Végül csak egy torz arc maradt: megdöbbentő képek az alzheimeres festőtől
Megrázó, ahogy a festő megpróbálta megérteni betegségét.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
A Londonban letelepedett amerikai művész, William Utermohlen 1995-ben szembesült az Alzheimer-kór diagnózisával, mely betegséget jelenleg gyógyítani nem lehet, csupán tüneti kezelése létezik, amely lassítja három-tíz éves lefolyását.
A kognitív funkciók folyamatos beszűkülésével, az egyre súlyosabb demencia megjelenésével és a fokozatos szellemi, fizikai leépüléssel járó betegséget a festő esetében kísérleti gyógyszerrel próbálták kezelni, mely lassította a folyamatot, életét azonban nem tudták megmenteni, William Utermohlen 2007-ben, hosszú betegség után elhunyt.
Egy alzheimeres festő megrázó önarcképei
A festő műalkotásait mára világszerte széles körben megismerte a nagyközönség, művészi értékükön túl azonban ez annak is köszönhető, hogy rendkívül erőteljes képet nyújtanak az Alzheimer-kór előrehaladásáról. William Utermohlen kétségbeesetten próbálta megérteni betegségét, és azt, mi történik az elméjével, ezért - részben ápolója és orvosai biztatására - számos önarcképet festett a diagnózisa után is, a képek változásának klinikai fontosságán túl azonban azért is, hogy kifejezze magát, megváltozott énképét, félelmeit, szomorúságát.
Bár a művészi tehetség a végsőkig érzékelhető - még ha nem is olyan egyértelműen -, a kifejezési mód és a technika változása drámaian nyomon követhető: nézd meg a világhírű önarcképeket!
Ezt az önarcképet még jóval a diagnózis előtt, 1967-ben készítette a festőművész.
Így látta és ábrázolta magát Utermohlen a diagnózist követő évben, 1996-ban.
Családja és ápolója beszámolói szerint a festő észrevette, hogy a képein komoly technikai hibák kezdenek látszani, azt azonban nem tudta, hogyan javítsa ki azokat.
Pszichológusa szerint a képeken a szorongás, szomorúság és gondterheltség mellett a szégyen és a gyengeség érzése is megjelenik.
A képeket egyre inkább elmosódó vonalvezetés, egyre absztraktabb, szürreálisabb ábrázolásmód jellemzi. A színhasználat viszont sok esetben élénkebb, merészebb.
A klasszikus festészet helyett a művész képei egyre inkább az expresszionista alkotásokhoz váltak hasonlóvá.
A képeken nemcsak a betegség, de az abból fakadó érzelmiállapot-változás is nyomon követhető.
Ez az önarckép már 1999-ben készült.
A festő 2000-ben készült önarcképe jóval több, mint megrázó.
Élete végén Utermohlen már egyáltalán nem festett. A képen egyik utolsó rajza, önarcképe látható.
