Ahol elfelejtenek meghalni az emberek: alig van betegség a gyönyörű szigeten

Hosszú, egészséges, betegségektől mentes élet: nem véletlenül járnak csodájára Ikariának.

ThinkstockPhotos-469900740
Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

A New York Times 2012-ben hatalmas anyagot szentelt Stamatis Moraitis csodaszámba menő történetének és Ikariának, melyet a cikk megjelenése óta világszerte előszeretettel neveznek a szigetnek, ahol elfelejtenek meghalni az emberek.

A görög háborús veteránnal, Stamatisszal ugyanis a szó szoros értelmében ez történt. Az Amerikai Egyesült Államokba emigrált férfinál 1976-ban, a hatvanas éveiben járva tüdőrákot diagnosztizáltak, és legfeljebb hat-kilenc hónapot adtak neki. Stamatis Moraitis viszont nem halt meg, sőt, még évtizedekig élt egészségesen, a rákból kigyógyulva, míg végül 2013-ban, 98 vagy 102 évesen - maga sem tudta pontosan -, békében hunyt el. És hogy mi a titok? Ikaria.

Meghalni ment Ikariára, de valami történt

A diagnózis után Stamatisnak döntenie kellett, vállalja-e az amerikai rákterápiát, felnőtt gyermekei közelében maradva, nem kevés mérlegelés után azonban úgy határozott, lemond róla, és inkább Ikaria szigetére költözik, hogy ősei mellett nyugodhasson az Égei-tengerre néző kis temetőben, a tölgyek alatt. A férfi számára komoly érv szólt a sziget mellett a temetési költségek tekintetében is.

ikaria-termeszet

Stamatis visszaköltözött hát feleségével a kis szigetre, egy aprócska, fehérre meszelt házba, idős szüleihez. Megbékélt, és a hithez is ismét közelebb került. Minden vasárnap felsétált a helyi ortodox kápolnához, némi munkát is végzett a szőlőben, és ahogy értesültek hazatéréséről, régi barátai is egyre többen bukkantak fel, hogy órákig beszélgessenek, miközben egy-két üveg helyi vörösbor is elfogyott.

A férfi azt gondolta, legalább boldogan hal meg, ahogy azonban teltek a hónapok, nem lett rosszabbul, sőt, egyre erősebbnek érezte magát. Zöldségeket ültetett a kertbe, amiket le is tudott szüretelni, élvezte a napsütést és az óceán felől érkező szellőt. Reggelente felkelt, amikor jólesett, délelőtt a szőlőben dolgozott, ebédelt, majd lepihent, estefelé pedig sétált, barátaival beszélgetett, és éjfélig dominózott. Teltek az évek, a rák eltűnt, Stamatis pedig százéves kora körül aludt csak el végleg.

Története mára bejárta az egész világot, hírül adva, miért is tartják Ikariát a bolygó egyik legfontosabb kék zónájának, mely névvel azokat a demográfiai és földrajzi területeket illetik, ahol a lakosok közül a legtöbben megérik a száz évet. Nézd meg képeken Ikariát, és tudd meg azt is, miben rejlik a titka!

Ezt is szeretjük