Ezek voltak a Kádár-korszak legendás szórakozóhelyei: a Fekete Lyukat a pokol tornácaként emlegették

Ma már teljesen természetes, hogy az ember számtalan szórakozóhely közül választhat az ízlésének megfelelően. A sokféle zenei irányzat jól megfér egymás mellett, és mindegyik stílus kedvelője tudja, hogy hova kell mennie ahhoz, hogy a neki tetsző koncerteken, bulikban vehessen részt. A baby boomer generáció, a mai szülők, nagyszülők viszont még minden valószínűség szerint emlékeznek rá, hogy ez korántsem volt mindig így.

Bár a Kádár-korszak kultúrpolitikája a Rákosi-korszakéhoz képest megengedőbb volt, sőt elméletileg a sokszínűséget hirdette, az Aczél György nevével összeforrt „három T” különbséget tett a tiltott, a tűrt és a támogatott alkotók és művek között a kultúra minden területén, így a művészetek, a filmek, a könyvek és a zene esetében is. Szabadságról tehát nemigen eshetett szó, még akkor sem, ha a korábbi évekhez képest valamelyest felszabadultabb is volt a légkör.

Házibulik, művelődési házak

A Kádár-korszak első éveiben, a konszolidáció idején már itthon is megjelent a rock and roll, később egyre népszerűbb lett a rock, a beatzene és a jazz is. A könnyűzene szoros állami kontroll alatt volt, koncertre az a banda kapott lehetőséget, amelynek a tagjai, a zenéje és a zeneszövegei is átmentek az ellenőrzésen. Akadtak, akik hivatalosan nem játszhattak volna, mert rendszerelleneseknek, illetve a nyugati kultúra képviselőinek tartották őket, de mégsem mondtak le a zenélésről, alternatív szórakozóhelyeken, klubokban léptek fel. A lázadóbb szórakozni vágyók is keresték az oldottabb légkörrel rendelkező helyszíneket, a fergeteges házibulikon túl is ki-ki megtalálhatta a maga törzshelyét.

Voltak intézmények, művelődési házak, amelyek bátran és sikerrel feszegették a rendszer határait, teret biztosítottak az olyan művészeknek, akik a hivatalos, reprezentatív helyszíneken nem mutatkozhattak volna be. Ilyen volt egyebek mellett az Andrássy úton működő Fiatal Művészek Klubja, amely a KISZ kezdeményezésére jött létre, valamint az 1963 és 1987 között működő Bercsényi Klub, ami az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem, a későbbi Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi utcai kollégiumában alakult. A ’60-as évek elején nyitotta meg kapuit a korszak egyik ikonikus szórakozóhelye a Várkert Bazár területén, a Budai Ifjúsági Park, a ’80-as évek végén pedig az underground kultúrát a legendásan szabad Fekete Lyuk jelentette.

Sikkasztó igazgató, szigorú dress code

A Budai Ifjúsági Park vagy ahogyan általában hívták, az Ifipark 1961. augusztus 20-án nyitotta meg a kapuit az Ybl Miklós tervei alapján 1883-ban épült, a háborúban megrongálódott, majd helyreállított Várkert Bazár területén. A fiatalok nevelése természetesen itt is fontos szerephez jutott, nem léphetett be akárki: az egyre divatosabbá váló farmer kizáró tényezőt jelentett, ahogy a fiúk számára a hosszú haj vagy a lányoknak a hatalom által túl rövidnek vélt szoknya is. Elvárták a nyakkendőt és a világos inget, na meg az illedelmes viselkedést.

Az öltözetet az igazgató, az 1974-ig ebben a pozícióban tevékenykedő Rajnák László személyesen ellenőrizte. 1975-ben sikkasztás miatt hat év börtönre ítélték. Nevét megőrizte Bereményi László Cseh Tamásnak írt dalszövege, a Désiré bottal üti saját nyomát.

Bent olyanokért járt például rendreutasítás, ha valaki nem twistzenére merészelt twistet táncolni, vagy egyszerűen csak feltűnően viselkedett. A parkból kitiltottakból verbuválódott össze a Nagyfa galeri, ami a budai vár déli falánál magasodó fáról kapta a nevét. A tagok innen ráláttak a szórakozóhelyre, és hallgathatták is a zenét. A fellépők között szerepelt a Bergendy együttes, a Metro, az Illés és az Omega, Koncz Zsuzsa és a Gemini. Akadtak olyan produkciók is, amelyek örökre beírták magukat a zenetörténelembe, és a kor Magyarországán valami teljesen újat, szokatlant tudtak mutatni, ilyen volt például az 1977-es Radics Béla-szuperkoncert.

