Pompeji külvárosi életéről mesél a gyönyörűen megmaradt Oplontis: luxusvillájában Nero felesége élhetett

Pompeji messzi földről vonzza a turistákat, ami nem is csoda: a Római Birodalom egyik legnagyobb és leggazdagabb városának romjai között sétálva megelevenedik, szinte kézzelfoghatóvá válik a történelem, a közelben magasodó Vezúvra pillantva pedig a végzetes nap tragédiája is megborzongatja az embert.

79. augusztus 24-én azonban nem csak Pompeji pusztult el, a közeli Herculaneum és Oplontis városát is eltemette a vulkánkitörés. Utóbbit kevesebben ismerik és keresik fel, mint a másik két helyszínt, pedig érdekességeket, többek között gyönyörű falfestményeket tartogat, valamint betekintést enged abba, hogy milyenek lehettek a mindennapok Pompeji külvárosában. 

Két hatalmas villát tártak fel

Torre Annunziata egy város a Nápolyi-öböl partján, vonattal körülbelül öt percre fekszik Pompejitől. A római Oplontis település romjain fejlődött. Itt található a két, régészek által feltárt római kori villa, amely az UNESCO világörökségi listáján szerepel. Oplontist a Vezúv 79-es kitörésekor a hamu temette maga alá. Neve egyetlen történelmi dokumentumban bukkan fel, egy antik térkép középkori másolatán. A település több részletét feltárták az évek során, a legfontosabb két épület az úgynevezett Villa A és Villa B, amelyek közül csak az előbbi látogatható.

A Villa A-t a véletlennek köszönhetően fedezték fel az építési munkálatok során a 16. század végén, de az ásatások, amelyek csak a 18. században kezdődtek, a kiáramló toxikus gázok miatt félbe is maradtak. Néhány évtizeddel később újabb felfedezéseket tettek, és védelmi intézkedéseket vezettek be, mivel felismerték a helyszín jelentőségét. Azonban a szisztematikus feltárás 1964-ben kezdődött, lelkes helyiek kezdeményezésére. Körülbelül két évtized alatt, még ha nem is teljesen, de napvilágra került a több mint 90 helyiségből álló komplexum.

1974-ben a villától mintegy 300 méterre keletre egy másik lenyűgöző, bár kisebb és kevésbé díszes épület, a Villa B nyomaira bukkantak, amikor a helyi középiskola tornatermének kialakításán dolgoztak. A mai, modern város alatt még számos további római építmény húzódik meg, kifejezetten jelentős közülük a jelenlegi termálfürdő alatt található ókori fürdő. Ezek mind arról mesélnek, hogy milyen lehetett az élet Pompeji elővárosi környezetében. 

Luxusvilla óriási úszómedencével

Az antik Oplontis egyetlen látogatható műemléke, a Villa Poppaeaként is ismert Villa A, ami az időszámítás előtti első század közepén épülhetett. Az épület a tengerre nézett, több helyiségéből csodás kilátás nyílt a víztömegre. A villát mindenre odafigyelve alakították ki, díszítése, elrendezése, méretei különleges jómódról tanúskodnak. Egy amfora feliratának tanúsága szerint a villa Nero császár második felesége, Poppaea Sabina vagy a családja tulajdona lehetett, innen kapta közismert nevét is. A régészek szerint a lelet nem elegendő bizonyíték ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, valóban a császárné élhetett a falak között, ám Torre Annunziata lakói nem értenek egyet velük.

A komplexum legrégebbi része gazdagon díszített pihenő- és étkezőhelyiségekből állt, amelyek ablakai a szobrokkal, szökőkutakkal tarkított kertre nyíltak. A lakók kényelméről privát termálfürdők is gondoskodtak. Az időszámítás szerinti első század közepe táján keleti irányba kibővítették a villát, építettek például egy óriási, 61x17 méteres úszómedencét. A medence mentén vendégszobákat, étkezőket, télikerteket alakítottak ki, a helyiségeket pompás festményekkel dekorálták, a kertekbe ciprusokat, olajfákat, illatozó rózsákat és citromfákat ültettek. A falfestmények a kor legszebb és legjobb állapotban fennmaradt példái közé tartoznak.

A 79-es vulkánkitörés idején a Villa A valószínűleg nagyrészt üresen állhatott, a feltételezések szerint azért, mert a korábbi, 62-es földrengés okozta károk helyrehozásán dolgozhattak benne. A Villa B-nél viszont már más volt a helyzet.

A megmentésükre várhattak

Az 1974-ben felfedezett Villa B-ben egy bronzpecsétet találtak Lucius Crassius Tertius névvel, így valószínűsítik, hogy ő lehetett az utolsó tulajdonos. A kétszintes villát az időszámítás előtti 2. század végén építhették, és a későbbiekben bővítették. Az előkerült leletek, például a nagyszámú amfora alapján úgy tűnik, hogy ezt az épületet leginkább mezőgazdasági termények tárolására, valamint feldolgozására használták, egyes helyiségekben bort és olajat állítottak elő. A szobákat többnyire nem díszítették, ahol találtak festményeket, arról azt feltételezik, hogy a tulajdonos lakrészéhez tartozhattak.

Az épület felső szintjének beomlásakor egy különösen értékes, fából készült, vas- és bronzelemekkel dekorált tároló esett le, benne különböző ékszerekkel. Az egyik raktárhelyiségében 54 ember maradványaira bukkantak, ők a kitöréskor vesztették életüket, miközben egy hajóra vártak, ami talán megmenthette volna őket. A tetemek két csoportra oszthatók, azok, akik közelebb voltak a bejárathoz, minden bizonnyal a legféltettebb kincseiket, pénzüket és ékszereiket is maguknál tartották, míg a hátrébb lévőknél csak szerszámok és lámpások voltak, a kutatók úgy gondolják, hogy ők rabszolgák lehettek. Az Oplontisban elhunytak halálában a település tengerhez való közelsége miatt a beáramló víz is szerepet játszhatott.

Bár Oplontist később tárták fel, mint Pompejit és Herculaneumot, és kevesebb turista is keresi fel, az, hogy tovább maradt rejtve, segíthetett a ragyogó freskói megőrzésében, amelyek a legfőbb értékét jelentik. Az idetévedő látogatókat meglepi a modern városka mélyén meghúzódó ásatási helyszín, ahol bár nincs tömeg, annál több a szépség. Torre Annunziata területén még biztosan lenne mit felfedezni.

A legaktívabb tűzhányók a világon

Ma már a pontos megfigyelőrendszereknek köszönhetően kevésbé valószínű egy Pompejihez hasonló katasztrófa, de még napjainkban is rengetegen élnek potenciálisan aktív tűzhányók közelében, amelyeknek a történelmi időkben volt már kitörésük, és így a tudósok szerint a működésbe lépésük is várható.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• római birodalom
• vezúv
• pompeji
• régészet
• ókor
• olaszország
• történelmi látnivalók
• Utazás