetek azonban a következők:

• végtagzsibbadás
• látászavar
• izomgyengeség
• motorikus zavar, bénulás.

Mi áll a háttérben?

Az öröklődés szerepe

Egyelőre még nem tudják bizonyítani a kutatók a szklerózis multiplex genetikai hátterét, de egyre valószínűbb, hogy örökletes betegséggel állunk szemben. Egyfelől bizonyosságot nyert, hogy a probléma nagyobb valószínűséggel fordul elő a fehér emberek között. Másfelől pedig J. S. Wolinsky professzor, a Texasi Orvostudományi Egyetem ideggyógyászati tanszékének vezetője egy további tényezőre is rámutatott. Azokban a családokban, ahol már előfordult a betegség, hússzor-ötvenszer nagyobb az újbóli megjelenés valószínűsége.

A legújabb kutatások eredménye Rogier Hintzen holland kutató nevéhez kötődik. Vizsgálata szerint a szklerózis multiplex kialakulásáért a KIF1 B gén egyik variánsa okolható. Ennek a génnek komoly szerepe van a sokszor méteres hosszúságú idegsejtek közötti jelátvitelben. Ám ezek az idegsejtek hosszuk miatt igen sérülékenyek. Ez pedig előidézheti a szklerózis multiplex megjelenését.

Vírusos fertőzés

Más vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a betegség kialakulásának hátterében valamilyen vírusos fertőzés is állhat. Eszerint a szervezetben beindul egy vírus által indikált autoimmun folyamat. Ennek következtében a test ellenanyagokat kezd termelni a velőshüvelyek – más néven mielinhüvelyek – ellen. Így egy gyulladásos folyamat során a velőshüvelyek pusztulásnak indulnak.

Terápiás lehetőségek

Gyógyszeres kezelés

A szklerózis multiplex tüneteit többnyire kortikoszteroidokkal próbálják enyhíteni. Ennek egyik formája a prednizolon szájon át történő szedése, illetve a metilprednizolon vénás alkalmazása. Ezek segítségével hatékonyan enyhíthetőek a heveny tünetek. Sajnos azonban a gyógyszerek pusztán tüneti kezelést jelentenek, ráadásul számos mellékhatással – például cukorbetegség kialakulása, elhízás, kimerültség, csontritkulás – járnak.

Ezenkívül létezik egy injekció formájában alkalmazható hatóanyag – natalizumab –, melyet havonta egyszer kell beadni a betegnek. Ez úgynevezett monoklonális ellenanyagokat tartalmaz, melyek képesek arra, hogy a szervezet által termelt fehérvérsejtekhez kötődve megakadályozzák, hogy azok a központi idegrendszert károsítsák.

Életmódbeli változtatások

A szklerózis multiplexszel sok esetben együtt lehet élni, a betegek folytathatják szokásos életvitelüket, de általában fáradékonyabbak. Rendkívül fontos a rendszeres testmozgás – például a kerékpározás, a séta, az úszás. Ennek segítségével az izmok nyújthatók, és javul a keringés. A rendszeres gyógytorna pedig célzottan segít fenntartani az egyensúlyozási képességet, és enyhíti a gyengeséget.

Védőoltás?

Folynak már azok a kutatások, melyek a betegség elleni oltóanyag kifejlesztésére irányulnak. A Heidelberg Egyetemi Kórház és a Német Rákkutató Központ tudósai nemrég kifejlesztettek egy komoly reményekkel kecsegtető vakcinát. Az oltóanyag kifejlesztésének alapelképzelése az volt, hogy a szervezetet meg kell tanítani arra, hogy ne forduljon önmaga ellen.

Így a vakcina kifejlesztése során saját immunsejteket használtak. A tudósok azokat a fehérjéket helyezték el az immunsejteken, melyeket a betegség támad, majd olyan anyaggal kezelték a sejteket, amelyek képesek elnyomni az immunreakciókat. Az eredmények biztatóak, de a kutatások még folynak.

• genetika
• idegrendszer
• tünetek és betegségek
• Életmód