Fogvesztés és gyomorrepedés is lehet a vége: a betegek 80%-a nem kap semmilyen kezelést

A bulimia nervosa az anorexia mellett az egyik legismertebb és leginkább klasszikusnak számító evészavar, melynek kialakulása a statisztikák szerint jellemzően 17-25 éves korra tehető. A bulimia szó maga ógörög eredetű, a bous, vagyis ökör, illetve a limos, azaz éhség szavakból tevődik össze, és arra utal, hogy az érintett akár egy ökröt is meg tudna enni, a túlzott étvágynál azonban jóval összetettebb és komolyabb pszichiátriai kórképről van szó. 

A bulimia olyan evészavart jelent, melyet csakúgy, mint az anorexiát, önértékelési problémák, testképzavar és a hízástól való félelem jellemez, azonban folyamatában a kóros falási rohamok és az elfogyasztott tápláléktól való szabadulás vágya váltakozik, olyan drasztikus módszerek formájában testet öltve, mint az önhánytatás, a hashajtók és vizelethajtók bevitele - purgáló típus esetében -, valamint az extrém edzés és koplalás - nem purgáló típusnál.

A betegség nagyon gyakran marad rejtve, az esetek jelentős részében az érintettek nem kapnak kezelést, holott ennek hiánya igen súlyos következményekkel járhat. A gyanúra okot adó jeleket épp ezért fontos lenne időben felismerni, és segítséget, támogatást nyújtani a gyógyulás útján. Minderről a téma szakértőjével, Dr. Babusa Bernadett-tel, evészavarokra specializálódott klinikai szakpszichológussal beszélgettünk.

Gyakran rejtve marad a betegség

A szakértő is fontosnak tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a bulimia gyakran sokáig rejtve marad, mivel az érintettek átlagos testsúlyúak, így kevésbé számít „látványos” betegségnek. Az étkezési szokások szélsőségessége, a titkolózó viselkedés és a hangulati ingadozások azonban árulkodóak lehetnek. A statisztikák is elég lesújtóak ebben a tekintetben, ugyanis a bulimiában érintettek körülbelül 80%-a nem kap semmiféle kezelést, és egyedül, titokban küzd a betegségével, illetve igyekszik annak tüneteit elrejteni mások elől, mivel általában szégyelli azokat. A következő, korai jelek figyelmeztetőek lehetnek:

• ételek, különösen nassolnivalók felhalmozása;
• az érintettek gyakran egyedül, titokban esznek;
• hirtelen eltűnés étkezés után - az érintett rendszeresen a mosdóba vonul közvetlenül evés után, önhánytatás céljával;
• túlzott fókusz a testsúlyon és a testalkaton, állandó aggódás a súly miatt, gyakran ellenőrizgetik alakjukat a tükörben, gyakran mérik a súlyukat vagy centivel a testüket;
• szélsőséges diétázási szokások - gyakori, hogy napközben szinte alig esznek, vagy napokig korlátozzák a kalóriabevitelt, amit rendszerint falásroham és kompenzálás követ;
• túlzott mértékű testedzés;
• hangulatingadozás, lehangoltság, titkolózás.

A bulimia ördögi köre

- Az evészavarokat ma már egy spektrumként értelmezzük - magyarázza Dr. Babusa Bernadett -, melyen az anorexiától a bulimián át a falászavarig különböző típusok jelenhetnek meg, sokszor akár életszakaszonként vagy személyiségtől függően is váltakozva. Ugyanakkor az, hogy kinél melyik forma alakul ki, részben a személyiségjegyektől, érzelemszabályozási készségektől és a megküzdési stratégiáktól is függ. A bulimia háttere abban különbözik, hogy gyakran impulzívabb, érzékenyebb személyiségek érintettek benne, akiknek nehézséget okoz az érzelmi feszültségek egészséges szabályozása. A falászavarral szemben itt erősebb a súlykontrollra irányuló kényszer is.