Ekkoriban egyébként egyre lázadóbb formációk lepték el a színpadot, telt házas koncerteket adott a Beatrice, az Edda, a P. Mobil és a Hobo Blues Band is. Közben viszont karbantartás híján a park állapota leromlott, egy Edda-koncerten a bejárat melletti kőkorlát leomlása miatt öt fiatal meg is sérült, elkerülhetetlennek látszott a zárás, ami az 1984. szeptember 23-i P. Mobil-koncerttel be is következett.

A pokol tornáca, a szabadság szigete

A különböző szubkultúrákat még a ’80-as években is megfigyelték az állambiztonságiak, bár a korábban rendszerkritikusnak tartott személyek már nagyobb nyilvánosságot kaphattak. A rendőrségi razziák és ellenőrzések miliőjében a szabadság szigete volt a Kádár-korszak utolsó időszakában, 1988-ban nyílt Fekete Lyuk, amelyre a látogatók és az előadók is nosztalgiával emlékeznek. A legendás szórakozóhelyről nemrégiben a Kiscelli Múzeum rendezett kiállítást. A sajtó által nemes egyszerűséggel pokol tornácának vagy patkánylyuknak nevezett klub a Ganz-MÁVAG Golgota utcai épületében, a Vörösmarty Művelődési Ház alatt kapott helyet.

A művelődési ház már önmagában is fontos a hazai kultúra szempontjából, itt vezetett például Rajz- és Kreativitási Kört a kortárs magyar művészet nemzetközileg is elismert jelentőségű alkotója, Maurer Dóra.

A Fekete Lyuk egy munkásfürdő átalakításával jött létre a pincehelyiségben, Nagy Gyula elgondolásai nyomán, aki 1988 és 1994 között vezette is a helyet. A tervek már korábban is léteztek, engedélyt viszont csak 1988-ban kaptak. A Lyuk nyíltan lázadó zenekaroknak biztosított fellépési lehetőséget, a közönségnek pedig hajnalig tartó, kötöttségektől mentes szórakozást. Minden stílus képviselhette magát. Az első koncertet 1988. február 26-án a Balkan Tourist adta, itt próbált egyebek mellett a Sziámi, fellépett az Aurora, a Vágtázó Halottkémek, az A. E. Bizottság, a Kispál és a Borz és a Tankcsapda is, illetve néhány külföldi vendég, többek között a Chumbawamba.

A szükséges rendőri jelenlétet a „házi őrnagynak” is nevezett Kerti László biztosította, a közeli parkban viszont a gyakori balhék miatt rendszeresen intézkedtek a hatóságok. A Lyukban sem volt ritka a verekedés, a szerhasználat. Képzőművészek, punkok, skinheadek adták egymásnak a kilincset. A berendezés lepukkant volt, a falakon művészi értéket képviselő graffitik díszelegtek, kiállításokat is rendeztek. A hangulatról Urbán Tamás fotográfus képei tanúskodnak.

Budapest első alternatív szórakozóhelye akkora hírnévre tett szert, hogy a Rolling Stones magazin 1989-ben beválogatta a világ 50 legjobb klubja közé. Érdekesség, hogy a Lyuk feletti kultúrházban ebben az évben néhány hónapon át a Hit Gyülekezete tartott istentiszteleteket. 1994-ben kirúgták Nagy Gyulát, és ezzel a hely sorsa megpecsételődött, később próbálták még feltámasztani különböző neveken, de mindhiába. Napjainkban az egykori művelődési ház és az alagsor A Biblia Szól keresztény gyülekezet tulajdonát képezi.

Hotelszobák a Kádár-korszakban

A Kádár-korszakban a panelépítkezések mellett különösen a ’70-es években beindultak a hotelépítések is, készült néhány kifejezetten modernnek számító szálloda, bár ezek szobáit persze sokan egyáltalán nem engedhették meg maguknak.

(Borító- és ajánlókép forrása: Fortepan/UrbánTamás. Cikken belüli képek: Fortepan/ Várkonyi Péter, Szalay Zoltán, Urbán Tamás.) 

• kádár-korszak
• budapest
• szórakozóhely
• koncert
• Utazás