Lopják a reggelit a magyar turisták

Barátságos, szorgalmas és őszinte, ugyanakkor lusta, koszos és agresszív: ezek a tulajdonságok mind minket, magyarokat jellemeznek, legalábbis a külföldiek megítélése szerint - erről tanúskodik egy korábbi kutatás, mely Magyarország és a magyarok karakterjegyeit próbálta összegyűjteni egy nemzetközi összehasonlító vizsgálat keretében.

Míg a megkérdezett nyugat-európaiak példásan összetartó népnek ítéltek minket, addig saját önképünk szerint a magyarok képtelenek összefogni és egymást segíteni. Íme, néhány negatív sztereotípia a magyar turistákról, mely ezúttal a külföldi nyaralások alkalmával a szállodákban hagyott nyomokból született.

Felfaljuk a fél asztalt

A gulyás, a paprika vagy a pálinka olyan spontán beugró közhelyek a magyarokról, melyek nyilván remek alapot szolgáltatnak a falánk skatulyának. Ugyanakkor a nagy adagokhoz és intenzív ízekhez szokott gyomor talán csak félig telik meg például egy franciaországi nyaralás alkalmával, ahol a kis adagok miatt mérsékeltebb étkezésre kényszerülnek az éhes turisták.

Gyakori panasz, hogy a svédasztalos reggelinél a magyar nyaraló szinte az elsők között megrohamozza a kínálatot, majd visszafogott csipegetés helyett jól megpakolja a tányérját mindenből, gyorsan felfalja az ételhalmokat, mintha csak attól rettegne, hogy éhes maradhat, és sokszor még repetára is futja. Mindezek után pedig még panaszkodik az étteremben a mennyiségi korlátok miatt, illetve gyakran és sokan a napi programok idejére a szállodai reggeli kínálatából csomagolnak maguknak elemózsiát.

Lenyúljuk a szállodai cuccokat

Ki ne emlékezne a Jóbarátok legendás epizódjára, amikor Ross és Chandler szeretné behajtani egy vidéki szálloda tartozását egy foglalási probléma miatt, mégpedig olyan módon, hogy minden mozdítható apróságot elcsennek a szappanoktól a villanykörtéig.

A nemzetközi szállodaiparban gyakran készülnek felmérések arról, melyik ország turistái visznek el spontán szuvenírt távozáskor, és ugyan a listát az oroszok vezetik, a magyar turisták is előszeretettel süllyesztik bőröndjük mélyére a szállodai kellékeket. Legtöbbször az olyan apróságoknak kel lába, mint a sampon, a törölköző vagy a fürdőköpeny, de a vendégek 20%-a képtelen elszakadni a vécépapírtól, egyeseket pedig az éttermi só- és borsszórók vagy az evőeszközök ejtenek rabul.

Nem beszélünk nyelveket

A Sonda Ipsos néhány évvel ezelőtti közvélemény-kutatásának eredménye csak nyomatékot ad annak a közhelynek, ami a magyar turistákról él a külföldi nyaralóhelyek többségén: vagyis, hogy nem beszélünk idegen nyelveket. A felmérés szerint a hazai lakosság 61%-a vallja be, hogy a magyar nyelven kívül legfeljebb mutogatni tud, stabilan mindössze 14% kommunikál valamilyen idegen nyelven. Ezt a problémát rendszeresen érzékelik nem csupán a hazánkba látogató külföldiek, de a külhoni üdülőhelyeken dolgozó személyzet is. Gyakran a magyarok arra sem veszik a fáradságot, hogy legalább az alapkommunikációhoz tartozó nyaralószókincset, esetleg egy-egy köszönési formulást elsajátítsanak.

Nem tudunk viselkedni

Az alkalmazkodási készségünk is fejlesztésre szorul, ha hitelt adunk azoknak a panaszoknak, melyek a magyar nyaralók lazítási szokásait állítják pellengérre. Ahogy a nagy lakomák világbajnok evőt kívánnak, úgy az ereszd el a hajam típusú partik alkoholos alapozás után sokszor féktelen mulatozásba csapnak át.

A külhoni tapasztalatok szerint a magyarok nemigen ismerik a mértéktartást, ha szórakozásról van szó, még akkor sem, ha a tivornya más nyaralók kárára történik, vagy éppen átlépik a még megengedett zajszintet. Ha viszont történetesen a dolog visszájára fordul, és a szomszéd zaja kelt feltűnést, már kevésbé vagyunk lazák, így a tapintat és a türelem is hiányosság nálunk a rossznyelvek szerint.

• világjáró
• Utazás