Kik voltak a pákászok, és hogyan éltek? A gyönyörű mesterség mára teljesen kihalt

Léteznek olyan mesterségek, életutak, amelyek mára teljesen kihaltak, és valószínűleg sosem fognak visszatérni. Az egykori pákászok mindennapjait sokan elképzelni is alig tudják: csak abból éltek, amit a víz, a lápvidék adott nekik, amely teljes összhangot feltételezett a természettel.

A pákászat egy ősi foglalkozás, mely sokkal több volt, mint puszta halászat vagy vadászat. A lápvidéken élő ember teljesen a vízközeli világ ritmusára szabva kereste meg táplálékát és megélhetését. A mocsarak múlt századi lecsapolásával, a modern halászat és vízgazdálkodás elterjedésével életterük eltűnt.

Pákászok: kunyhóban a láp közepén

A pákász a lápok mindentudója volt, más falusiakkal vagy tanyasiakkal ellentétben egyáltalán nem művelt földet. Egy lakatlan, alig-alig járható szigeten vagy a lápvidék, a rét eldugott, időjárástól védett pontján építette fel magányos kunyhóját, elszakadva a társadalom jelentős részétől. Ritkán előfordult, hogy családdal élt így. Önellátó volt, nem adózott, sokszor nem is tartották nyilván a hivatalos iratokban, megélhetése a természettől függött, annak készen kínált kincseit gyűjtötte össze.

A pákásztanya gyakorlatilag egy jól felépített, védett nád- vagy földkunyhót jelentett, előbbi inkább nyári lakként szolgálhatott. Alapvetően vándorló életmódot élt, családjával vagy magányosan időnként továbbköltözött a betevőért.

Nem halász, nem vadász a pákász

Noha gyakran halat fogott, a pákász nem egyszerűen a halászatból élt. A halat, ha kellett, egy szigonnyal is képes volt megfogni, a kisebbeket varsával, csíkkassal gyűjtötte be, de gyakran keresett kagylót, rákot, olykor vízimadarak, azok tojásai, ritkán nagyobb vadak is a terítékére kerültek, esetleg vízinövényeket, például sulymot gyűjtött.

A nádas, gyékényes vidék nemcsak házépítéshez szükséges anyagot biztosított, de az eszközei, sőt a tüzelője és a párnatölteléke is ebből volt biztosított. A vizet lápi kútból nyerte, iható mélységből szerzett - nádszálon felszívott - vízből, orvosságként piócát, gyógynövényt, mézet is gyűjtött, ezeket, valamint prémeket, tollakat cserélt a faluban a számára és családjának szükséges ruhákra vagy élelmiszerekre.

Számos, ma már nem ismert szerszám és eszköz volt a birtokában, amelyre szüksége is volt az ingoványos vidéken. Gyékényből készített talpalló segítette járásukat a mocsáron, ahol két- vagy háromágú bottal, úgynevezett nadályozóval tudtak haladni, a vízen pedig tutajokra szálltak. Kabaktökből készült edényeket, tárolókat használtak, ezekben gyűjtötték a kisebb halakat, így a csíkhalat is. A réti csík a lápok gyakori halfaja volt, az ennek halászatára szakosodott pákászokat csíkászoknak is nevezték.

A pákászok az 1900-as évek első évtizedeiben kezdtek visszaszorulni, az alföldi mocsárvidékek lecsapolásával túlnyomórészt megszűnt az életmódjukhoz szükséges terület, ahogy a láp gazdag, rendkívül sokszínű világa is. A köztiszteletnek örvendő, utolsó dunai pákásznak tartott Mike bácsiról készült a fenti kisfilm.

Pákász tanösvény a Tisza-tavon

Ha valaki kíváncsi, pontosan milyenek is lehettek a pákászok mindennapjai, a Tisza-tónál egy egész tanösvényt kialakítottak a régi mesterség emlékére, ami egy-két óra alatt kényelmesen bejárható. Az út Tiszafüred-Örvényről, a Szabics kikötőből indul, ahol a belépő fejében motorcsónakkal viszik át a túrázókat a túlpartra, a Tiszavirág ártéri tanösvényhez, ennek közelében ladikkal juthatnak el az ingoványon vezető ösvényre. Az utat ismertető táblák kísérik.

Fontos a jó, vízálló bakancs vagy gumicsizma, mivel helyenként a sáron, vízen át vezet az út. A kikészített „bukdácsoló” túrabotok a mélység kitapogatásában tesznek jó szolgálatot. Az út végén ugyancsak egy révész visz vissza az indulóhelyre, a kikötőbe, immáron értékes tapasztalatokkal, tudással gazdagodva.

Így élnek a Gábor-cigányok

A gáborok már messziről kitűnnek a lakosságból, így a Magyarországon élő családokat is könnyű felismerni: a nők a mindennapokban is feltűnő, színes népviseletet hordanak, a bajszot növesztő férfiak pedig széles karimájú, többnyire fekete kalapban járnak mindenhova.

(Képek: Indafotó/pappa, Harvolf.)

• szakma
• történelmi látnivalók
• kulturális látnivalók
• kulturális sokszínűség
• halász
• tanösvény
• tisza-tó
• alföld
• lápvidék
• Utazás