Ha így szédülsz, azonnal irány az orvos: nem mindig könnyű meghatározni az okát

Ha valaki szédülés miatt fordul orvoshoz, sokszor hosszadalmas kikérdezés során is csak nehezen derül ki, mit is érez, és főleg, hogy miért érzi.

Dr. Gács Gyula, a Neurológiai Központ neurológusa megfigyelése szerint ez annyira gyakori tünet, hogy a páciensek legalább fele erről panaszkodik, viszont sokszor nem valódi szédülés az, ami jelentkezik náluk. A szakértő rövid áttekintést adott a témáról.

Nem valódi szédülés

– Amikor saját praxisomban megfigyeltem, milyen sok beteg érkezik szédülésre panaszkodva, igyekeztem minél jobban elmélyülni a témában – meséli Gács doktor. – Korábban ugyanis sokáig a nyaki gerinc elváltozását tekintették a szédülések fő okának, de egyre inkább látszott, hogy ez tévhit. Ma már nem a nyaki gerinc az első számú „gyanúsított”, hanem a labyrinth nevű szervben található „hólyagban”, vagyis az utriculusban lévő kristályok.

Ezek egy ragacsos anyagban tapadnak meg az utriculus alján, és azt a célt szolgálják, hogy finom mozgásuk által érezhessük és kiegyensúlyozhassuk a „liftérzést”, amikor föl-le mozgunk. Ha azonban ezek a belső fülben található apró mészkőkristályok valamiért elmozdulnak a helyükről és a folyadéktérben elúsznak a három pár félkörös ívjárat valamelyikébe, akkor forgó jellegű szédülés keletkezhet. 

Kérdés az, mi okozhatja a kristályok elvándorlását? Ennek számos oka lehet a fej kisebb sérülésétől, a belső fül vírusos gyulladásán át a nyak ultrahangos kezeléséig bármi, ami traumát jelent a belső fül számára. Több mint 30 évvel ezelőtt egy páciens azzal érkezett hozzám, hogy lefekvéskor, felkeléskor heves forgó szédülést tapasztal. Vizsgálatakor testhelyzetváltozás után néhány másodperccel kezdődött a szédülése, 20 másodpercig tartott, és a testhelyzetváltozás 4-5 ismétlése után a panasz már nem volt kiváltható. A CT kimutatta, hogy nem volt daganata. Amikor utánaolvastam, kiderült, hogy a testhelyzetváltozásra bekövetkező szédülést (vagyis a BPPV-t) már leírta Bárány Róbert az 1900-as évek elején, tehát én csak „újra felfedeztem” magamnak.

A szédülés kifejezés alatt sokszor nem ugyanazt értik a betegek, ezért Gács doktor elkülönített néhány fő kategóriát.

Valódi szédülés

Többnyire azt a kérdést tesszük fel a betegnek, hogy érzi-e azt, hogy forog a világ körülötte, vagy éppen ő forog. Nem mindenki érzi ezt ennyire egyértelműen, de a mozgásélmény szinte minden esetben megjelenik. Ez a tényleges szédülés jellemző tünete, aminek oka a labyrinthban keresendő.

Egyensúlyzavar

Az egyensúlyzavarnak nagyon sok oka lehet, nem mindig a labyrinth a ludas. Az egyensúly megtartásáért ugyanis nemcsak ez a szerv a felelős, hanem a testünk izmaiban lévő kis érzékelők, vagyis az izomorsók. Az izomorsók abban játszanak fontos szerepet, hogy meg tudjuk tartani az egyensúlyunkat, ugyanis érzékelik az egyensúly kitéréseit és ennek megfelelően korrigálnak. Az itt keletkező zavarok megbillenthetik egyensúlyt, amit a betegek úgy írnak le, hogy „úgy megyek, mintha részeg lennék, pedig nem is ittam”.

Egyéb okok

Számos más fizikai oka lehet a szédülés érzésének. Előfordul, hogy ájulás előtti állapotban, úgynevezett precollapsusban szédül valaki, amikor el is sötétedik a világ. A hiperventiláció is okozhat szédülést, bár ezt a szapora légvételt elsősorban a szorongás, a félelem okozza. Úgy lehetne leírni ezt a tünetet, ahogy egy tankönyv is fogalmaz: a páciens úgy érzi, hogy nem tudja átlélegezni a tüdejét. A sort sokáig lehetne folytatni, hiszen például a magas lázzal járó állapotok és a hypoglikémia is okozhatnak szédülést.

Gács doktor arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeket a részleteket egy alapos kikérdezéssel lehet kideríteni, aminek a lényege, hogy az orvos meg tudja különböztetni a lényegest és a lényegtelentől.

Szubjektív szédülés pánikbetegség

– Egy nőbetegem írta le azt az érzést sok évvel ezelőtt, hogy úgy érzi magát, mintha egy 10 méter magas oszlopon állna, nem tudna kapaszkodni, és attól tartana, hogy le fog zuhanni. Az ő története alapján fedeztem fel magamnak a kórképet, ami akkoriban még nem volt nagyon ismert: a szorongásos zavarok közé tartozó pánikbetegséget. Az emiatt kialakuló szédülést többen szubjektív szédülésnek nevezik, ami leginkább talán a tériszonyhoz hasonlítható. A valódi tériszony nagyon sok embert érint, de csak normál körülmények közt, vagyis bizonyos magasságnál jelentkezik. A pánikbetegségnél ez a körülményektől függetlenül létrejövő szédülésforma, viszont a biztató hír, hogy maga a betegség antidepresszánsokkal jól kezelhető – hangsúlyozza dr. Gács Gyula, a Neurológiai Központ neurológusa.

Kihez forduljon a beteg a szédüléssel?

Optimális esetben neurológiai és pszichiátriai profillal rendelkező orvos tud segíteni a legtöbbet. Ha kiderül, hogy valódi szédülésről van szó, akkor annak okát tudja diagnosztizálni, ha pánikbetegség van a háttérben, annak kezelésére is megvan a lehetősége. Amennyiben pedig a kikérdezés és esetleges fizikális vizsgálatok alapján úgy tűnik, más jellegű okok eredményezik a szédülésnek, egyensúlyzavarnak bizonyos formáját, további szakorvoshoz tudja küldeni a beteget.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• szédülés
• szédülés okai
• neurológia
• tünetek és betegségek
• Életmód