Szakértőnk elmondása alapján a bulimiában érintettek a diétázás-falásroham-kompenzálás ördögi körébe ragadnak bele, amiből szakszerű segítség nélkül nagyon nehéz kilépni, ugyanis a viselkedés minden eleme önmagát erősíti, és rövidtávon valós megkönnyebbülést hozhat az érintett számára, miközben hosszútávon fenntartja a zavart. A szigorú diétázás fokozza az étel körüli megszállottságot, növeli az éhségérzetet és az ingerlékenységet, ami előkészíti a talajt a falásrohamhoz, így a diéta paradox módon nem megoldás, hanem kiváltó ok lesz.

A falásroham során átélt kontrollvesztés, majd az azt követő bűntudat és szégyen érzelmileg annyira terhelő, hogy az érintett szinte automatikusan kompenzáláshoz nyúl, hogy „jóvátegye a hibát”.

Nagyon súlyos következményei lehetnek

Az, hogy milyen mértékű a betegség súlyossága, a kialakult szövődményektől és a kompenzáló viselkedések gyakoriságától is függ. Ha utóbbiak hetente átlagosan 1-3 alkalommal fordulnak elő, a probléma enyhébb formája áll fenn, 4-7 alkalomnál azonban mérsékelten súlyos, 8-13 alkalomnál súlyos, ennél gyakoribb számnál pedig extrém súlyos állapotról beszélhetünk.

Mint minden evészavar, a bulimia is komoly testi, illetve lelki következményekkel járhat, melyek akár már néhány hónap alatt is kialakulhatnak. A klinikai szakpszichológus szerint a következők számítanak a leggyakoribbnak.

Fizikai következmények

• Elektrolit- és folyadékháztartás zavara a rendszeres hányás, hashajtózás miatt - ez súlyos esetben szívritmuszavart, kiszáradást, veseproblémákat is okozhat.
• Fogzománc-károsodás, nyelőcsővérzés a gyakori hányástól.
• Hormonális zavarok: menstruációs problémák, termékenységi nehézségek.
• Emésztési panaszok, gyomorpanaszok.

Mentális következmények

• Szorongás, depresszió, önértékelési zavar.
• Elszigetelődés, társas kapcsolatok leépülése.
• A gondolatok túlnyomó részét a test, súly, evés körüli megszállottság teszik ki.

Súlyos, tartós esetben a fogak sérülékennyé válása, strukturális gyengülése gyors romláshoz, kiterjedt szuvasodáshoz és fogvesztéshez vezethet, emellett olyan ritka, de életveszélyes szövődmény is kialakulhat, mint a gyomorrepedés, melyben a gyomor kitágulása, mikrosérülései és falának gyengülése, valamint a falásrohamok és a hányás jelentette nyomáskülönbségek is szerepet játszanak. A mentális következményekkel kapcsolatban is ijesztőek a statisztikák, depresszió az esetek 80%-ában kialakulhat, az öngyilkossági kísérletek pedig a betegek 20-30%-ánál is előfordulhatnak.

Hogy érdemes reagálni gyanú esetén?

Dr. Babusa Bernadett tanácsa alapján, ha valaki felismeri a bulimia jeleit egy szerettén vagy családtagján, nagyon fontos, hogy empatikusan és ítélkezésmentesen reagáljon, hiszen egy érzékeny és bűntudattal, önváddal, szégyenérzettel övezett témáról van szó. Nem érdemes azt remélni, hogy egy beszélgetés megoldja a problémát, vagy, hogy az érintett azonnal megnyílik, és segítséget kér. A cél ilyenkor nem a konfrontáció, hanem a kapcsolódás. Alapszabály, hogy ne a testsúlyra, evésre fókuszáljunk, hanem az érzésekre, a tünetek mögött ugyanis mindig érzelmi nehézségek húzódnak. De emellett fel lehet ajánlani konkrét támogatást is, például segítséget a szakemberkeresésben.

