Felborítják a hormonháztartást, elhízást okoznak: a nehézfémeket nem is olyan egyszerű kikerülni

A mérgező nehézfémek nagymértékben károsíthatják az egészséget, hiszen idővel felhalmozódhatnak a szervezetben, ami például hasi fájást, hidegrázást, fáradtságot, hasmenést, hányingert és hányást eredményez, de olyan súlyos betegségek kockázatát is növelhetik, mint a rák.

Nehézfémek az ételekben

A National Institutes of Health szerint a leggyakoribb, mérgező hatású nehézfémek az arzén, a kadmium, a króm, az ólom és a higany, ezek neurológiai rendellenességet, a hormonháztartás felborulását vagy egyéb szervi károsodást okozhatnak. Egy 2010-es kutatásban pedig kapcsolatot találtak a nehézfémeknek való kitettség és az elhízás között is. Változatos módokon, például szennyezett víz, élelmiszer, levegőszennyezés vagy munkahelyi kitettség révén juthatnak a szervezetbe.

Gyakori forrása az ivóvíz, mivel bizonyos területeken fémekkel, például ólommal, arzénnal vagy higannyal szennyezett víz lehet - korábban írtunk arról, hogy milyen vízvezeték növelheti az ólom kockázatát. De az olyan környezetszennyező anyagok, mint a járművek kipufogógázai ugyancsak növelhetik a mérgező nehézfém-expozíciót. Ezenkívül a mérgező fémek bejuthatnak a táplálékláncba szennyezett talajon, peszticideken vagy más folyamatokon keresztül. 

A halak a nehézfémek, különösen a higany szennyeződésének forrásai - ahogy azt ebben a cikkben bővebben ki is fejtettük. A petrolkémiai ipari területekhez közeli területekről kifogott példányok izomszövetében általában magasabb kadmium-, ólom-, higany- és krómszintet mérnek, mint más területeken fogott halaknál. Szennyezett húsa főleg a kardhalnak, a cseréphalnak, a cápának és a királymakrélának lehet. Mivel a Jangce-folyó Kínában a világ egyik legszennyezettebb vize, a belőle kifogott halak króm-, kadmium-, higany-, réz-, cink- és vastartalma is igen magas, és ezek elfogyasztása egészségügyi kockázatot jelenthet, növekedhet a rák rizikója.

A szennyvízzel való öntözés növeli a talaj nehézfémtartalmát, és szennyezett barna rizst eredményez - ebből a cikkből kiderül, hogy a rizs mely részében lehet a legtöbb nehézfém. A bányatelepek vagy ipari területek közelében előfordulhat, hogy a mezőgazdasági területen termesztett barna rizsben magas ólom-, kadmium-, arzén-, mangán- és antimonszint mutattak ki. Ettől függetlenül a „biztonságos” határokat nem lépi át. 

Ez érinthet olyan zöldségeket is, mint a zöld leveles zöldek, amiknek magas lehet a kadmium-, a cink-, a réz-, a vas-, a króm- és a vasszintje. Fontos tájékozódni arról, hogy az elfogyasztásra kerülő zöldségek honnan származnak, tehát hogy ipari központ vagy szennyezett terület közelében takarították-e be.

Egy Kínában végzett vizsgálat során számos emberi fogyasztásra értékesített növényi olaj kimutatta, hogy nyomokban rezet, cinket, vasat, mangánt, kadmiumot, nikkelt, ólmot és arzént tartalmaz. Ám ezt a mértéket elég alacsonynak tartották ahhoz, hogy ne jelentsenek közvetlen kockázatot az egészségre.

Legyen szó természetes vagy mesterséges színezékről, egy tokiói tanulmányban, amelyben különféle élelmiszer-adalékokat vettek górcső alá, a negyven vizsgált anyag közül nyolcban volt valamilyen nehézfém, ólom, kadmium vagy higany. A minták közül több meghaladta a nehézfémekre vonatkozó biztonságos határértékeket, és további vizsgálatokra van szükség, hogy miért és hogyan történt ez a szennyeződés.

Noha elengedhetetlen tisztában lenni a környezetben található mérgező nehézfémekkel, nem kell pánikba esni, de tény, hogy érdemes tudatos változtatásokat eszközölni az étrendben, amikkel csökkenthető az expozíció - ez olyan pofonegyszerű módszereket jelent, mint a gyümölcsök és zöldségek mosása és hámozása, valamint megbízható termelőktől, helyi gazdálkodóktól való beszerzés.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• nehézfémek
• ételek
• rákkeltő
• veszélyes anyagok
• hormonális zavar
• elhízás
• Életmód