Szaplonca vidám temetőjéről híres: sírjain vicces feliratok mesélnek az elhunytról
Szaplonca vidám temetőjében a fejfák humoros feliratokat kaptak.

szaplonca-vidam-temeto
beauty and style
Top olvasott cikkek

Valljuk be, nem egy mindennapos szokás temetőben nevetgélni - egy átlagos sírkertben legalábbis nem így tartja az illem. Szaplonca község múlt századi, görögkatolikus temetője azonban messze van az átlagostól, a bánat helyett épp a vidámságra törekedtek a sírfaragók egykor.

Szaplonca egy csaknem 3 ezer fős falu az észak-romániai Máramaros megyében, a Tisza partján, az ukrán határ közelében, Budapesttől nagyjából ötórányi autóútra. A bájos települést messze földön híressé a vidám temetője tette, nem véletlen, hogy ma ez mintegy szabadtéri múzeumként is működik.

A szaploncai vidám temető

A halottak búcsúztatására különleges formát talált meg Stan Ioan Pătraș fafaragó, aki 1935-től 1997. évi haláláig fiktív, sokszor csípős humorú, de mindig megbékélő, szép monológokat adott az elhunytak szájába.

A gyönyörű, tölgyfából faragott fejfákat elsősorban kék olajfestékkel mázolta ki, és az elhunytak rajza is helyet kapott rajtuk, így már erről lehet következtetni az ott nyugvó ember foglalkozására, életére. Az archaizáló román szövegek pedig a nyelvjárást is tükrözik.

Nyolcszáznál is több faragott fejfa

A fafaragás hagyományát a mester halála után a tanítvány, Dumitru Pop-Tincu folytatta, a sírokból több mint nyolcszáz elkészült. Noha mára a fakeresztek régi fénye kissé megkopott, folyamatos restaurálási munkát végeznek rajtuk, így nagy népszerűségnek örvend a sírkert. Stan Ioan Pătraș fafaragónak egyébként emlékmúzeumot is nyitottak a településen.

A fejfákon különleges versikék mutatják be az elhunyt egykori életét vagy a halál okát, a szövegek mindig a megbocsájtás, a helyzettel történő megbékélés szavaival zárulnak, mintegy nyugtatva az itt maradókat is. Szerencsére néhány szöveget magyarra is lefordítottak.

„Toader Dumitru vagyok én, / Mindig büszke, nagylegény, / Amíg éltem, ezt szerettem: / Jányokat s a muzsikát / A bort meg a pálinkát. / A jányok is jöttek nyomban, / mikor rájuk kacsintottam. / Aki iszik s mulatozik, / Életbe nem unatkozik / 71 évet így éltem, /míg e világból kiléptem.”

A cikk az ajánló után folytatódik

Kinevetni a halált

A sírfeliratok ugyan elsőre szokatlannak tűnhetnek, valójában nagyon értékesek: céljuk az, hogy ha már kikerülni nem lehet a halált, legalább próbálja meg az ember kinevetni, ez a hozzáállás némi vigaszt nyújt az elhunyt szeretteinek is. Az így elbúcsúztatottak között akad, aki baleset, más egy részeges este áldozata lett, néha a sorokban ott a megrendültség, de legtöbbször a vidámság kerekedik felül.

„Itt nyugszom én idelenn / Braic Ileana a nevem / Volt öt legénygyermekem / Isten tartsa valahányat / Neked Griga megbocsátok / Bár a késed belém vágtad / Mikor leszúrtál részegen, / De eltemettél tisztesen / Itt a nagy templom tövén / Te is megtérsz majd mellém."

„Én itt pihenek / Frunza Andreima-nak hívnak / Jászvásárról idejöttem / Megházasodtam / A traktoron éltem / Én az erdőben dolgoztam / Szaploncán véget ért az életem / A traktorról estem le / Négy gyermeket hagytam itt / A gyermekek a feleségemre / Rámaradtak, hogy nevelje őket.”

Itt nyugszom én idelenn, / Pop George Ocuta a nevem. / Amíg világomat éltem, / Sok-sok disznyót megperzseltem. / Rengeteg húst is megettem, / Ez lehetett tán a vesztem. / Jó lett volna még pár év, / Még egy kicsi öregség, / De a halál nem hagyott, / A föld alá parancsolt. / Életemnek búcsút mondtam / 43 éves korban."

 „Stan George a nevem / Szegény élet, jött a vég / Semmivé lett mint a jég / Illés napján kapáltam / A villám erősebb volt nálam / Apám megharagudott / És anyám se nyughatott / Örökké megsiratott. / Fiatalon távoztam / 19 ha voltam.”

De bizony, akad kissé gúnyos felirat is, amelyik rendhagyó módon nem az elhunyt monológját tartalmazza, hanem az itt maradó vej megjegyzéseit, valószínűleg minden lében kanál anyósáról.

„Itt fekszik az anyósom. / Ha még három napig él, / Ő olvassa, fekszem én. / Akik ide betértek, / Őt fel ne ébresszétek, / Mer még hazatalálna, / S tovább járna a szája. / Ezér úgy viselkedem, / Ide ne merészkedjen.”

A sírfeliratok célja természetesen itt sem a bántás vagy az elhunyt emlékének meggyalázása, még ha valóban kicsit pikírtebb megjegyzésekkel is fogalmaz az illetőről. A temető különleges helye Máramaros megyének, egyben népszerű az utazók számára is.

Erdély gyönyörű kis falvai

Erdély különleges helyszín számunkra, amelynek picike, magyarlakta falvai az idő múlásával szemben is őrzik a hagyományokat.

(Képek: Getty Images Hungary, Indafotó/H1N1, Wikipédia/POPOVICI Dan CristianferengraMunteanu Anca.)

Ezt is szeretjük