Miért nem jó ötlet itthon himalájai sót használni? Nem csak a mennyisége, de a só típusa is fontos

Az egészséges táplálkozással kapcsolatban hangoztatott egyik legfontosabb intelem a túlzott sózás kerülése. A világszerte egyre növekvő sófogyasztást ugyanis kapcsolatba hozták többek között a magas vérnyomással, illetve a különböző szív- és érrendszeri betegségekkel is.

A nátrium-klorid egy régóta használt konyhai alapanyag, ami ízesítő- és tartósítószer is egyben. Az utóbbi évtizedekben viszont minden eddiginél nagyobb mértékben képviselteti magát a nyugati étrendben. Ez több dolognak is köszönhető: a sós ízhez észrevétlenül hozzá lehet szokni, illetve a nagy népszerűségnek örvendő feldolgozott élelmiszerek, készételek többnyire jelentős sómennyiséget tartalmaznak, így velük jóformán észrevétlenül jut be az anyag a szervezetbe. Ezzel párhuzamosan pedig egyre kevesebb friss zöldség és gyümölcs kerül a tányérra. A szakemberek szerint nem cél a nátrium-klorid teljes elhagyása, ám a bevitel észszerű korlátok közé szorítása, valamint az okos választás lényeges lenne az egészségmegőrzés szempontjából.

A sóbevitel ajánlott maximuma

A nátrium a test számára nélkülözhetetlen tápanyag, szükséges a plazmatérfogat és a sav-bázis egyensúly fenntartásához, valamint az idegrendszer és a sejtek megfelelő működéséhez, ugyanakkor egy bizonyos mennyiségen túl komoly problémákat okozhat. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állásfoglalása szerint a magas nátriumbevitel, kiegészülve a kevés (napi 3,5 grammnál alacsonyabb) káliumfogyasztással hozzájárul a magas vérnyomás, valamint a szívinfarktus és a stroke kialakulásához. Az étrendben a nátrium legfőbb forrása a konyhasó, vagyis a nátrium-klorid, de az egyik legelterjedtebb adalékanyag, a nátrium-glutamát is tartalmazza.

A nemzetközi irányelvek alapján a napi 2 grammot meghaladó nátriumfogyasztás számít magasnak, ez 5 gramm sónak felel meg körülbelül, nagyjából tehát egy teáskanálnyi, illetve még azt sem elérő mennyiség lenne a napi sóadag maximuma. Ha sikerül betartani az ajánlást, jelentősen csökkenthető a potenciálisan az életet veszélyeztető szív- és érrendszeri megbetegedések kockázata.

Melyik fajta a legjobb?

A mennyiség mellett a megfelelő típus kiválasztása sem mindegy. Ma már számos sófajta található a boltok polcain, ki-ki a saját szempontjai alapján válogathat közülük. A három legnépszerűbb opció a fehér, finomszemű konyhai só, a tengeri só, valamint a himalájai só. Azok, akik egészségtudatos táplálkozásra törekednek, hajlamosak előnyben részesíteni az utóbbi kettőt, de nem biztos, hogy valóban azokkal járnak a legjobban. A legelterjedtebb, finomított só, amit többnyire a legegészségtelenebbnek is gondolnak, valójában a forrását és az előállítást leszámítva nem sokban különbözik a másik két fajtától.

A fogyasztó számára is érzékelhető állag-, illetve színbeli különbségeken túl a himalájai és a tengeri sóban valamelyest több az ásványi anyag, és egy árnyalatnyival, nem számottevően kevesebb a nátrium. A konyhasó és a himalájai só is 98%-ban nátrium-klorid. A rózsaszín, egyébként a pakisztáni Khewra sóbányából származó só előnyére írható, hogy valamelyest kevesebb is elég belőle az ízesítéshez, mint a hagyományos változatból. A tengervíz elpárologtatásával készülő tengeri sóval kapcsolatban számos aggály felmerült, például az, hogy a környezetszennyezés miatt mikroműanyagokat és nehézfémeket is tartalmazhat.

A fehér konyhai, más néven asztali só itthon - több más európai országhoz hasonlóan - általában jódozott, ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható szempont a választásnál. A jód a gyermekek szellemi fejlődéséhez, valamint a pajzsmirigy működéséhez elengedhetetlen elem, ám Magyarország jódhiányos területnek számít, a megtermelt élelmiszerek és a víz kevés jódot tartalmaznak. Felnőttek esetében a napi ajánlott jódbevitel 150 mikrogramm, ez terhesség és szoptatás idején tovább nő. A szükséglet jódozott só fogyasztásával fedezhető. Hiány esetén a pajzsmirigy hormontermelése nem kielégítő, strúma alakulhat ki, fáradtság, bőrszárazság, hajhullás jelentkezhet. Fontos megjegyezni viszont, hogy a túlzott jódfogyasztás is pajzsmirigyzavarokhoz vezethet, illetve vannak olyan esetek, amikor a jód kerülendő. A sófogyasztás visszaszorításakor figyelembe kell venni a feldolgozott élelmiszerek sótartalmát is, minden szempontból a legjobb az lenne, ha az emberek vissza tudnának térni a friss alapanyagokból otthon előállított fogásokhoz. 

Ételek magas vérnyomás ellen

A vérnyomás csökkentésének érdekében nagy vonalakban a túlzottan fűszeres, sós és zsíros ételek elhagyása javasolt, a zöldségeket, gyümölcsöket, tengeri halakat és vitaminokban, illetve ásványi anyagokban gazdag magvakat tartalmazó étrend tartása ajánlott. A következő ételek segíthetnek az értékek javításában.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• só
• egészséges étkezés
• szív- és érrendszeri betegség
• magas vérnyomás
• pajzsmirigy
• jód
• Életmód