A doktornő tapasztalatai szerint a bulimiával küzdők ritkán kérnek időben segítséget, sokan évekig vagy akár évtizedekig küzdenek egyedül, mire szakemberhez fordulnak. A betegség jelentős szégyenérzettel és titkolózással jár, az érintettek gyakran attól félnek, hogy ők nem elég betegek ahhoz, hogy komolyan vegyék őket. Ez azért problematikus, mert az idő az evészavarok tekintetében kritikus tényező: minél több idő telik el a betegségben, annál kedvezőtlenebb lesz a prognózis.

Ez az első lépés a gyógyulás útján

A pszichológus úgy véli, sokaknál az első lépés az szokott lenni, hogy felismerik: egyedül nem tudnak megbirkózni a nehézségeikkel. Ez a felismerés már önmagában is egy fontos mérföldkő, amit követhet akár az is, hogy az érintett elkezd informálódni a témával és a segítség lehetőségeivel kapcsolatban, cikkeket olvas, követ egy hiteles szakmai oldalt, vagy első lépésként elindul egy önsegítő anyag segítségével a változás útján. 

- Azt tapasztalom, hogy már az is önmagában egy nagy lépés szokott lenni, hogy felveszik a kapcsolatot egy szakemberrel. A segítségkérés sok esetben nem egyszerű elhatározás kérdése, hanem egy hosszabb belső munkát igénylő folyamat eredménye. Sok érintett hosszú éveken keresztül egyedül próbál megbirkózni a tüneteivel, miközben gyakran ellentmondásos érzésekkel küzd - például a szégyennel, a tagadással vagy éppen a kontroll elvesztésétől való félelemmel. A szakemberhez fordulás ezért egy mély belső fordulópont is, mely alapot adhat a gyógyulási folyamat elindulásához.

Hogy lehet kezelni a bulimiát?

A bulimia kezelése során a szakértő szerint figyelembe kell venni a tünetek súlyosságát, a háttérben meghúzódó pszichés tényezőket és az esetleges társuló problémákat, például a szorongást, depressziót. A terápia során az érintett fokozatosan megtanulja felismerni a körforgást működtető mintázatokat, és egészségesebb alternatívákat talál az érzelmei kezelésére és az önszabályozásra. 

Fontos elem a terápia folyamán az étkezések normalizálása, a falásrohamot kiváltó tényezők azonosítása, a testsúllyal és diétázással kapcsolatos gondolatok átdolgozása és az önértékeléssel kapcsolatos torzított hiedelmek felismerése. A terápia befejező szakaszában a visszaesés megelőzésén van a hangsúly. Ez a folyamat időt, türelmet és biztonságos szakmai támogatást igényel.

Súlyosabb esetekben gyógyszeres kezelésre vagy kórházi ellátásra is szükség lehet, különösen, ha hangulatzavar, önsértés, napi többszöri önhánytatás vagy komoly testi szövődmények állnak fenn. Fontos továbbá, hogy gyerekek és serdülők esetén a családterápia az elsőként választandó és bizonyítottan hatékony terápiás forma.

Dr. Babusa Bernadett elmondta, hogy hazánkban sajnos nagyon kevés evészavarokra specializálódott ellátóhely van, továbbá nemcsak az állami, hanem a magánellátásban is hosszas várólistákkal kell szembesülni - ez a várakozási idő pedig sajnos jelentősen csökkentheti a gyógyulás esélyeit. Éppen ezért fontos, hogy legyen olyan segítő lehetőség is, mely már az első lépéseknél rendelkezésre áll. 

Az Egyensúlyban (l)enni önsegítő online program a szakértő véleménye szerint például lehetőséget ad arra, hogy akár önállóan, akár a várakozás ideje alatt strukturált és tudományosan bizonyított alapokon nyugvó segítséget kapjanak azok, akik evéssel kapcsolatos nehézségekkel küzdenek. A program gyakorlatorientált megközelítéssel segít jobban megérteni az evészavart fenntartó működéseket, hatékonyabban reagálni a nehéz érzésekre, illetve fokozatosan stabilizálni az étkezési szokásokat.

Képek: Getty Images Hungary.

• evészavar
• bulimia
• tünetek és betegségek
• betegség
• pszichés betegség
• Életmód